Éppen hogy megérkeztünk haza, máris nagy baleset ért. Elestem a kerti díszkövön, amiről mostmár bizton állíthatom, hogy nagyon recés. Volt nagy sírás-rívás, mert nagyon fájt és vérzett is. Anyu és Apu ezerrel vígasztaltak, aminek egy idő után beadtam a derekam. Viszont azóta piros orral élem életem.A drámák eddig sem kerültek el: a balatoni kiruccanás előtt a frisen kinőtt fogacskáimra zuhantam egy nagyot, majd a Balatonon az ágyról estem le és a padlőszőnyeg végigkaristolt a homlokomtól a szememig, plusz még egy dudor is nőtt a fejemen. C'est la vie: mondják az okosok, de ők még biztos nem éltek át ilyen baleset sorozatot!
4 megjegyzés:
MAJD KAPSZ RÁ EGY PUSSZANCSOT, ÉS MEGGYÓGYUL!
Kedves Vilmos!
Mielőbbi "gyógyulást", de hát a nagyfiús élet már csak ilyen sebekkel jár...:-) szuper lehetett a Balatonnál, már alig várom, hogy találkozzunk és elmeséld az élményeidet!
Ölel: Zsombor
Szia Vili!
Nahát micsoda kalandokban volt részed!!!!
És ez a piros orr... de do not worry, ahogy az előttem szólók írták, ez már azt jelzi, hogy egy igazi szaladgálós-jövős-megyős huncut nagyfiú vagy!
Nekem még be is jön, igazán sármos ;))))
puszi és azért jobbulást!
Lizus
Köszönöm a jókívánságokat. Sajnos, még akkor is örökké emlékeztetnek a piros orromra, ha épp nem nézek tükörbe. Ma a játszótéren, a boltban, az utcán szinte mindenki "lesajnálta" az új orromat. :( Pedig szerintem se olyan rossz!
Megjegyzés küldése