Kapcsford

Magamnak és hihetetlen ügyességemnek köszönhetően már nem okoz gondot, hogy bárhonnan bármit megszerezzek. Ez legfőképp a távirányítóra igaz. Már annyira ügyes vagyok, hogy a tv felé fordítom a távirányítót, mert ellestem az ősöktől, hogy ők is hasonlóképpen tesznek. Imádom, amikor megnyomom a gombot és hirtelen megszólal a beszélőkép!




Igaz Anyu gyorsan ki is kapcsolja, azt hiszi csak véletlenül sikerül, de ki kell ábrándítanom, mert újra-újra megcsinálom, ha rákényszerülök. Sőt, hangosítok, halkítok és átkapcsolok, ha úgy hozza a sors.

Töltés

Ma délelőtt Anyu áthívta Didó papát egy kis Duna parti sétára. Régen mentünk ebbe az irányba, legtöbbször a "belváros" felé vesszük az utunkat, mert valami intézni való van. Nomeg a délutáni séták idején már olyan sötét van, hogy errefelé lehetetlen bármit is látni. Nem tudom a sok futó, hogy bírja a lámpátlanságot.



Sétáltunk-sétáltunk majd egyszercsak Didó papa leszaladt a töltés oldalán,mert felfedezett egy piros bogyós bokrot és meg szerette volna szemlélni közelebbről. Utána izgultunk, hogy a nyáálkás leveleken vissza tudjon jönni hozzánk és ne csússzon folyton vissza.




Kellemes kiruccanás volt, remélem még sokáig ilyen csodaszép időnk lesz és sokszor megismételhetjük!

Unokatesók

Arra gondoltam, hogy épp ideje megmutatnom az én kedves unokatestvéreimet, mert már rég esett róluk szó. Önző módon legtöbbször magamnak szentelem a bejegyzéseimet.


Ugyebár a fiatalabbik Nórika, aki elég visszahúzódó kislány, nagyon szeret Anyu és Apu (mármint a sajátjai) ölében ücsörögni és szemlélődni. Legtöbbször egy kellemes olvasmánnyal ki lehet onnan csalogatni és átül valaki másnak az ölébe. Ha nagyon kicsattanó a kedve, akkor Noémivel táncolnak nagyokat.


Ugyebár Noémi az idősebb unokatestvérem, ő már három és fél éves és szeptember óta óvódába jár. Imádja a társaságot, pláne, ha ő van a középpontban. Már sok versikét és dalt tud, amiket többnyire szívesen elő is ad. Ja, és rengeteg barátot toborzott már maga köré.

Nos, tömören, röviden ők lennének az én jópofa unokatesóim!

Akkor én most felállok

Gondoltam ma egyet és kedvem szottyant megörvendeztetni a családom, így nagy plénum előtt szántam rá magam a felállásra. Igazából egy könyv ragadott magával, ezért utána iramodtam, de a könyv az ágyon volt. Mi mást is tehettem volna, mintsem felhúzom magam az ágy szélébe kapaszkodva.


Az volt csak az iciri-piciri nehézség, hogy a szőnyeg eléggé csúszott alattam, de segítettek a többiek és megfogták, hogy könnyebben egyensúlyozzak rajta! Íme!!!

Segítőkész kiskukac

Délelőtti játszásom alkalmával a zöld labdám egyszercsak begurult a kanapé alá, de nagyon mélyre, ám! Szóltam Apunak, hogy hozzon már valami hosszú tárgyat és vegyük ki onnan. Jött is Apu azonnal, de olyan kis ügyetlen volt, hogy kénytelen voltam kiskukacként segíteni neki. Így aztán odamásztam és együtt kerestük a labdacsom.












Később kicsit arrébb is kellett tessékelnem őt, mert eltakarta a fényt előlem.
Egy hirtelen mozdulattal végül sikerült kipenderíteni a labdát, vissza a szőnyegre, de Apuci észre sem vette. Nyúztam-húztam, hogy nézzen már a háta mögé, de rám se hederített, ő csak a kanapé alá kukucskált kitartóan. Ekkor már azt állította, hogy valamiféle porcicákat keresgél, de abban már semmi vicceset nem találtam. Ezt aztán hamarosan meg is untam és hipp-hopp szaladtam labdázni!

Egy új korszak kezdődik ...

Jelentem megmozdultam!!!
Szülői ösztönzésre rávettem magam, hogy elkezdjek helyet változtatni. Azt mondták, hogy eddig lehetett lustálkodnom, szemlélődnöm és apró-cseprő dolgaimmal foglalatoskodnom, mostantól mozognom kell. Első napokban nem kedveltem a dolgot, mert irtó fárasztó volt, de néhány hét alatt megerősödtem és imádok kúszni, sőt feltérdelni, felülni, féltérdre ereszkedni és még sorolhatnám. A mászást is épp próbálom elsajátítani. A szülők azt mondják, hogy ez a mozgásbeli hirtelen felzárkózás tényleg nagyon hirtelen!
Mi tagadás igyekszem! Ja, és eszméletlenül élvezem!!!

Ho-ho-hóóódító Vilmos! (2.)

Szia, szépség, mit szólnál, ha szétmarcangolna a te kis oroszlánod!?
Nos, sosincs elég korán elkezdeni gyakorolni a hódítási technikákat. Ma Anyun gyakoroltam, neki mindkettő bejött.

Ho-ho-hóóódító Vilmos!

Hello, csajszi, jössz egy játékguberára a kincsesládikómba?

Itt van Vili

Itt van Vili, itt van újra! Tudni szeretnéd mi mögött bújkálok? Hát, ez a család kedvenc japánjuharja, ami az ősz eljövetelével visszanyerte gyönyörű vörös színét! Sajnos, nyáron besárgult picit, el is voltunk keseredve mindannyian, néha összeült a családi kupak, hogy mit tegyünk, de semmire sem jutottunk. Végre sikerült magához térnie. Hurrá!!!

Okt. 23.

Még mindig október 23-a van és még mindig történhet valami új. Mikor délután felébredtem Judit és Balázs várt a nappalinkban.
Először nem értettem, hogy kerültek ide, nomeg éhes is voltam, ezért nem túl barátságos, de kajcsi után minden megváltozott és nagyon vígan játszottam velük egészen fürdésig. Ja, és megtudtam, hogy valaki bújkál Judit pocakjában! Valószínüleg új játszótárs!

A hét summája

Minden ott kezdődött, hogy hirtelen csütörtök lett. Nagyon szép nap volt, hiszen egy éjszaka választott el attól, hogy Apu öt teljes napot velünk töltsön, meg aztán azért is, mert reggel kijött hozzánk Nelli néni. Egész nap játszott velem, sétáltunk és bevásároltunk. Miután elment negyed óra múlva megérkezett Nóra, kislánya, Eszter és Kata. Ők Anyu barátnői, de ezt már mindenki tudja.
Pénteken hármasban volt a család.
Szombaton Margó nagyi örvendeztetett meg minket.
Vasárnap délelőtt elmentünk Gitta mamával és Didó papával megnézni a vadiúj játszó- és készségfejlesztő központot Dunakeszin. Úgy tűnik ezentúl oda fogunk járni Ringatóra, csak itt Zenebölcsinek hívják.
Vasárnap Pestre mentünk Marcit látogatni, de erről már írtam korábban, nem ismétlem önmagam, nagyon menő fazon, alig várom, hogy újra ütközzünk.
Hétfőn ismét meglátogatott minket Ádám és Susa: szuper házibuli volt.
Ma, kedden pedig október 23. van, ami Dédinek a 87. születésnapja. Boldog szülinapot, Dédi!

Anyupussz

Anyunak köszönhetően ismét alkalmam nyílt bekukkantanom az eledeles szekrényembe...ma körülbelül huszadszor. Minden ajtót szeretek kinyitni, főleg azt, ami olyan magasan van, hogy csak a nagyok karjából érem el és főleg azt, aminek a pocakjában az én pohárkáim, tányérkáim, tejpépeim bújnak meg.
Ilyenkor nagyon erősnek is érzem magam, ennek hatalmas izom-fintoraimmal adom látható jelét.










Ezért az élményért mindig nagyon hálás vagyok Anyunak, megérdemel egy kedves kis arcbujit.










Na, jó most az egyszer egy lopott csókot is kap! Szerencsés, hiszen épp adakozó kedvemben talált.

Marcinál

Végre elmehettem meglátogatni Marcit! Már nagyon vártam és nem is csalódtam: egy igazi megfontolt, kissé elvarázsolt, olykor morcos - olykor mosolygós háromhónapos kisfiú.










Úgy vettem észre, hogy nyitott volt irányomban, ugyanis szó nélkül hagyta, hogy megfogjam jégcsap ujjacskáit
...












és később még az orrát is megtapogathattam. Egy igazi úriember!

Rajtakapva

A fránya lesifotósok mindenhol ott vannak. Mikor lehetek kettesben Anyuval végre!?

Szombati látogató

Apuval kisétáltunk a vonatállomásra, mert vártuk a meglepetésemet. Margó nagyi volt az!
Bemutattam neki minden új tudományom, hogy égre-földre dícsérhessen. Így is lett. Teljesen elájult, hogy mennyit fejlődtem, nőttem, változtam és a többi.
Én pedig elájultam a csillogó nyakláncától, amit kis ideig megráncigálhattam.
Sajnos, nem maradt túl sokáig, majd legközelebb rábeszélem, hogy több időt töltsön velünk.

Bruce Lee és Jackie Chan

Megpróbáltam Jackiet a súlyommal harcképtelenné tenni,

















majd egy harántoldali kaszarúgással egybekötött ütéssel fél szemét kiiktattam. Ezután bármit csinálhatok, úgyse lát semmit.









Utána megbékéltünk Apuval és mondtam neki, hogy ez csak játék volt: nem kell tőlem félnie.

Cidri

Bizony, megérkezett a hideg! Igazság szerint már vártam is, mert emlékeztem rá, hogy mikor megszülettem, akkor is elég hüvi volt és azóta csak melegebb és melegebb lett az idő. Azt hittem már sosem jön el újra a tél.
Szerencsére itt van és újra felölthetem a téli hemehumijaimat, többek között a meleg sapkámat. Most igazán jól jön, mert Anyu és Apu összefogásban és ellenem összejátszva lenyírták a hajamat. Anyu volt figaró, Apu pedig a mozgó szék. Tetszik az új frizura, a játszótéren most mégsem mutattam meg a többieknek, inkább sapiban mutatkoztam.

Mathias Ottus Kovacsus Rex

Buli a köztársaság kilencben

Ma estére hozzánk ruccant át a család. Nem tudom mi volt az aprópó, de szerintem csak az, hogy Anyu főzött fini vacsorát. Amíg vártuk az unokatesókat, addig Gitta mamával leittuk magunkat.







Miután megérkeztek Nóriék volt játék, móka, kacagás és sok-sok evés. Én egy-két babakekszet kaptam, amíg a többiek ették a pogácsát, a káposztás lapcsánkát és a sült gesztenyét.

Hol van Vili?

Nem láttok, igaz? Hát azért, mert ez az egyik legmulatságosabb játék. Játszható előkével, takaróval, esetleg törölközővel.
Azt kell kérdezni: hol van Vilmos?














És Vilmos hipp-hopp itt terem mosolyogva!!!

Aranytíz

Mai célpontunk Anyuval az Aranytíz volt, az Arany János utcában. Kicsit testet neveltünk, aztán Nelli néni várt minket az utcán - bár először nem voltam bizonyos affelől, hogy ő az valójában, mert meglepetésemre a fejébe húzott egy kalapot, de az ő legnagyobb meglepetésére én is a fejembe rántottam a nem-a-legelőnyösebb-úszószerű-átmenetisapimat - és hatttalmasat sétáltunk, míg elértünk hozzá.
Játék, 3 óra alvás és újabb séta, közben találka Apuval, Andrássy út, sok autó, óriási fák, kutyák, parkoló és berregő motorok, mindenkivel duma-duma, kokettálás az idős nénikkel, bulldogozós rémisztgetés a mosolygó turistákra....nos, ez a délután summája.

Az évszázad mérkőzése

Na, hol voltunk ma?

Bababuliban Érden! Íme, vendéglátóink: Zsombor és anyukája, Kriszta. Mikor odaértünk Zsombor még aludt, de kis várakozás után megérkezett közénk frissen-fitten.











Utána játszottunk a kanapén, Balázs és én Zsombort szórakoztattuk a saját játékaival, ő pedig minket brilliáns átfordulásaival.











Balázzsal már nagyon jól megértjük egymást: sokat beszélgettünk, jókat nevetgéltünk és egy kis fejlapogatást is beiktattunk a nap zárásaként.

Kell ennél tökéletesebb nap???

Ha kéred, a tipsitapsi itt terem!

Apuci, híradó, keksz = otthon, édes otthon

Uszis fotók

Ma kivételes esemény történt, ugyanis Balázsék átkéredzkedtek a mi csoportunkba. Ennek nagyon örültem és annak is, hogy bemelegítés közben Didó papa is megjelent az ajtóban.Jól festettünk együtt Balázzsal, ugyanis anyujaink véletlenül pont ugyanolyan fürdőnadrágot választottak nekünk.















Az úszás megint szuper volt, nagyon sok érdekes gyakorlatot csináltunk hason- és hátonúszás beugrásokkal és egy kis merüléssel fűszerezve.

Látlak!

Anyu, már megint valami rosszban sántikálsz??? Figyellek, ám!

Babakocsi perspektíva (no comment)