Anyu úgy ítélte meg, mivel jó ideje úgyis egyedül eszem a reggelimet, ezért eljött az idő, hogy ezt valóban egyedül vigyem véghez. Ezért bekuckóz engem a nappaliban a szőnyegre, odaadja a tápom és én szépen komótosan megreggelizek. Ő pedig addig zuhanyzik, készülődik, mosogat és ennek nagyon örül. Hát, miért is ne kedvezzek neki egy kicsit?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése