Úgy érzem - és a szüleim is -, hogy immáron nincs lehetetlen dolog előttem. A szekrények bármelyikét kinyitom kulccsal vagy anélkül, nekem egyre megy. Sőt, a felső konyhafiókokat is egyre ügyesebben érem el, csak még egy kicsit pipiskednem kell. A rossz a dologban csak annyi, hogy onnan ahova végre bejutok nem dobálhatok ki mindent: Anyu ott áll fölöttem vagy mellettem és szelektál. Rám szól, hogy ezt szabad, azt nem. Én most még úgy teszek, mintha szófogadó, rendes gyerek lennék és úgy teszek, ahogy kéri. De nem lesz ez mindig így!!!
2007. december 22., szombat
Nincs lehetetlen
Úgy érzem - és a szüleim is -, hogy immáron nincs lehetetlen dolog előttem. A szekrények bármelyikét kinyitom kulccsal vagy anélkül, nekem egyre megy. Sőt, a felső konyhafiókokat is egyre ügyesebben érem el, csak még egy kicsit pipiskednem kell. A rossz a dologban csak annyi, hogy onnan ahova végre bejutok nem dobálhatok ki mindent: Anyu ott áll fölöttem vagy mellettem és szelektál. Rám szól, hogy ezt szabad, azt nem. Én most még úgy teszek, mintha szófogadó, rendes gyerek lennék és úgy teszek, ahogy kéri. De nem lesz ez mindig így!!!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése