A délutánt is mindig vártam, mert miután minden gyerkőc felébredt, indulhattunk a játékterembe! Az egyik volt a kedvencünk a lányokkal, ahol voltak, lovak, lovaskocsi és a mozdony. Én az esetek kilencvenkilenc százalékában a mozdonyon ücsörögtem és élveztem a ringatózását és a kormányzását és a gombok nyomogatását.Alig vártam, hogy egyik nap részt vehessünk egy igazi városi kisvasutas kiránduláson, de sajnos az indulási időt illetően ezek az olaszok nem voltak túlontúl pontosak, ezért mindig lemaradtunk róla, mígnem az utolsó napon délelőtt az első vonatra feljuttottunk és nagyon élveztem a sihu-sihut!
Utolsó napunkon kijutott a játékból, hiszen aznap volt Nórika névnapja és a köszöntés után elmentünk egy óriási ugrálóváras labirintusba, ahol kisebb gyerekekre is gondoltak és az ugrálós-csúszdákon kívül egy nagy halom játék volt még. Nekem mi más nyerhette volna el legjobban a tetszésemet, mint a kisház és a kisautó!
A keddemet pedig teljes egészsében Gitta mamával és Didó papával tölthettem, mert Anyuci és Apuci Velencébe hajókázott és rájuk hagytak. Mi tagadás az is kellemes nap volt, még így szülők nélkül is...bocs Anyu, bocs Apu.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése