Morzsaviliszívó

Látjátok, az én szüleim már beszerezték a legmodernebb morzsaviliszívót! Tegyétek ezt ti is! Úgy működik, hogy Vili (azaz én), a morzsaszívók legnagyobbika addig pásztázik szemével az asztalon mígnem egy kósza, netán bújdosó morzsát meg nem pillant. Több sem kell neki, septiben megsemmisíti egyetlen ujjával, majd ezen ujjának segítségével beszippantja a zsákjába (nálam ezt a pocak helyettesíti). És ezt módszeresen elvégzi az utolsó szem morzsáig. Ja, és a morzsaviliszívó ugyanilyen hatékonyan működik kövön és parkettán, sőt, szőnyegen is!

Első zsúrom

Két napos előkészület után végre elérkezett a nagy alkalom és eljött az egész nagy családom megünnepelni a szülinapom. Ott voltak Gitta mamáék, Margó nagyiék, Nelli néni, Krisztián nagybácsiék és a Zsuzsik családja is. Annyi, de annyi ajándékot kaptam, hogy ismét egy Karácsonyt éltem át - és azt mondják, hogy ez minden évben így fog menni! Nem gond!!! A szülők lassanként új bevételi forráshoz juthatnak, ha az én beleegyezésemmel megnyithatják itthoni játszóházunkat. Egyelőre nem egyezek bele...
Volt sok-sok Anyu főzte-sütötte ennivaló, én azokból a fasírt golyót kóstoltam és kettőt meg is ettem. Aztán nem maradhatott el a torta sem, amit szintén Anyu csinált, rögtön kettőt, hogy mindenkinek elég legyen. Na, az isteni volt, abból másfél szelettel megrágcsáltam, ugyanis Anyu direkt olyan tortát sütött, amit én is megehetek.
Aztán Noémiékkal sikongatva lufist játszottunk, meg próbálgattuk a játékaimat. Én közben jó szokásomhoz híven, jöttem-mentem, barátkoztam. Mindenkinek jártam az ölében és mindenki boldog volt ettől, így én is! Na, röviden ennyi volt...szuper volt!

Mit csinál egy 1 éves?

Játszik azzal a halom lufival, amit Apuci fújt neki és amelyikek mindegyike más formájú és mind más színű. Csudaszépek!
Másodszor játszik a karácsonyi tojglival, ami nem csak remekül pörög-forog, de el is lehet benne bújni. Így ni! Harmadszor pedig a jó gyerek a szülőktől kapott szülinapi zsiráffal is játszik, mégpedig hosszasan. Hát, valahogy így telik az első szülinap!
Plusz sok-sok móka és kacagás Anyuval és Apuval - közben némi szundi - és készülődés a holnapi giga-partyra!

Roll over Beethoven

Nem szeretnék Beethoven babérjaira törni, de mégis minden esélyem megvan rá, hogy nagyobb művész legyek, mint ő. Ugyanis csodaszépen játszom Robi nagybácsi Jézuskájának zongoráján.

Minden a helyén

Szerencsémre ma reggelre minden tegnap kapott játékom megvolt még. Nem voltam bizonyos affelől, hogy a Jézuska véletlenül nem viszi-e őket vissza, de nem. Itt hagyott mindent, mégpedig a fa alatt.
Hozzá is láttam reggel, hogy leltározzak. A traktoromat megfuttattam a nappaliban, olvastam a beszélő könyvemből és a kalapácsos játékom kalapácsával megpróbáltam szétcsattintani a karácsonyfa díszeket, de egy felsőbb erő hirtelen leállított.

Karácsonyi tojgli

Hát, bizony, Karácsonykor is lehet tojást találni. Mégpedig nem is akármilyet. Igazi fotel-tojást. Itt és most éppen hármat, ugyanis a három gyermek, köztük én is, ilyet kaptunk Gitta mamától és Didó papától. Írtó jópofa, lehet benne ücsörögni, forogni, komolykodni és grimaszolni és még számtalan jobbnál jobb dolgot!

Karácsonyi áhitat

Miután délután otthon is jött a Jézuska - majd később megmutatom, miket kaptam - átmentünk Gitta mamáékhoz és ott is fogadtam a meglepetéseket. El se tudom mondani mi mindent kaptam, de azért megpróbálom: egy kalapácsos fajátékot (éljen a püfölés!), egy zenélő, guruló kis traktort, egy zenélő tili-toli kacsát, nomeg a tojglit...

Karácsony kezdete

24-én délelőtt felkerekedett a család kismillió pakkal és célba vettük Károly papáékat, majd Margó nagyiékat.
Szeretem ezt az ünnepet, mert ez a Jézuska olyan drága, hogy mindenhová ellátogat és mindenhol ott hagy nekem egy halom ajándékot! Károly papáéknál egy bendzsót, ami igen szépen szól.

Margó nagyiék Jézuskája is azt gondolta, hogy én muzikális lélek vagyok, így kaptam egy zongorát, de még mellé egy tili-toli kutyust és egy három-macis fajátékot is. Ja, és majd' elfelejtettem a kis L'ecsó patkányomat!

Karácsony

Minden kedves Családtagomnak, Barátomnak és Blognézőmnek

békés, boldog Karácsonyt kívánok!
Vili és a szülők

Féktelen hahota

Apuval megünnepeltük, hogy most egész sok napot itthon fog velünk tölteni. Íme!

Reggel

Miután elfogyasztottam a kis takaróm alatt, a puha szőnyegen a finom reggelimet, első utam a távirányítóhoz vezetett. Fontos, hogy a bekapcsoló gomb megnyomásakor el ne hagyjam az oda vonatkozó fintoromat...nem is maradt el!

Bújás

Kipróbáltam, hogy nem csak Anyuhoz és Apuhoz lehet odakukacolni és bedugni a kezem a mellkasukhoz, hogy abban a kellemes, meleg szülői odúban érezzem magam, mikor fáradt vagy elesett vagy megilletődött vagyok. A kanapé karfája is egész hasonló. Igaz derékszögben kell hozzábújnom, de nem is olyan kényelmetlen. Nézd csak és próbáld ki te is...már ha ilyen kukacolós fajta vagy!

Nincs lehetetlen

Úgy érzem - és a szüleim is -, hogy immáron nincs lehetetlen dolog előttem. A szekrények bármelyikét kinyitom kulccsal vagy anélkül, nekem egyre megy. Sőt, a felső konyhafiókokat is egyre ügyesebben érem el, csak még egy kicsit pipiskednem kell. A rossz a dologban csak annyi, hogy onnan ahova végre bejutok nem dobálhatok ki mindent: Anyu ott áll fölöttem vagy mellettem és szelektál. Rám szól, hogy ezt szabad, azt nem. Én most még úgy teszek, mintha szófogadó, rendes gyerek lennék és úgy teszek, ahogy kéri. De nem lesz ez mindig így!!!

Télen Érden

Még egy utolsó Karácsony előtti kirándulást tettünk Érdre Zsomborékhoz. Ez a nap kissé nyűgös hangulatban telt: én személy szerint Anyu-imádatban szenvedtem és fáradtnak is éreztem magam. Zsombornak ebéd után kicsit jobb lett a kedve, mint azelőtt volt. Hát, igen, a teli pocak csodákra képes! Engem a távirányító és a telefonok dobtak fel, mikor a nappaliban játszottunk.
Kora délután már tovább is álltunk, mert Anyu dokihoz ment, addig pedig én Nelli nénit szórakoztattam...vagy ő engem?!

Harmadik

Én mindenben a megfontoltság híve vagyok. Nem jó semmit elsietni, ezt már zsenge korom ellenére is jól tudom. Szóltam is a fogaimnak, hogy "ne gyertek ki olyan gyorsan, hadd kapjak minél tovább pürés ételt Anyutól!" Rendesen eleget is tesznek kérésemnek és bár a harmadik rágókám már előbukkant, de az egyelőre még csak a bájos mosolygásomban segít és kevésbé a rágásban.

Picasso

Ma úgy döntöttem, hogy itt az ideje belekezdenem művészi karrierem egyengetésébe. Ecsetet is ragadtam nyomban és egy önarcképpel kezdtem tevékenységemet... na, jó, csak viccelek!

Gödöllői advent

Bár az egész család enyhén nyavajás volt ma, de mégis megszavaztunk egy gyógyító gödöllői kiruccanást. Fél óra kocsikázás után, már ott is termettünk a csodaszép kastélynál, amit belül körbejártunk, megcsodáltunk, aztán újra beöltöztünk és a parkjában megnézegettük az adventi sokaságot.

Nálunk

Tegnap este áthívtuk Noémiéket egy kis közös játszásra. Megmutattam nekik kedvenc hűtőmágneseimet és a konyhafiókok kincseit. Hálájuk jeléül lejtettek nekem egy fantasztikus táncot, majd mikor jól kifáradt mindenki következhetett egy kis számítógépezés. Noémi szerencsére már tökéletesen kezeli a gépet. Csak annyi kellett, hogy Apu beindítsa, aztán Noémi kezébe vette az irányítást.

Főzhetek veled?

Szeretek a konyhában tüsténkedni. Csak olyan bosszantó, hogy abból, ami a konyhapulton folyik, az égadtaegyvilágon nem látok semmit! Ilyenkor megpróbálok egy kis nyafival hatni Anyu szívére, de többnyire csak megmutatja a csatakos kezét, amivel éppen nem tud megfogni.
Nem marad más választás, ölelgetem a combját, mert azt épp elérem.

Játék Zsomborral

Szerencsére Zsombor felépült betegségéből és ki tudtak hozzánk jönni egy napra látogatóba. Nagyon ügyes nagyfiú lett Zsombor legutóbbi találkozásunk óta. Már játszani is sokkal jobban tudtunk egymással. Legtöbbször ugyanarra a játékra fájt a fogunk, de végül mindig beosztottuk, hogy melyik, mikor kié. Néha kedvesen megsimogattuk egymás fejét, sőt, egyszer roppant kedves voltam hozzá: odadörgölőztem a buksimmal az övéhez! Dehát ha egyszer olyan aranyos!
Szóval, ez volt, nomeg egy nagy séta, aminek a célja a Plus volt, ahonnan vásárlás után jöttünk is vissza.

Így kezdődik a nap

Először még egy kis pizsamás készségfejlesztés önként és dalolva! Aztán leellenőrzöm a konyhaszekrényben, hogy Anyu mindent a helyére tett-e vissza. Majd a tévészekrényhez sietek és megnézem testközelből a legfrissebb híreket, aztán kiveszem a kulcsot az ajtóból, megrágom - azt nem szabad, de nem gond - eldobom és már be is jutottam a videohoz, aminek a kis ajtaját remek dolog nyitogatni, mert az ujjam éppen belefér.

Sikoly

Apáéknak az a mániájuk, hogy fölszaladgálnak apró-cseprő indokokkal az emeletre. Mit tehetnék? Szaladok utánuk a lépcsőhöz és kiabálok nagyokat, hogy adjanak nekem valamiféle életjelet. Szerencsémre általában szoktak... így aztán rikoltozunk vígan egymásnak.

Pörgetés

Este átnéztünk Anyuval Gitta mamához és Didó papához, amíg Apu labdázni ment. Jó fejek voltak megint, mert megengedték, hogy a hálószobában lévő óriási tükrös szekrényt, ami a takarító néni által épp aznap lett kiglancolva, újra összetapogassam, -nyalogassam. A szalvétákat is kiszedegethettem a fiókokból (bár ott Anyuval picit összevesztem) és Didó papa öléből meggpörgethettem Gitta mamát szédülésig!
Holnap jövök újra, ugyanis Apuék moziba mennek!!!
u.i: Ja, és a csini pulcsim a hétvégi ausztriai kiruccanásuk gyümölcse. Köszönöm!

Elő, a szoba

Az előszoba az egyik kedvenc helyem a házban. Ha belegondolok, nincs olyan helyiség a házban, ami valami miatt ne a kedvencem lenne. Itt imádom kipakolni a karácsonyi díszeket a lépcső alá beépített szekrényből, az új cipősszekrény ajtaját kinyitni (vigyázat lefelé nyílik!) és a lépcsőnél felállni, ügyeskedni. De legjobban itt szeretem várni Apucit haza a munkából és fogadni Anyut, ha éppen elkószál valahova. Így történt ez tegnap is, ugyanis Apuci a héten itthon van velünk, így Anyunak lehetősége nyílt ellátogatni az Ikeába. Én itt vártam....na, jó azért Apuval nagyokat játszottunk közben, de alapvetően itt vártam.

Atyaég!

Ezt mind megettem volna??? Pedig higgyétek el, nem volt mini adag. De annyira finom volt! Ma Anyu elhatározta, hogy elég nagyra nőttem ahhoz, hogy már ténylegesen az ő étküket faljam én is. Annyi különbséggel, hogy aprítva vagy pürésítve lesz az én részem. És a tejtermékektől sem fog már úgy óvni a jövőben.
Ma azzal kezdtük, hogy spenótos nokedlit készített gorgonzolás, tejszínes, diós mártással. Ők befalták, ahogy volt, nekem egy kicsit összeturmixolta és ooooolyan finom lett, hogy ihaj!

Balázséknál

Tegnap délután - hosszú Békási időtöltésünk után - megnéztük Balázs, Judit és jövendőbeli Emma új lakását. Ott voltak még Putyuék a gyerkőcökkel, meg egy másik csapattársuk Apuéknak és a végén Eri és Matyi is befutott.
Náluk töltöttük az egész délutánt egészen fél8-ig. Anna és Peti sokat játszottak velem, Putyu megetett fasírttal, kaptam frissen sült tököt, de igazság szerint teli pocakkal már egyedül is remekül elvoltam. Találtam a nappaliból kiindulva egy nagyszerű kifutót magamnak és szaladtam a jövendőbeli gyerekszoba felé. Be is mentem és néha magamra csuktam az ajtót (csakúgy mint a fürdőszobáét és hálószobáét) : szeretem a nyugalmat és békét. De aztán spuri vissza a nagyok közé, hogy újra megtehessem a villámszáguldásom. És ez így ment, míg haza nem indultunk.

Tesi előtt

Ma megint mentünk tornázni Anyuval. Előtte még ittam egy kis teát lélekmelegítőnek, majd indultunk ki a zimankóba és elsétáltunk a 10 percre lévő tornahelyre. Ma nagyon sokan voltunk gyerekek, felnőttek egyaránt. Egy kicsit játszottam a többiekkel, de aztán odaspuriztam Anyuhoz és segítettem neki tornázni. Másztam a hátára, hasára, paskoltam a fejét, csiklandoztam, meg ilyenek. Nagyon jól mulattam. De ki is fáradtam, így utána egy hatalmas szundi következett: immáron a napi egy alvásom, ami ma is három órányira nyúlt.

Ősz szakállú

Ihletett kaptam a Télapótól. Még ugyan rövid a szakállam, de jövőre már teljes hosszal fogom fogadni Őt.

Csoki

Az első életévemben annyira jó gyerek voltam, hogy a Mikulás által adott csokimból kaphattam is!!! Szóval, íme, ez az én első finomságos csokoládém, amit elszopogattam!

Mikulás

A délutánba még az is belefért, hogy a Mikulással összefussunk. Anyuékkal elmentünk a Mackóvár játszóházba, ahol egyszercsak betoppant a Mikulás. Helyes, szakállas apóka volt, aki egy hatalmas csomagot is adott nekem. Szerencsére mandarin és alma is volt benne, szóval lesz mit ennem. A többieket Apuéknak ajándékozom.
A többi gyerek is jó fej volt, kellemeset mászkáltam közöttük...és elrontottam egy picit azt hiszem a játékukat, mert kugliztak és a bábukat mindig felborogattam, mire kellő távolságra mentek a golyókkal.

Dorka

Ma délután meglátogattuk Dorkát és Dávidot, az ikerpárt, akik néhány hónappal idősebbek nálam. Dorka nagyon közvetlen volt velem és ezt meg is háláltam neki. Mindenhová követtem, többek között a fürdőszobába. Képzeljétek, megmutatta nekem a teljes hajcsatt készletét! Én pedig, udvarias férfi lévén, érdeklődve figyeltem.
Dávid csak azelőtt ébredt fel, hogy eljöttünk, így vele nem sokat játszottam most. Majd legközelebb.

Fiók

Új feladatot kaptam: rendet kellett tennem a komódom alsó fiókjában. Ne tudjátok meg micsoda rumli volt ott! Vagy lett ott? na, ezt nem tudom biztosan, de én mindent megtettem, hogy már ne csak a fiókban legyenek megtalálhatóak a törölközőim, pizsamáim és lepedőim, hanem a szobám minden szegletében.

Rosszcsontkodásom

Elárulom, hogy a hinta-palinta szék lábtartóján a párna néhány tépőzárral van rögzítve. Elég nehéz ezáltal elválasztani a párnát a hokeldlitől, de dolgozom rajta. Egy már sikerült!

Prés

Nem elég, hogy a hinta-palinta széknél már minden további nélkül felpattanok és állva hintázok, de sikerült a láb- és ülőrész közé már be is préselnem magam. Ugyanis ott van belül egy kis szekrény, ami bár elég üres, de van rajta néhány pici állatka. Na, azokat a középső polcról módszeresen felpakoltam a felső polcra, hogy utána egyesével lehajíthassam őket a földre.