Ma roppant sok tennivalóm volt: a szülőknek kellett segítenem egész délelőtt!
Először is Anyunak segítő kezet nyújtottam a teregetésnél,
aztán Apunak kellett drukkolnom fűnyírás és szegélynyírás közben és sokat beszélni hozzá, hogy ne unatkozzon annyira...
néha elveszítettem szem elől, mert Apu kedvesen beültetett a hintámba és jóllehet a kilátással tényleg nem volt gondom, de amikor elbújt a ház mögött, bizony semmit nem láttam belőle.
Befejezésképp együtt ebédeltünk a kellemes szeptemberi napsütésben a teraszon. Anyu ma megint fincsi ebéddel lepte meg Aput, tudom is a menüt: krumplikrém leves szezámmagos kenyérroppanccsal, majd töltött csiri-biri gombásan. Én eközben egy babakekszen nyamnyogtam, mert a jól megérdemelt ebédemen már túl voltam ekkorra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése