Bilisztori

Kérem szépen, én azt hiszem, hogy egy nagyon ügyes és okos nagyfiúval álltok szemben. Miért is? Ja, persze, mert ma este belepottyantottam életemben először a bilimbe!
Ez úgy indult, hogy Anyu néhány hete vett egy bilit és kitette a nappaliba, majd időnként elmondta, hogy majd ha ügyes és okos nagyfiú leszek, akkor abba fogom ügyes-bajos dolgaimat intézni. Aztán egyszer-kétszer ráültetett, amikor úgy gondolta, hogy lehet eredménye - megjegyzem, időnként lett is -, de ekkor még minden pelusban és ruhában történt. Sőt, áthelyezte egy idő után a fürdőszobába és néha, ha úgy éreztem, hogy itt az idő, beszaladtam, majd bilivel a kezemben kiszaladtam a nappaliba és gyorsan ráültem.
Ma reggeli után meglepett Anyuci, mivel lekapta rólam a pelust és úgy várta, hogy termeljek valami hófehér bilinkómba: és láss csodát... tele lett pisivel!!! A nagy dolgom délutánig váratott magára, de akkor nem voltunk otthon, így a pelusban, majd a szemétben végezte. Aztán Anyu este fürdésnél gyanús jeleket vett rajtam észre és megkérdezte, hogy rácsüccsenek-e a trónusra. Hát, hogyne, boldogan! És már jött is, aminek mindketten hihetetlenül-elmondhatatlanul örültünk!!! Na, ebből következik, hogy én már egy okos és ügyes nagyfiú vagyok! És éppen ma másfél éves.
Megjegyzem a felnőttek telhetetlenek, mert most azt várja Anyu, hogy majd meg is ismételjem a dolgot ... az ember a lelkét kiteszi, de semmi nem elég!