Ma délelőtt Anyu áthívta Didó papát egy kis Duna parti sétára. Régen mentünk ebbe az irányba, legtöbbször a "belváros" felé vesszük az utunkat, mert valami intézni való van. Nomeg a délutáni séták idején már olyan sötét van, hogy errefelé lehetetlen bármit is látni. Nem tudom a sok futó, hogy bírja a lámpátlanságot.
Sétáltunk-sétáltunk majd egyszercsak Didó papa leszaladt a töltés oldalán,mert felfedezett egy piros bogyós bokrot és meg szerette volna szemlélni közelebbről. Utána izgultunk, hogy a nyáálkás leveleken vissza tudjon jönni hozzánk és ne csússzon folyton vissza.
Kellemes kiruccanás volt, remélem még sokáig ilyen csodaszép időnk lesz és sokszor megismételhetjük!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése