Másfél év után végre összehozott a sors Lázárral, akivel szinte egyidősek vagyunk!Szerintem jól kijöttünk, mi sem mutatja ezt jobban, minthogy beengedtem az ágyikómba játszani, sőt, nem zavart, ha a játékaimat használta - na jó, a sötétbarna hintaló az igazán az enyém, de a másikat nyugodtan birtokba vehette -, és a labdáimat közösen adogattuk Anyunak, hogy a tetőre dobálja. Az sem borított ki, ha a fosókaszilvás tálamból el-elcsent néhányat miközben Judit adta neki a fincsi tízóraiját.
A kellemes napért cserébe megmutattam neki a Duna partot - ami most szinte nem létezett a sok esőzés miatt - és beavattam a vidéki élet szépségeibe: a bogárvadászatba. Egész ügyes volt!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése