
Volt ott sok csuda dolog: például egy sínen körbejáró kisvasút, amitől elállt a lélegzetem és a szokásos körhinta is, amit szeretek. Csak egy gond volt, itt a szülők egyikre sem jöhettek fel velem. Megkérdeztek, hogy így is bevállalom-e? Naná!!! És így is lett! Annyira élveztem mindkettőt, hogy három kört is mentem különböző járgányokon, amiket veszettül kellett kormányoznom. Megjegyzem, a körhinta dzsipjének a kormánya a kezemben is maradt, de ezen sem akadtam fenn nagyon, hiszen pörögtünk tovább! Az utastársaimmal is mindenhol remekül kijöttem, együtt nyomogattuk a gombokat és figyeltük érdeklődve a külvilágot és mosolyogtunk a kétségbeesett szülői tekinteteken.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése