2009. november 21., szombat

Közös program

Egyre több a közös program Olikával. Azon túl, hogy már jó ideje megy a fogócska a nappaliban vagy a mászóverseny, olvasni is szeretünk együtt, pontosabban egymás mellett, ki-ki a saját irodalmát. Ha pedig időközben rám jön a kedvesség-roham, azt gyorsan kiadom magamból!

Reggeli ágymászás

Vili hipp-hopp ki tudja kapni a három mozgórácsot a kiságyamból és már indulhat is a móka. Ő fölül mászik ki-be az ágyba, én pedig a résen próbálok beevickélni az ágyikóm belsejébe. Viccelődünk, együtt nevetgélünk és ha baleset esik meg velünk közben, akkor bizony együtt sírunk.

Hova rohanunk?

A modell-vasút kiállításra Keszthelyen. Át kell szaladni a kastély parkján és a zebrán túl vár minket a múzeum! Én már láttam nyáron, de pontosan annyira élveztem most is. Sőt, miután hazatértünk, szombaton gyorsan elmentünk megnézni másodszor a Duna Pláza Északi pályaudvar kiállítását, majd egy Thomas mozifilm is be lett ígérve vasárnapra! Alig várom!

Bohóc 1 és Bohóc 2! Melyik melyik?


Kolpingoltunk

Végre eljött a telelés ideje és meg sem álltunk egészen Alsópáhokig. Velünk tartott Dorka, Dávid, Lázár és a szüleik. Egész nap játszóházaztunk, fürödtünk, játszótereztünk és sétáltunk. Aztán jól elfáradtunk!

2009. november 11., szerda

Ismét elnyomott a buzgóság

Tegnap délután óta nem vagyok topon, azaz betegeskedem. Megkérdeztük a doktor bácsit, hogy hajlandó-e felállítani diagnózist és hajlandó volt. Felsőlégúti hurut ... megjegyzem, mi más lenne!?
Viszont elég sokat kellett rá várni, én hősisen viseltem a megpróbáltatásokat, de a hazafelé vezető másfél perces út betett: elaludtam. Menthetetlenül. (Persze azért Anyunak sikerütl végül felráznia, grrr!)

Hoppá!

Azért azt Vilmos kifelejti a sztoriból, hogy én már elindultam volna szívem - vagyis álmosságom - szerint fél12 körül, de ő nem hagyta. Délre pedig úgy kifáradtam, hogy a kifli, amit Anyu azért adott, hogy hazáig elfoglaljam magam és nehogy elaludjak, valahogy megakadt a számban ... vagy azon kivül? Nem emlékszem tisztán.

Mesekert

Mivel ma csúnya, esős idő köszöntött ránk, itt volt az idő, hogy kipróbáljuk Dunakeszi új játszóházát. Mondanom se kell, egyből kedvencünkké vált! Remek játékok vannak kicsiknek, nagyoknak külön-külön, bepillanottunk egy zenebölcsis foglalkozásba és az ugrálós-csúszdázós-bújkálós szekciót is próbára tettük Olikával. Anyu, mikor megyünk újra?

2009. november 5., csütörtök

Ősz

A kertben lehullott sok falevelet Anyu összegereblyézte és kivételesen megengedte, hogy szétdobáljam. Olivér is odacsücsült, én pedig ezerrel szórtam a leveleket, fenséges volt!

Olivér ünneplés még egyszer

Rézihez is hivatalosak voltunk muffinos köszöntésre. Bár a nagyok kicsit többet ettek, de a szoba egy másik szegletében azért remekül szórakoztam.

Olivér ünneplés még egyszer

Lázár se maradt le a születésnapomról és fogadtam a jókívánságait, nomeg a sok fini sütit, amit hozott nekem. Viszont a gyertyámat mostmár ketten fújták el, én továbbra sem jutottam hozzá!

Olivér ünneplés

Még nem mindenkinek volt lehetősége felköszönteni engem a születésnapomon, de természetesen sorra adom az időpontokat. Károly papáék is kaptak és igazán megérte, hiszen egy óriási puha kutyust kaptam, a ruhákról nem is beszélve. Vili most is segített elfújni a gyertyámat és gondolom kívánt is helyettem valami szépet!

Boltos játék

Újabban naponta megnyílik Vilmos vegyeskereskedése, amely egyben zöldséges, hentes és pékség. Sorra fogadom a vásárlókat, akik többnyire Anyu és Olivér, de most Didó papához is eljutott a boltom jóhíre és beugrott egy cső kukoricára!

No comment