Bicajoztunk. Vagyis, inkább mi nézelődtünk, utazgattunk, Anyu és Apu pedig ezerrel tekerte a biciklit, hogy nekünk megfelelő legyen a tempó, a panoráma, az útvonal. Így is ránk maradt a munka oroszlánrésze, hiszen minden alkalommal, amikor egy kósza turista elénk csalinkázott, nekünk kellett megnyomni a dudát! Szerencsére határtalan testvéri szeretetünkre minden időben tudtunk szánni néhány pillanatot!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése