Maroson

Szerdán hivatalosak voltunk egy egész napos kiruccanásra Nagymarosra Anyu keresztszüleihez. Szép nagy kertjük van a hegyoldalban, ahova kipakoltam az összes játékot, amit Anyu bepakolt a kocsiba. Mivel kiszúrtam, hogy a szomszéd néni füvet nyír, gyorsan előkaptam én is az én nyíróm és mindenkinek megmutattam, hogy én sokkal alaposabban tudom csinálni. Aztán jöhetett a többi játék is.
Zsuzsától (ő Anyu keresztmamija) kaptam két nagy üveg gyümölcslevet, amit szinte folyamatosan ittam és ittam és ittam. Összesen olyan 7 dl volt a két üveg, szóval gondolhatjátok mi fogadta Anyut a peluscsere alkalmával! Ettem isteni ebédet, de a végére már nagyon fáradt lettem.
Zsuzsáék házának alsó részében, egy nyugodt és hüvős belső szobában tett le Anyu aludni Ignác macival a szokásos időben és én a szokásos módon hipp-hopp elaludtam. Ééééés olyan ügyes nagyfiú voltam, hogy amikor két és fél óra múlva felébredtem, lemásztam az ágyról és Anyu keresésére indultam, akit a kertben nagy csacsogás közepette meg is találtam!
Pistának többször is szemeztem a robogójával és megszámoltam mind a két kerekét, hogy meg van-e még. Egyelőre érdeklődésem még nem terjed ki arra, hogy fel is szálljak a motorra.
Öt óra tájékán aztán felkerekedtünk és hazatűztünk, hogy Apunak ne kelljen minket sokáig nélkülöznie!

Házépítés

Egyik este nagy dirrel-durral hatalmas dobozok érkeztek hozzánk és Apuval nekiláttunk felépíteni a benne rejlő házikót.
Én már az oldalfalak meglétét is kitörő örömmel fogadtam, hiszen kipróbálhattam az ajtókat és ablakokat. Aztán, amikor már három fal állt, ideje volt felmérnem, hogy a fűnyírómnak lesz-e helye odabent. Szerencsére tökéletesen belefért.
Én csak másnap láttam meg a kész házat, mert időközben ránk sötétedett és Anyu lefektetett aludni, de nyomban kipróbáltam.
Remek helye van bent az asztalkámnak és székecskéimnek és a fűnyíróm még így is elfér!!!!

Állatkerti játszóház

Természetesen nem hagyhattuk ki a közeli játszóházat sem. Most az is még jobban tetszett, mint legutóbb. Volt ott egy hatalmas tó, amiből halacskákat lehetett kipecázni, megtaláltam a kedvenc fonott babakocsimat is, amit nagy egyetértésben tologattam egy kislánnyal együtt és altattuk a benne fekvő babákat. Volt még kis hintázás, kis labdázás, kis részűmászás, de a szívemet a kisautó rabolta el! Nem elég, hogy már rájöttem, hogy kell előre és hátra hajtani, de kormányozni is sikerült szépen és dudáltam is sokszor a renitens járókelőkre.

Állatkertezés

Margó nagyival találkoztunk ma az Állatkertnél és Anyuval együtt, hármasban (+Olivér) fedeztük fel újra a sok-sok állatot bent, a kertben.
Anyu emlékezett rá, hogy múltkor nagyon tetszettek a kiskecskék, de akkor nem volt nyitva a simogató. Most igen, és be is merészkedtünk, bár ezek a kecskék amilyen kicsik, olyan fürgék és kiváncsiak. Aranyosak voltak!
Aztán Margó nagyinak megmutattam a kacsákat a tóban és a tó partján, némelyik éppoly kiváncsi volt, mint mi és kijött hozzánk az útra köszönni.
A fókák is ámulatba ejtettek, oda kétszer is elmentünk. Amúgy számtalan érdekesebbnél érdekesebb állattal találkoztunk, fel se tudom őket sorolni. Majd legközelebb megmutatom őket is.
Mellesleg úgy lekötött a nézelődés, hogy észre sem vettem, hogy egy órán keresztül sétáltam és közben be sem kéretzkedtem a babakocsiba!

Váci Világi Vigalom

A délutáni program is fergetegesre sikeredett. Ma volt az utolsó napja a Váci Világi Vigalomnak és semmiképp se szerettük volna kihagyni. Nagyot sétáltunk, sok érdekességet láttunk, ettünk kürtős kalácsot és főtt kukoricát, néztünk póni lovakat, kicsit hallgattunk zenét, majd eljutottunk a vidámparkos részig.
Volt ott sok csuda dolog: például egy sínen körbejáró kisvasút, amitől elállt a lélegzetem és a szokásos körhinta is, amit szeretek. Csak egy gond volt, itt a szülők egyikre sem jöhettek fel velem. Megkérdeztek, hogy így is bevállalom-e? Naná!!! És így is lett! Annyira élveztem mindkettőt, hogy három kört is mentem különböző járgányokon, amiket veszettül kellett kormányoznom. Megjegyzem, a körhinta dzsipjének a kormánya a kezemben is maradt, de ezen sem akadtam fenn nagyon, hiszen pörögtünk tovább! Az utastársaimmal is mindenhol remekül kijöttem, együtt nyomogattuk a gombokat és figyeltük érdeklődve a külvilágot és mosolyogtunk a kétségbeesett szülői tekinteteken.

Úgy hiányzott Noémi!

Mire volt még remek alkalom ez az ünnepi összejövetel? Hát, arra, hogy újra találkozhassam rég nem látott - másfél hete - unokatesóimmal. Nagy cuppanóssal köszöntöttem őket, majd ráragadtam Noémire és képtelen voltam abbahagyni a szeretgetését, ölelgetését!
Csak az ebéd illatára fordultam el tőle kis időre és kebeleztem be gyorsan fincsi ebédemet, amit Gitta mama főzött.

Játszósdi

Bár én kicsit passzív szerepet töltöttem be a játékban, ezzel együtt Didó papa és Apu engem próbáltak szórakoztatni az újkeletű tollas labdával. Ez olyan, hogy nagyon-nagyon messzire repül és közben zümmögő hangot ad, kábé olyat, mint egy méhecske.
Én szurkoltam ezerrel, közben élveztem a játékot. Én is kipróbáltam, de sajnos egyből a tóban landolt a zümmögő labdacs.

Didó papa, Isten éltessen!

Déli köszöntésen jártunk Didó papáéknál, ugyanis holnap ünnepli - ki tudja hányadik - születésnapját. Anyuék még velencei kirándulásuk alkalmával vettek neki egy csodaszép ajándékot - reméljük ő is így gondolja - és mivel a kiválasztásnál én nem lehettem jelen, ezért az én tisztem volt átadni neki.

Szorgos nap

Ma millió dolgom volt: délelőtt Apuval füvet nyírtunk. Olykor a zöld díszpáholyomból figyeltem és koordináltam munkáját, néha a saját fűnyírómmal besegítettem egyes helyeken, ahol nem éreztem tökéletesnek, amit ő véghez vitt. Továbbá: ki kellett menekítenem a csigákat a fűnyíró kései alól, de nagyon nagy kihívás volt rendet tartani köztük és megtanítani őket szépen sorban állni.
Délután Anyu eltűnt, így Apuval folytattuk a férfias munkákat: a kinti óriásfánk aljáról levágtuk a hosszú ágakat. Sikerült, bár keményen megdolgoztunk a sikerért.
A nap megkoronázásaként elslattyogtunk és elfogyasztottuk jól megérdemelt fagylaltunkat!

Marcó haver

Mikor Marciék megérkeztek, még várnom kellett egy röpke órácskát, hogy Marci szíveskedjen észrevenni, hogy megérkezett hozzám és gyorsan felébredni, így kénytelen voltam Anyuval és Katával csigákat gyűjteni a vizes fűben, amit egyébként cseppett sem bántam. Imádom a csigákat: nyamm-nyamm -hangoztattam többször is (erre persze mindig ejnye a válasz és az, hogy csigát nem eszünk, csak játszunk vele...bla-bla...szülőduma).
Nos, de Marci felébredt és aztán jöhetett a közös nappali szétpakolás és játszás, táncolás Halász Jucira és sok más írtó szórakoztató dolog, mindaddig, amíg engem "le nem ütött" Anyu, mert egy kicsit túlpörgettem magam a nagy táncpartiban. Berakott az ágyba, mondván, fáradt vagyok. Mit volt, mit tenni aludtam egy nagyot. Ébredés után már csak egy kis közös kerti friss levegő szívásnyi időnk maradt, mert Marciéknak távozniuk kellett. Sajnos.

Szivárvány Bölcsi

Huhh, a héten egy-két esemény azt hiszem kimaradt. Mindenesetre egész sok alkalmam nyílt Gitta mamával és Didó papával találkozni, mert még a héten szabadságon voltak és vágytak rám... nomeg én rájuk.
A Szivárvány Bölcsibe elnéztük ma Anyuval, mert míg nem kezdődik a bölcsi szezon, heti kétszer megnyitják a publikum előtt. Ott volt Balázs is, de nem sokat találkoztunk, mindkettőnknek annyi dolga volt!

Új ágyikó

Már megint új ágyam van, de ez aztán igazán vadiúj! Az én rácsos ágyamat meg fogja örökölni az én drágalátos Olivér kisöcsém, nekem pedig vettek Apuék egy szippi-szuppi hosszabbítható ifjúsági ágyat. Ezt egészen két méterig ki lehet húzni, de nekem még elegendő a legkisebbik állás. Rögvest nagyon megszerettem és az alvópajtásaim is remekül érzik magukat benne, ami sokat számít, mert ők nagyon fontosak nekem!

Ismerkedés Lázárral

Másfél év után végre összehozott a sors Lázárral, akivel szinte egyidősek vagyunk!
Szerintem jól kijöttünk, mi sem mutatja ezt jobban, minthogy beengedtem az ágyikómba játszani, sőt, nem zavart, ha a játékaimat használta - na jó, a sötétbarna hintaló az igazán az enyém, de a másikat nyugodtan birtokba vehette -, és a labdáimat közösen adogattuk Anyunak, hogy a tetőre dobálja. Az sem borított ki, ha a fosókaszilvás tálamból el-elcsent néhányat miközben Judit adta neki a fincsi tízóraiját.
A kellemes napért cserébe megmutattam neki a Duna partot - ami most szinte nem létezett a sok esőzés miatt - és beavattam a vidéki élet szépségeibe: a bogárvadászatba. Egész ügyes volt!

A csomagtartóban

Hazafelé menet, nem voltam hajlandó leszállni a motoromról, így Apu betett vele együtt a csomagtartóba. Ezzel sem tudott kizökkenteni!

Bence, Petra és a hekk

A délelőttöt Petrával és Bencével töltöttem. Érdeklődtek a környékbeli házak iránt, sétálás közben néhányat megmutattunk nekik. Aztán lementünk a Duna partra játszóterezni, kavicsot dobálni és kagylót gyűjteni. Sajnos, most iciri-piciri a part a nagy esőzések miatt, de még annyi éppen maradt, ami nekünk elegendő volt.
Aztán ugyanott nekiláttunk a nagy hekk-evészetnek, közben egy padot magamra rántottam, de semmi vész, nem fájt nagyon. Ezek után búcsút kellett egymástól vennünk, mert már 1 felé járt és mindenki az ágyikójába vágyott.

Egy igaz (kissé nyálas) szerelem kezdete

Fintor

Íme, egy kis szösszenet jellegzetes Vili-fintoraimból!

Talicska

Még Olaszországban kaptam egy ragyogó talicskát, de igazán itthon helyeztem üzembe. Ma éppen a a lépcsős talicskázás volt napirenden. Felcipeltem a kezemben, majd a lépcsőfokokon egyensúlyoztam vele, aztán lecsüccsentem ("cüccc") és ülve toligáltam tovább. Itt is működött, nem csak sima talajon.

Még nem is meséltem!

Caorléban olyat játszottunk Apuval, hogy ki tudja előbb az asztal alá inni a másikat. Már első nap én nyertem és csak nyeltem-nyeltem a fincsi sörcsöppöket, nehogy egy is kárbavesszen!

Őrületes olasz nyaralás (5.)

Hahó! Gitta mama, Didó papa, ott vagytok??? Köszönöm szépen a szuperszónikus nyaralást! Remekül éreztem magam és Anyuék azt mondják ők is!

Őrületes olasz nyaralás (4.)

A délutánt is mindig vártam, mert miután minden gyerkőc felébredt, indulhattunk a játékterembe! Az egyik volt a kedvencünk a lányokkal, ahol voltak, lovak, lovaskocsi és a mozdony. Én az esetek kilencvenkilenc százalékában a mozdonyon ücsörögtem és élveztem a ringatózását és a kormányzását és a gombok nyomogatását.
Alig vártam, hogy egyik nap részt vehessünk egy igazi városi kisvasutas kiránduláson, de sajnos az indulási időt illetően ezek az olaszok nem voltak túlontúl pontosak, ezért mindig lemaradtunk róla, mígnem az utolsó napon délelőtt az első vonatra feljuttottunk és nagyon élveztem a sihu-sihut!
Utolsó napunkon kijutott a játékból, hiszen aznap volt Nórika névnapja és a köszöntés után elmentünk egy óriási ugrálóváras labirintusba, ahol kisebb gyerekekre is gondoltak és az ugrálós-csúszdákon kívül egy nagy halom játék volt még. Nekem mi más nyerhette volna el legjobban a tetszésemet, mint a kisház és a kisautó!
A keddemet pedig teljes egészsében Gitta mamával és Didó papával tölthettem, mert Anyuci és Apuci Velencébe hajókázott és rájuk hagytak. Mi tagadás az is kellemes nap volt, még így szülők nélkül is...bocs Anyu, bocs Apu.

Őrületes olasz nyaralás (3.)

Természetesen a lányok sem hiányozhattak a parti mulatságokból. Miután én kényelmesen elhelyezkedtem a nyugágyamon és megkaptam a jól megérdemelt rágcsámat, megjelentek a lányok és kezdődött a bohóckodás vagy a közös evészet.

Őrületes olasz nyaralás (2.)

A délelőtt a tengerpartozás ideje volt. Mindegy, hogy a vízben lubickoltam, a hullámokat lovagoltam meg, kagylókat gyűjtöttem vagy éppen homokoztam, mindig kirobbanóan éreztem magam!

Őrületes olasz nyaralás (1.)

Íme, a kis csapat (Anyu kivételével, mert valakinek fotózni is kellett), akik részt vettek egy fergeteges olasz vakáción. Épp a szállónk kapujában álltunk és indultunk a szokásos délutáni sétánkra, amikoris vacsorahelyet, játéktermet, fagyizót és még sok más érdekességet próbáltunk felkutatni.
A szállásunk két nagy appartmanból állt, mi Gitta mamáékkal osztottuk meg a miénket. A mellettünk lévő ajtó pedig Noémiéké volt, szóval roppant közelségben leledzettek ők is. Gitta mamáék nagyon boldogok voltak, hogy velük laktunk, ugyanis olyan élményben volt részük, amiben eddig soha: minden reggel én ébresztettem őket! Miután felébredtem és Anyuékkal pihentem egy sort, máris vettem az irányt Gitta mamáék ajtaja felé, ahol óvatosan kopogtattam, majd rájuknyitottam hatalmas lendülettel. Jobb esetben már ébren voltak, rosszabb esetben frászt kaptak, de legalább felébredtek!
Mindkét appartmanhoz hatalmas terasz tárult, ahol a lányokkal délelőtt is, este is hatalmas viháncok folytak, nagy-nagy játékokkal spékelve, amit rendszerint Noémi irányított, de mi Nórikával vakon követtük, hiszen ő a legnagyobb és legokosabb mindnyájónk közül.