Még egy utolsó Karácsony előtti kirándulást tettünk Érdre Zsomborékhoz. Ez a nap kissé nyűgös hangulatban telt: én személy szerint Anyu-imádatban szenvedtem és fáradtnak is éreztem magam. Zsombornak ebéd után kicsit jobb lett a kedve, mint azelőtt volt. Hát, igen, a teli pocak csodákra képes! Engem a távirányító és a telefonok dobtak fel, mikor a nappaliban játszottunk.
Kora délután már tovább is álltunk, mert Anyu dokihoz ment, addig pedig én Nelli nénit szórakoztattam...vagy ő engem?!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése