Karácsony

És aki nem

Engem nem villanyoz fel ez a buta játék. Ráadásul ezeken a nagy lejtőkön úgy süvít a szánkó, hogy az ember lélegzete is elakad. Na, ebből nem kérek, köszönöm!

Aki élvezi

Én már profi szánkóssá váltam néhány nap leforgása alatt. Már egyedül is tudok csusszanni, de nem tagadom, ha felborulok, írtózatos üvöltést csapok, majd indulok újra! Jó buli!!!

Kezdődik a Karácsony

Ma már túlestünk az esti karácsonyi mulatságon. Megünnepeltük, hogy lassanként közeleg ez a csodaszép ünnep Dorkával-Dáviddal-Kittivel és Rézivel-Nándival! Sokat játszottunk, finomakat eszegettünk és belőlem Kisangyal vált! Anyu jegyezd meg, hogy ilyen is tudok lenni!!!

Megint esett

Megint esett, most nappal van, a Duna parton hosszú lankák, az időjárásjelentésben nem volt vonalka...

Tapasztalat

Ennyi idősen már volt időnk megtapasztalni és annyi tudásra szert tenni, hogy a hó olvad. Méghozzá gyorsan és legfőképpen akkor, amikor az esti időjárásjelentésben azt lehet látni, hogy a hőmérsékletet jelző szám előtt nincs vonalka. No, ebből a megfontolásból, ahogy leesik egy kis hó - legyen az nappal vagy este - mi már rohanunk is szánkázni! Helyesbítek: Apu rohan, mi szánkózunk!

A hó

Végre! Íme az első telünk, amikor mindketten örömmel fogadtuk a hóesést. Olivérnek azért voltak fenntartásai, de nekem már tovatűntek! Ki is használtuk a legeslegelső havazást egyik este és gyorsan gyúrtunk egy Vili- és egy Olihóembert. Azóta az időjárás változásainak csak a nagyobbik, Vilihóember tudott ellenállni, de nem csügged Oli sem, majd készítünk másikat. Azóta úgyis a szánkózásnak élünk és nincs időnk ilyen gyerekes játékokra!

Markoló

Köszönet Dávidnak, hogy néhány hétre le tudott mondani a markolójáról, mert bizony halaszthatatlan munkáim adódtak a kertben és nélküle nem lettem volna képes megoldást találni ... hacsak nem vettek volna nekem az ősök egy hasonló munkagépet. A kövek a terasz szélében egészen förtelmes módon szétestek, összekuszálódtak, de pontos, kitartó munkával helyrehoztam a galibát! Az igazsághoz hozzátartozik, hogy rögtön utána belepte a hó a köveket, így azóta nem lehet látni az eredményt, de egyszer csak elolvad majd!

Együtt

Szombat éjjel hálóvendégek jöttek Noémi és Nóri személyében. Csudajó volt! Nóri ráadásul velem aludt egy ágyban, Noémi mellettünk a földön, Olika éppen a túloldalán.
Szegény Nórika elég nehezen tudott elaludni, mert Olivér kapirgálta a lepedőjét sokáig. A reggel közös kakózással és mesenézéssel kezdődött, majd közös rajzolással és társasozással folytatódott!

Végezetül

A túra lezárásaképp kinyílt a hátizsák s előkerült belőle minden mi szem-szájnak ingere, azaz a májkrémes szendvics - azt szerencsére Vilmos megette - és az alma, ami az én egyik személyes kedvencem.

A megfáradt vándor

Nem vagyok semmi! Bizony végiggyalogoltam az egész túraútvonalat a saját lábamon, a saját túrabakancsomban, a saját túrabotommal a kezemben és nem is fáradtam el ... túlzottan.

Még mindig

Még mindig én, még mindig itt a gyadai tanösvényen. Íme az egyik tábla, amin egy kedves hangya épp a fák életkoráról mesél nekünk. Apu és Vili már a farönk évgyűrűit tanulmányozzák a háttérben.

Rengeteg

Kik azok az apró pöttyök? Az bizony én vagyok Apuval a katalinpusztai erdőségben. Tipegek-topogok, babakocsi sehol, meredek hegyoldal az van, Apu kicsit segít, mert a sok levél alatt olyan agyagos a föld, hogy rendesen csusszanék lefelé, ha biztosítás nélkül lennék!

Kalóztámadás

Mostanában két rosszcsont kalóz lepi el a nappalinkat. Már egy kalózsátrat is felállítottak, amiben a kincseket gyűjtik és természetesen senki másnak nincs bebocsátása oda. Mikor épp nem félelmetes támadásba lendülnek mit sem sejtő őseik ellen, akkor hasznosítják magukat a sátor körül és nekilátnak kijavítani az apróbb hibákat a szállásukon és környékén: kalapálnak, fúrnak, faragnak.

Káosz

Nem, nem dühöngőben vagyunk, csak Zsombiékhoz ruccantunk ki. Míg Oli őrjöngött a bikazebrán, addig mi Zsomborral bírkóztunk, aztán hirtelen ránk támadt két emberméretű medve és időnként Benő. Hát, valahogy így telt a napunk: kellemesen.

Nagy a hajtás

Mindjárt itt a tél, még össze kell gereblyézni a töménytelen falevelet, füvet kell nyírni és egész egyszerűen nem bírom magammal tartani a tempót.

Lüketónik

Az utóbbi időben megkergültünk, ez fix! Ennek rajtunk kívül nem sokan örülnek, dehát élvezzük az életet!!! Mi pedig így szeretjük egymást, Lüketónisan.

Szülinapozásom története

Miután helybéli kis barátaim, azok szülei és Margó nagyi felköszöntöttek második születésnapom alkalmából, eljöttek Gitta mamáék, Krisztiánék és Nelli néni is. Nos, azon túl, hogy rettentő helyes ajándékokat kaptam mégis sokként ért, hogy mindenki a szülinapommal jött elő újra és újra. Gitta mamáéktól már úgy vettem át az ajándékot, hogy csak utaltak a kimondatlan alkalomra! De így jobban esett átvenni az első saját ugrókutyusomat, amit hamarosan meg is szelidítettem. Vili és a csajok eközben pezsgővel leitták magukat. Helyes, azért van a buli, hogy élvezzük!

Nógrádi vár

Csuda jól éreztük magunkat a lányokkal a Nógrádi várban. Felkaptattunk az emelkedőn és ott hatalmas várrom és tisztás várt minket egy hatalmas mókázásra. Mikor megyünk újra?

Gyík

Apu megint egy hős volt! Egy, a Nógrádi várban napozó villámgyors gyíkot úgy elkapott, mint a pinty! És megmutatta nekünk, miközben kiálta azt a mérhetetlen fájdalmat, ahogyan a kis állat folyamatosan harapdálta az ujjait! Mi egyebet tehetnék hozzá: van kire felnéznünk!

Az eredmény

Íme a diószedés eredménye! Elég aprószemű, de legalább sok.

Diószedés

Egyre ritkábban látni a szomszédban Erzsi néniéket, így ránk marad a feladat, hogy felszedegessük a lehullott diót. Szerencsémre Nelli néni mindig kapható az efféle mókákra, így kettecskén megtöltöttünk egy egész vödröt.

Fárasztó

Nincs mese, fárasztó a botanikus kert látogatás! Kicsit megpihenek Didó papa vállán és közben kukkolok hátul, nehogy lemaradjak valamiről.

Vácrátót

Jah, igen, egyik hétvégén Vácrátóton jártunk a botanikus kertben, ráadásul Gitta mamáékkal együtt. Szuper hely, annyi mindent fel lehet fedezni! Találtunk egy házikót, amibe feltételezhetően egy boszorkány lakott valaha, volt ott vizimalom, sok növény, vadkacsás tó, termések lepotyogva, lepkék, halak és Olivér örömére töménytelen sok pók! Nomeg mókus is!

Munkások

Szinte hihetetlen, de egy ház körül mindig adódik valami munka, amit csak egy szakképzett szerelőbrigád tud ellátni. Nos: jöttünk, láttunk, megszereltünk!

Vili szabjája

Természetesen nekem is lett szabjám, sőt, fontos megjegyezni, hogy nekem előbb (!!!) volt, mint Olinak. Én inkább harcolásra használom és úgy érzem mostantól igazi lovaggá értem!

Szabja

Kaptam a Zebegényben egy remek szabját. Miután Anyu letiltott, hogy az utcán nézelődőket kardozzam le sorjában, nekiláttam első fafaragásomhoz. Némi idbe telt a munka, de így is jutott még egy kis kirándulásra is és családilag megmásztuk a mögöttem levő hegyet. Volt ott sok-sok lépcső és nagy-nagy emelkedők, aztán csoda kilátás és mindezt Apu nyakából élvezhettem!

Tökfesztviál

Lilivel épp a vonatra várunk a gödi állomáson, hogy elrepítsen minket Zebegénybe, ahol a híres-neves Tökfesztivál fog várni minket. Velünk tartanak Anyuék, Olika és Diáék is, nomeg persze Lili szülei! Én kék vonattal szeretnék menni, de benne van a pakliban egy piros érkezése is... Nyertem!!!

Velem pedig ki törődik?

Vili vígan lovagol naphosszat, Apu sétál mellette, Anyu fotóz, engem pedig itt felejtettek a karám egyik cölöpén. Halló, valaki! Legalább Csuti csacsihoz kísérjetek be, hadd adjak neki egy darab dinnyehéjat!

Új hobbim

Imádom a lovakat és megszerettem a lovaglást is! A Margit szigeten kezdődött minden a Zsuzsin, a pónilovon. Oda sebtiben másnap újra mennünk kellett. Azóta Szántódpusztán, a nyaralás alatt négy alkalommal volt szerencsém jóval méretesebb társaihoz. Most hogy hazaétértünk, már felavattam a sződligeti Kincsem Lovarda Olga nevű paciját és jövő héten már Anyu is csatlakozik hozzám és együtt fogunk tanulni. Bele kell húznom!

A kikötő

Itt sok a kacsa, de sose megyünk üres kézzel. Olivérrel mindig hagyunk bőven a reggeli szendvicsünkből, így a kacsák is jól lakhatnak, mi pedig kuncsoroghatunk valami nasiért, nehogy éhen haljunk!
Továbbá itt sok a kavics és szerencsére az érintetlen vízfelület is, amibe csodaszép vízgyűrűket lehet alkotni egy-egy elhajított darabbal.

Tihany

A balatoni nyaralás alatt rengeteg programot szerveztek Anyuék. Egyik délelőtt áthajóztunk Tihanyba, majd kisvasúttal felmentünk a hegytetőre, ahonnan a kilátás csodaszép volt, találtunk egy remek éttermet és még kirándultunk is erdőben. Majd vonat és komp vissza. Huhhh, még a mesélésébe is belefáradtam!

Én is rém?

Neeem, én csupán a családomat és barátaimat szórakoztatom időnként vicces magánszámaimmal. És ... már kéz nélkül is megy a lovaglás, sőt a motorozás is (jóllehet időnként félelmetesen közel kerülök egy-egy árokhoz, de mindig akad, aki vigyázzon rám!)!

Lógok

Anyu szerint ... és a földvári játszótereken megforduló gyerekek szerint, erre a nyárra meghazudtoltam eddigi önmagam, elképesztően vagány lettem és nagyszájú. Reszkessetek nagyfiúk, érkezik a rémisztő rém!!!

Balatoni csobbanás

Lehetőségünk adódott tíz teljes napot Földváron tölteni. Első dolgunk volt lemeózni a víz hőfokát, -minőségét, -tisztaságát. Egész emberes pontokat osztogattunk. A mosolyunk a víz hőmérésékletére adott pontokat mutatja. Áh, nem olyan vészes: meg lehetett szokni!

Ez történt a héten /6.

Nem is említettem még, de jöttek Gitta mamáék is - és Dorkáék is és Botiék is. Minden jóban van valami rossz: szuper volt a társaság, hogy volt kivel játszani, bolondozni, de eléggé morci voltam, amikor a fagyisnál elcsaklizták előlem az olasz fagyimennyiség egy jelentős részét!

Ez történt a héten /5.

Anyuval pedig kitanultuk a nyomolvasás művészetét! Észrevettük, hogy egy nagybarázdás kerekű jármű járt a homokban a parton. Anyu rögvest kitalálta, hogy csakis egy munkagép lehetett: igaza volt. Majd arra is rájött, hogy melyik irányba haladt a megtévedt traktor: igaza volt. Addig addig követtük a jeleket, mígnem megtaláltuk azok elkövetőjét: egy csodaszép sárga markolót!

Ez történt a héten /4.

Az volt a legjobb a a tengerparti programokban, hogy ahogy végignéztünk Olival a sok-sok kilométer hosszú fövenyen, meg kellett büszkén állapítanunk, hogy a legeslegjobb és legeslegizmosabb és legeslegirigylésreméltóbb küllemű apuka közel-s-távol a miénk! És ő mindezt a rajongást szerényen vette tudomásul. Mellette a csobbanások a meleg tengerben, a medúzaraj hosszas vizsgálata és az órákig tartó önfeledt homokozás mind mind eltörpültek. Bár csak mi is olyanok lehetnénk majd egyszer mint APU!

Ez történt a héten /3.

Bicajoztunk. Vagyis, inkább mi nézelődtünk, utazgattunk, Anyu és Apu pedig ezerrel tekerte a biciklit, hogy nekünk megfelelő legyen a tempó, a panoráma, az útvonal. Így is ránk maradt a munka oroszlánrésze, hiszen minden alkalommal, amikor egy kósza turista elénk csalinkázott, nekünk kellett megnyomni a dudát! Szerencsére határtalan testvéri szeretetünkre minden időben tudtunk szánni néhány pillanatot!

Ez történt a héten /2.

Vilivel imádtuk az olasz fagyikat. Én kiválasztottam, ő megette. Igazából nem hallgatott rám - de mit is várok egy konok bátytól - hiszen csak csokifagyit evett minden alkalommal.

Ez történt a héten /1.

Leugrottunk az ősökkel Bibonéba. Király volt! Tengerpart, napsütés, játéktermek, bicajozás, miegymás! (És az éves nyalókamennyiség is szétolvadt a szánkban!)

Igazi focista

Néhány napja ( a fotózáson kívül) egy újabb hobbim is lett. A focizás. Nagyon élvezem, főleg, mikor Apuval játszom és Olivér nem kódorog a pályán, hanem kicsit arrébb nyírja a füvet. A kapuinkat két-két kő alkotja és igyekszünk gólt rúgni. Tegnapi eredmény: Apu-Vili: 4-1. Azért nem semmi Apunak akár egy gólt is rúgni!

Családi móka

Gitta mamáéknál van egy rettentő muris játék: olyan, mint egy tollaslabda, puha és amikor nagyon gyorsan száll, süvítő hangot ad. Hát, egyik nap ezzel játszottunk ... egy óriásit!

Vili fotó -2.

Címe: Oli és Anyu.

Vili fotó -1.

Egyik nap ráéreztem a fotózás ízére és megértettem Anyut, miért szereti ennyire. Elsőként családi portrékkal kezdtem, íme kettő ízelítőül.
Címe: Oli és Apu

Árvíz

Szerencsére nálunk nincs semmiféle veszedelem, hacsak nem annyi, hogy a Duna parti fák vízben állnak. Mi ezt megtekintettük egy vidám motorozás közepette.

Borsópucolás

Ez még akkor történt, amikor esős idő volt. Egyik nap a zöldségesnél vettünk sok-sok zöldborsót, Anyu azt mondta, hogy levest készít belőle, de csak akkor tud, ha megpucoljuk hozzá a borsót. Nekiláttunk és hármasban igen hatékonyan, rövid idő alatt megcsináltuk! És a leves? Isteni lett!