2007. október 22., hétfő

Anyupussz

Anyunak köszönhetően ismét alkalmam nyílt bekukkantanom az eledeles szekrényembe...ma körülbelül huszadszor. Minden ajtót szeretek kinyitni, főleg azt, ami olyan magasan van, hogy csak a nagyok karjából érem el és főleg azt, aminek a pocakjában az én pohárkáim, tányérkáim, tejpépeim bújnak meg.
Ilyenkor nagyon erősnek is érzem magam, ennek hatalmas izom-fintoraimmal adom látható jelét.










Ezért az élményért mindig nagyon hálás vagyok Anyunak, megérdemel egy kedves kis arcbujit.










Na, jó most az egyszer egy lopott csókot is kap! Szerencsés, hiszen épp adakozó kedvemben talált.

Nincsenek megjegyzések: