Különkiadás! Bár sem Olivér, sem jómagam nem szerepelek a fotókon, de az ünnepségen részt vettem és nagyon élveztem. Szájtátva hallgattam Noémi csilingelő hangját és ámultam a többi gyerek ügyességét. Ezúton is gratulálunk Noéminek, az általunk legtehetségesebb előadónak tartott óvodásnak!
Akkor még csak egy hintánk volt és nem volt mit tennem, szórakoztatnom kellett magam és Olit is, ha már egyszer nem ringhattam: meghintáztattam Olivért. Ki kacagott nagyobbakat? Talán Oli rámvert egy csöppet, de én is dőltem a nevetéstől... gyakran szó szerint!
Gyereknapi meglepetésként kapott Olivér egy új hintát, épp az enyém szomszédságában. Remek kettecskén hintázni és remek, hogy nem kell kuncsorognom, hogy hadd üljek a hintámba, amikor Olinak épp kedve szottyan használni. Így tiszta az ügy: Olivéré a zöld, enyém a kék.
Noémi fergeteges óvodai záróünnepsége után - ahol ő volt maga vajas pánkó, a főszereplő és nagyon ügyes és szép hangú és bátor - összejöttünk egy bulira náluk. Noémin kívül mindannyian a jövő évi pöttyöslabda csoport tagjai leszünk. Gyakorlásképp nagyot játszottunk, stílszerűen óvodásat is.
Annyira káprázatosan érdekes volt, amit Gitta mama mesélt ma nekem az egyhetes prágai és drezdai utazásáról, hogy az állam leesett. Hanem aztán egy hét alatt annyi minden történt vele és annyi fotót néztem végig, hogy egy kicsit belefáradtam. Majd legközelebb folyt. köv.
Mióta megtudtam, hogy nemsokára óvodába megyek és a pöttyöslabda csoportba fogok járni a barátaimmal (Nórival, Ákossal, Pipivel és a többiekkel) elkezdtem készülni az ovis fotózásokra. Azt hiszem, valahogy így kell majd ülni és visszafogottan mosolyogni ...
Én motorral közlekedtem és a Főtér kifutópályáján motoroztam, majd egy szusszanás erejéig beültünk egy kávézóba - hogy Apu igyon egy pohár sört, de a kávézóban nem árultak - így én elszürcsöltem egy almalevet.
Szombat délután egy kis váci kiruccanást is be tudtunk tenni a családi programok közé. Elsődlegesen a világ legjobb fagyizója volt a célpont, de elsétáltunk a Főtérre is körülnézni - többek között a csodaszép szökőkutakat.
Hát, már megint a királyréti kisvasútnál kötöttünk ki. Még szerencse, hogy ilyen közel van hozzánk, mert borzasztóan élvezem. Sajnos, a fönti játszótér kevéssé köt le, mert annyira várom a vonatot, hogy semmi más nem érdekel. És ahogy útközben zötyög és dölöngél, az egész egyszerűen fenomenális és egyben kacagtató!
Szerencsére Apu ezen a pénteken velünk maradt és nem ment dolgozni, így négyesben tudtunk elmenni az Aphroditébe fürödni. Meglepetésünkre Ákosék és Pipiék is befutottak nem sokkal utánunk. Írtó jó volt!
Szerdánként van egy állandó bébiszitterem Nelli néni személyében. Ezek Anyu tanulós-alkotós napjai, nekem pedig a felhőtlen játéké Nelli nénivel.
Apu ölében a teraszon szemlélődni ... nincs is ennél jobb! Úgyis szeretek ücsörögni, nézni, ahogy Vili rohangál és beszélget velünk, Apu pedig közben finoman dögönyöz, a Nap süt, az ég kék!
Egy esős nap után a legideálisabb a kertben reggelizni. Miért? Mert így szemmel tudom tartani az összes csigabarátomat, akiket már korán reggel összegyűjtöttem a sziklakertben.
Bár én nem is tettem tiszteletemet Juditéknál, csak Anyu és Olivér, mégis én kaptam a legtutibb ajándékot! Mivel látták a blogom régebbi bejegyzésében, hogy szívesen utánzom Aput borotválkozás közben, kaptam egy saját bejáratú borotválkozó készletet!!! Több se kellett, este már ki is próbáltam és igazán selymes lett tőle a bőröm, sehol egy inci-finci borosta. Szüleim szerint szebb lettem, mint valaha! Köszi érte.
Amikor Apuék betesznek a kádamba, egyre kevésbé szereték hátradőlni. Akárhogy is tuszkolnak bele a fekvőpozícióba, én megfeszítem hasizmomat és ülve maradok, ha törik, ha szakad. Megkapaszkodok a kád szélébe és várom az esti, éppen aktuális, egyszemélyes bohóctársulatot! Ha nem tetszik az előadás, akkor egy hatalmas lábrugással beterítem vízzel a kedves előadóművész urat, aki ennek egyáltalán nem örül.
Egyre jobban élvezzük egymás társaságát Olival. Olivérnek már teljesen átengedtem a magasított székemet, én pedig nagy széken csücsülök a szülőkkel pontosan Oli baba szomszédságában. Így aztán jól látjuk egymást és az étkesek alatt is kitűnően lehet bohóckodni.
Hétfő reggel lufiesőre ébredtem. Fogalmam sincs honnan jöttek, de elárasztották a lufik a nappalit. Nagy örömömben Évához is szerettem volna vinni és vittem is, de nem csak magamnak, hanem választottam egy pirosat Pipinek és egy narancsot Ákosnak is. Persze az enyém pukkadt ki legkorábban, de nem aggódtam, mert tudtam, hogy otthon még ezer másik vár rám!
Rájöttem, hogy amikor a család a kertben szorgoskodik, nekem a legjobb kilátást a hinta szolgáltatja. Innen mindenkit szemmel tarthatok és remek hely, hogy Vili szórakoztató műsorát is élvezzem.
Alighogy hazaértünk frenetikus sporoni kiruccanásunkból, már jött is a telefon, hogy spurizzunk a szomszédba bulizni, ahol már több szomszéd összegyűlt. Főztek bográcsban pörköltet, volt palacsinta és a felnőttek sokat ittak fura leveket, amitől egyre jobb kedvük lett. Nekem továbbra is Zselyke a kedvencem, de a többiekkel is jól kijöttem.
