Még mindig

Én még mindig bágyatag vagyok, az ujjamat semmiért ki nem venném a számból. Pedig Anyu már mindennel próbálkozott, hogy szórakoztasson, illetve végképp kifárasszon. Voltunk bevásárolni az Auchanban, meglátogattuk Ágit és kis Balázst, sőt az autót is letakarítottuk együtt kívül-belül. Szegény Anyu is biztos pihizne kicsit, de én most inkább nem hagyom. Ott lesz neki alvásra az éjszaka.

Fáradt vagyok

Délutáni nagyalvásom fél órácska elteltével véget ért. Pedig fáradt vagyok, de mégsem sikerül visszaaludnom. Lehet, hogy az idő teszi? Én nem tudom, de hüvelykkel a számban jól eső érzés pihengetni a nappali kanapéján.

Megvan!!!

Rájöttem, mit tegyek! Leveszem a zoknimat, hiszen épp kézre esik a tappancsom, a zokecom is elérem! Igen, ez jó ötlet!

Mitévő legyek?

Anyu ideültetett, én kissé megbillentem, most itt támasztom magam, egyre nehezebb vagyok...most mitévő legyek?

Köszönet

A magam módján megpróbáltam mindenkinek megköszönni a köszöntésemet és a sok szép ajándékot.
Így történt, hogy Noéminek megengedtem, hogy egész este játszon a tanuló kutyusommal,





Nórikát egy kézcsókkal jutalmaztam, de azt hiszem Gitta mama járt a legjobban, hiszen ő egy hamisítatlan Vilmosbaba féle arcos marcangolóst kapott tőlem!

Ünneplés

Tegnap még egy nagyszabású Vilmos-napot ültünk. Krisztián nagybácsimtól és a három lánytól egy babazongorát kaptam, ami egy puha halacskára hasonlít és a megfelelő helyen kell paskolni rá, hogy megszólaljon. Miután kis segítséggel kicsomagoltam, kipróbáltam ülve is, de hason azért picit könnyebb a használata. Azt hiszem kezdetét veszi az időszak, amikor jönnek a szüleim idegeit kikezdő zenélő - ámde számomra annál kedvesebb - játékok özöne!

Rákocska

Igen, a kicsi rák pontosan így tartja az ollóit, ahogy azt én a lábammal szemléltetem. Azt is meg tudom mutatni, hogy milyen nagyot csíp az ollóival, csak én azt az ujjaimmal szemléltetem. Ellenben ő nem hord pelust és nem is ilyen muszklis, mint én.

Névnap

Mai fő feladatom volt, hogy beüzemeljem itthon is az ajándék játékaimat. A tanuló kutyust Gitta mamáéktól kaptam és nagyon vicces, mert ha megnyomom vagy megrágcsálom valamelyik testrészét, akkor mindig mond vagy énekel valamit, néha pedig bevallja nekem, hogy mennyire szeret.
A püfölös-forgós játékomat hivatalosan az etetőszékemhez kaptam Anyuéktól, hogy evés után még szórakoztassam magam egy kicsit a helyemen. Azt hiszem fölösleges mondanom, hogy ez mennyire jó buli!

Pihenő a parkban

Többször is megesett, hogy a szálloda parkjában szundítottam egy fél órát, ami után még jól esett egy kis buji Anyucihoz.

Esti fürcsi

A szállodában a kiságyon, a pelenkázón és a bébiőrön kívül biztosítottak számomra egy fürdőkádat is, amiben Apu esténként a fürdőszobai pulton fürdetett meg, így a tükörképem végig rám mosolygott a tükörből. Jól estek az esti fürdőzések, mert a sok élményre jól jött egy kis esti pihi.

Ajándék

Fel is lettem köszöntve Döbröntén, ez amolyan előköszöntés volt. Többek között egy babás-forgós-püfölhetős-játékot kaptam. Ez nagyon találó ajándék, ugyanis bármit nagyon szívesen püfölök, de ennek legalább értelme is van, hiszen pörögnek-forognak rajta a kisemberek és még csak fel sem dől, mert hozzátapad a játék az asztal lapjához. Egyszerűen tökéletes!

Pancsi Apuval

Apuval voltam pezsgőfürdőben is, az nagy élmény volt. A vize kellemesen langyosan simogatott, jött egy halom buborék alulról és azokat kellett paskolgatni a tenyeremmel, hogy kipukkadjanak. Mindig jött, ám, egy újabb a legváratlanabb pillanatokban, de engem ez sem torpantott meg a munkám menetében.

Pancsi Anyuval

A Hotelben sok-sok medence volt. Anyuval az egyik fedett nagymedencét próbáltuk ki. Ennek a vizét kissé hűvösnek találtam, ezért a lábamat megpróbáltam minél inkább a nyakamba venni, nehogy beleérjek ebbe a kék csodába, amelynek látványa amúgy egészen megigézett.

Utazás

Névnapomon, azaz fél éves fordulómon elutaztunk Gitta mamával és Didó papával, nomeg persze a szülőkkel a Hasik Hotelbe Döbröntére. Ezt az utat már a vadiúj autósülésemben tehettem meg, amit épp ez alkalomból kaptam Gitta mamáéktól és amit egész sokáig használni fogok, de ezt cseppet sem bánom. Nagyon kényelmes, tökéletes a kilátás, jó hosszúkat lehet benne aludni és még játszani is hagy nekem teret. A három órás út meg se kottyant nekem...sőt, kimondottan élveztem!

Csajok

A mostani hétvége nagyon kedvezett nekem. A pénteki bababulin Orsitól (aki már egy éves) kaptam hatalmas puszikat; olykor még a látásban is megzavart vele, mert akkora nyálhalom gyűlt össze a szemgödrömben, hogy Anyut hívtam segítségül. Vasárnap este pedig a két unokatesóm támadott le pusztán kedvességből és törődésből; ennek kisebb sírás lett a vége, mert Nóri örömében akkorákat sikított a fülembe, ami elég ijesztően hatott rám.

Utazás

Vasárnap délelőtt Vác felé vettük az irányt és egy kellemeset sétáltunk a csodásan felújított Főtéren és a Duna parton. Igazából a váci emlékek homályosak, ugyanis kissé elpilledtem, de az utazás az remek élmény volt!

Rádió, de csudijó!

Ma vettem észre, hogy van egy doboz a nappalinkban, amibe elbújt egy néni és egy bácsi és mindig más hangon énekelnek nekem. Annyira megbabonázott ez a felismerésem, hogy beültem Apu mellé és meredten néztem és hallgattam hosszasan ezt a mágikus dobozt.

A világ tetején...

azaz Apu fején. Ha Apuval ilyen fejreültetőst játszunk, akkor ő mindig gondoskodik az én nevettetésemről, miközben én gondoskodok az ő szuperlapos új frizkójáról.

Zsuzsi kétszer

Ez volt a második alkalom, hogy Zsuzsi meglátogatott minket. Nagyon egy hullámhosszon mozgunk, ami már abból is kitűnik, hogy múltkor a pólóinkat, most a rövid nacinkat sikerült látatlanban összehangolnunk. Ráadásul kaptam egy jól gyömöszölhető kockát is, ami azóta bevetésen van.

Portré (2.)

Aztán, mikor túl vagyok az első örömön, akkor elkezdek grimaszolni neki, amire rögtön megérkezik a grimaszválasz tőle.

Portré (1.)

Mióta nagy a meleg igazán kellemes a kertbe kiterített takarón hűsölni az árnyasban. Olykor egyedül hagy Anyu a játékaimmal, de aztán szórakoztat, hogy ne érezzem magam egyedül.
Ilyenkor ilyen ferde mosollyal fejezem ki boldogságomat.

Tipi-tapi tappancs

Feldobott tappancsokkal élvezem az életet: dolce vita!

Most olvasok

Anyuuu, már megint pózolnom kell, mikor épp a legérdekesebb résznél tartok a báránykönyvemben?! Épp a tehén rész következik, szóval, most megyek vissza olvasni.

Mi kell több?

Körülöttem nagy társasági élet, napsütés, hintaágy, rágóka...szuppper!

Apuval

Mindig szeretek Apuhoz bújni...főképp egy ilyen hosszú nap végefelé.

Ébredés

Mikor felébredek, egy darabig gyömöszölöm a takaróm, majd dumcsizom vele egy sort, utána elkezdek sikítozni Anyunak, hogy vegye már észre, hogy fönt vagyok.

Délelőti szunyóka

Anyu szerint ilyenkor - is - olyan vagyok, mint egy kisangyal: egy alvó kisangyal. Ilyenkor kint szundizom a kertben, Anyu pedig - utólag meséli - bennem gyönyörködik a konyhaablakból spárga pucolás közben.

Reggeli játszás

Hiába ez a sok jópofa játék körülöttem, gyakran mégis a fincsi hüvelykem kóstolgatom a játékok és rágókák helyett.

Áááááááá!

Anyu, látsz valamit a számban? Nem? Hát, ez az! Nem kellene tele rakni egy kis ebéddel? Én már beültem a helyemre!

Teknőc Ernő

Mielőtt mégiscsak egy kis autókázásra indultunk volna Anyuval Sződligetre, megmutattam neki, hogy is néz ki a Dr. Bubó mesében Teknőc Ernő...hát, így!

Pizsi

Ma - Anyu ígérete szerint - egy nyugalmas nap köszönt ránk. Reggeli után még egy órácskát játszottunk pizsiben a kanapén, de ma amúgy sem fogunk nagyvilágot látni. Ugyanis tegnap, bár csodaszép napunk volt, de nagyon fárasztó is egyben. Egész nap Budapesten tanyáztunk és szinte megállás nélkül sétáltunk Anyuval és Nelli nénivel, utaztunk Combino villamoson, vásároltunk a Westendben és a körúton szeltük az utat, én pedig vidáman mosolyogtam mindenkire, akinek volt hozzám két kedves szava. Aztán délután Apu jött értünk és hazavitt minket...ekkor jöttem rá: mindenhol jó, de a legjobb otthon!

Az én helyem

Ez lett az állandó helyem a nagyok asztalánál. Tudom, hogy még nehezen lehet engem felfedezni az etetőszékemben, de ott vagyok, ez tuti!

Névnapi előzetes

Anyu és Apu úgy gondolták, hogy elég nagy fiú már ahhoz, hogy a továbbiakban egy kellőképpen kényelmesen megdönthető etetőszékben költsem el az étkeimet. Én ezzel maximálisan egyetértettem, főleg miután kipróbáltam a csili-vili székemet. Igaz, csak névnapomra szerették volna odaadni, de megelőlegezték nekem egy hónappal korábban. Sőt, ma kipróbáltam egy minimum 9 kilós babáknak való autósülést is, ami szintén nagyon bejött nekem, de Apuék úgy csináltak, mintha még nem vették volna meg, de láttam, hogy odacsempészték Gitta mamáéknak...remélem egyszer majd nekem adják.

Pillanatképek (4.)

Ilyen vagyok, mikor a pelusom cincálásába belefeledkezem, de amint szólnak hozzám, egy pillanatra hajlandó vagyok kizökkenni.

Pillanatképek (3.)

Ilyen vagyok, mikor Gitta mamától és Didó papától kapott gyereknapi csörgőlabdámat megtámadom kemény fogínyemmel.

Pillanatképek (2.)

Ilyen vagyok, mikor Anyu megnevettet, miközben kényelmesen üldögélek Apu ölében, kellemes asztaltársasággal.

Pillanatképek (1.)

Ilyen vagyok, mikor okosan nézek, enyhe rácsodálkozással.

Anatómia

Egyre mélyebbek anatómiai ismereteim, az emberi szemgolyó felépítését Apun szemléltetem.

Halacskák

A Nagyszülők kertjében van egy kis tó, ami tele van halacskákkal, növekvő ebihalakkal és már egy-két brekusszal is, na, ezt vizslattuk meg hármasban.

Azok ott a felhők?

Anyu, nem mondod, hogy azokat a nagy kék pacákat hívják felhőknek?

Gitta mamával

Szombat délután hivatalosak voltunk lecsó bográcsozásra a Nagyszülőkhöz, akik nemrég tértek haza svájci kiruccanásukról. Megörültem a viszontlátásnak, hiszen utoljára aznap találkoztunk - vagyis vigyáztak rám -, amikor Anyuék koncertre mentek Budapestre.

Hoppá!

Azért néha kibillent a számból az üveg, de egy kis egyensúly-játékkal sikerült mindig visszatornáznom a számba. Sőt, közen még az előkémet is tudtam gyűrkélni félkézzel! Azt hiszem elég sokoldalú baba vagyok!!!

Jól csinálom, igaz?

Egyből rákaptam a fogantyú adta előnyökre és elkezdtem egyedül inni a szomjoltó vizecském.