Tegnap még egy nagyszabású Vilmos-napot ültünk. Krisztián nagybácsimtól és a három lánytól egy babazongorát kaptam, ami egy puha halacskára hasonlít és a megfelelő helyen kell paskolni rá, hogy megszólaljon. Miután kis segítséggel kicsomagoltam, kipróbáltam ülve is, de hason azért picit könnyebb a használata. Azt hiszem kezdetét veszi az időszak, amikor jönnek a szüleim idegeit kikezdő zenélő - ámde számomra annál kedvesebb - játékok özöne!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése