Természetesen nem hagyhattuk ki a közeli játszóházat sem. Most az is még jobban tetszett, mint legutóbb. Volt ott egy hatalmas tó, amiből halacskákat lehetett kipecázni, megtaláltam a kedvenc fonott babakocsimat is, amit nagy egyetértésben tologattam egy kislánnyal együtt és altattuk a benne fekvő babákat. Volt még kis hintázás, kis labdázás, kis részűmászás, de a szívemet a kisautó rabolta el! Nem elég, hogy már rájöttem, hogy kell előre és hátra hajtani, de kormányozni is sikerült szépen és dudáltam is sokszor a renitens járókelőkre.
2 megjegyzés:
LÁTOM, AZÉRT AZ AUTÓZÁS - HA RÁJON AZ EMBER HOGY KELL CSINÁLNI - CSAK NAGYON SZUPI!
...JÖN...
Megjegyzés küldése