Elfelejtettem

El is felejtettem mondani, hogy hétköznapokon, mikor Apu hazaér teljes izgalomban vagyok az örömtől. Úgy szokott lenni, hogy Anyuval az ablakban várjuk és amikor látom gurulni a kis kék autót már tudom, hogy Apu közeledik. Miközben kiszáll a kocsiban, integet, majd beáll, én nagyon nagy örömmel kopácsolok az ablakon és nagyokat sikoltozom!
Utána pedig olykor a szobámban kötünk ki, hogy egy kiadós családi játékban vegyünk részt. Bár Apuék néha elég sokat beszélgetnek közben, de azért sosem maradok parlagon.

Az elszánt paci

Pacipózban ringani mindenhol jó, de legjobb Apu expocakján...ma már csak a horpadásban támaszkodom meg...

Jetik az ágyban

A szombat reggeleknek immár hagyománya van. Anyu és Apu megvárják, míg felébredek és átmehetek hozzájuk játszani a nagyágyba. Amikor megéhezek Anyu ágyba hozza a reggelimet, amit kényelmesen elhelyezkedve elfogyasztok.









Mivel a tejesüvegem nem szeretem kiadni a kezemből miután egyszer megszereztem, azzal végzek minden további tevékenységet: ma például olvastam a szürke cápáról.

Teljesen jól

A múlt heti betegeskedés után a héten Anyuék szerint teljesen kivirultam újra és visszatért a régi jókedvű, örökvidám, nagydumás énem. Megint benne vagyok mindenféle mókásázban legyen az fotózkodás vagy bármi más.

Kutatás

Péntek. Ringató. Most csak Orsi és anyukája volt az ismerősök közül, de én ilyenkor úgyis csak a daloló nénit figyelem, külvilág kizárva.

Ha valaki a fotókon nagy kék foltot fedezne fel a homlokomon, akkor jelentem, az még tegnap este egy hatalmas dudor volt, azt pedig egy fejesugrás előzött meg Krisztián nagybácsiék kanapéjáról.







Otthon leltárt tartottam. A dohányzóasztal aljában Anyu két kosárban és egy tálcán tartja a játékaim egy részét. Mivel mindig össze-vissza keveri a játékokat, arra gondoltam ma leltározok. Na, tessék! A rózsaszín Hugó viziló! Mióta van itt a helye???









Csinálom tovább, mert ma még végezni szeretnék!

Úgy kezdődött...

Úgy kezdődött a nap, hogy Apuci csak később indult munkába, így reggel megmutattam neki, hogy mit szoktam csinálni azután, hogy ő reggel elmegy itthonról.
Alighogy elment, megérkezett Nelli néni a heti egyszeri szórakoztatásom alkalmából...csak ma kivételesen Anyu is velünk maradt.











Tornáztam egyet az ölében, elmentünk sétálni, útközben szedett az ebédlőasztalunkra virágot és kaptam finom ebédet és uzsonnát tőle. Közben Anyu megint sütött sütőtököt (van egy olyan érzésem, hogy ilyenkor nem csak az én pocakomra gondol), de nem hagytam magam és még abból is kértem egy kiadós adagot!

Látogatóban Matyinál

Ma délelőtt jó sokat aludtam, mert Anyu mesélte, hogy hosszú útra megyünk.Ebéd után ugyanis beautóztunk Pestre, hogy a Kodály körönd szomszédságában meglátogassuk Anyu régi iskolatársát és pici fiát, Matyit. Nagyon édes volt, bár egyelőre nem sokat törődött velem. Szinte csak indulás előtt vette észre, hogy én is ott vagyok...de sebaj, ő még picurka, én is ilyen voltam réges-régen. Aztán 5 körül elfáradtam, az Andrássy úton négyesben elsétáltunk a Deák térre, eközben én egy kellemeset szusszantam, majd Anyu másik barátnőjével is összefutottunk véletlenül, így 7 előtt indultunk csak el hazafelé.
Mondanom sem kell, hogy este nem volt gond az elalvással.

Irigykedsz?

Bizony, átrendezték Anyu és Apu a nappalit és egy új játszósarkot alakítottak ki nekem. Neked biztos nincs ilyen szupi sarkod. Nos, c'est la vie!

Hova is tettem?

Jajjj, hova is tettem a sluszkulcsot? Lehet, hogy Anyunál van. Megyünk kettecskén autót mosni. Az kellemes elfoglaltság, mert levegőn vagyunk, sokat beszél hozzám Anyu, mert magyarázza, hogy majd hogy tudok neki később segíteni, én pedig válaszolgatok élénken, plusz egy csomó ismerős sétál vagy biciklizik felénk és mindenki megáll dumcsizni kicsit. Nomeg mindenki elmondja, hogy milyen szép kisfiú vagyok és azt szeretem, ezért cserébe mosolygok egy nagyot!

Kacagni jó! De a kamera is érdekes...

Kukucska

Ez a komisz rádió mindig megtréfál. Elbújik az asztal mögé és csak hosszas nyaknyújtogatás árán pillanthatom meg, hogy tulajdonképpen ki is dalol ott a túloldalon... és mindig ugyanaz: a kék fényű doboz!

Szerinted jól vagyok?

Igen, jelentem, határozottan jobban érzem magam! Mondjuk, éppen ideje, hiszen már kerek egy hete betegeskedem. Csütörtökön kaptam végre nagyon fini gyógyszereket és nagyon gyorsan hatottak.















Az őszi sétákat nem hagyjuk ki soha Anyuval, hiszen kell a friss levegő, nomeg az is jót tesz a járataimnak, hogy kitisztuljanak mihamarabb!

Szappanbubik

Új játékot kaptam: szappanbuborék fújót! Egyelőre nem én fújom őket, hanem szülői segítséggel sikerül élveznem a szappanbubik adta hatalmas mókát!
Nagyon félénkek ezek a bubik, így koncentrálnom kell veszettül, mert amint elkapnám őket, inkább szétpukkannak. Hát, mit tegyek, szégyenlősek! Néha pedig direkt másfelé fordulnak, amint közelednének hozzám. Ha pedig a vízhez érnek, vízszínűvé válnak és láthatatlanok lesznek.

Gyíte paci!

Kiváncsi fáncsi

Kétfogú westernhős

Ma megkaptam végre western nyakkendőmet, mert elég intenzív nyálcsorgásba kezdtem. Anyu szerinte lehet, hogy mocorog egy-két újabb fogacskám. Végülis nem bánnám, mert még sokkal könnyebben tudnám szétrágicsálni kedvenc fogásaimat, úgy mint a sült sütőtököt, amit karikákban szoktam megkapni ebédre.

Őszi reggel

Olyan szépen süt be reggelente a napocska a nappaliba, hogy szeretek egy kicsit napfürdőzni még pizsamában, amíg Anyu előkészíti a tízóraimat, ebédemet és rendbe teszi ébredés után a szobákat.

Apu a legviccesebb...főleg mikor fát vág!

Mi ez?

Ez bizony a teácskám. Anyu kiültetett a napra, hogy a langyos gyógyteámat iszogassam, ugyanis már megint beteg vagyok.
Nagyon megfáztam, csak a számon jön befelé a levegő, az orrom teljesen dugig van. Anyu szívja sokat azzal a hatalmas porszívóval, ami tulajdonképpen orrszívó, de mostmár nem sikerül neki olyan sokáig szívni, hogy átjárhatóak legyenek a lágutaim. Ja, és persze kézzel-lábbal hadonászok közben, ami lehetséges, hogy szintén nem könnyíti meg a dolgát. Amíg kicsi voltam, nem bántam, ha szívta a nózim, de most hogy már nagy vagyok, ki nem állhatom!

Baleseti helyszín

Ez az egyik "kedvenc" baleseti helyszínem. Ezt nagyban kielégíthetetlen igényeimnek köszönhetem, ugyanis a popsikrémet megszerezni a fali polcról gyerekjáték,












de ha már a fésűt és a kefét is le szeretném venni, az már sokkal munkásabb ügy és néha neki zuhanok a polc aljának. Ekkor persze mindig eltörik a mécsesem.

Nyomás!

Ha bárki azt gondolná, hogy most épp vágtatok előre, hogy elérjem egyik játékomat, azt bizony le kell lomboznom, mert csak egyhelyben ringok előre-hátra és ügyesen megtartom magam ebben a pózban... és nagyon koncentrálok!

Kerti munka

Ma roppant sok tennivalóm volt: a szülőknek kellett segítenem egész délelőtt!
Először is Anyunak segítő kezet nyújtottam a teregetésnél,















aztán Apunak kellett drukkolnom fűnyírás és szegélynyírás közben és sokat beszélni hozzá, hogy ne unatkozzon annyira...










néha elveszítettem szem elől, mert Apu kedvesen beültetett a hintámba és jóllehet a kilátással tényleg nem volt gondom, de amikor elbújt a ház mögött, bizony semmit nem láttam belőle.




Befejezésképp együtt ebédeltünk a kellemes szeptemberi napsütésben a teraszon. Anyu ma megint fincsi ebéddel lepte meg Aput, tudom is a menüt: krumplikrém leves szezámmagos kenyérroppanccsal, majd töltött csiri-biri gombásan. Én eközben egy babakekszen nyamnyogtam, mert a jól megérdemelt ebédemen már túl voltam ekkorra.

Kincsesláda

Úgy gondoltam, reggel neki látok és átnézem, hogy miket is rejtettek el Anyu és Apu a legújabb csodaszép kékkockás macis kincsesládámban.








Hát, számtalan érdekességet találtam benne! Csuda jó volt átkutatni!!!

Hát DE!

Eszter esküvője

Íme mi Eszterék esküvőjére várva. Ha már így összejöttünk és még egy szökőkút is ott termett, családi fotózkodtunk egyet!














Itt már Apuci nagyon gyanakvó, pedig ez a sok ember csak az ifjú párnak gratulál.












És nem szalaszthatom el megmutatni a menyasszony sem: ő Eszter, akiről egyszerűen sugárzik a boldogság!

Apu lett E.T.

Nem tudom, mit bohóckodik Apu állandóan. Most épp azt hiszi ő E.T. és azt képzeli, hogy hosszúak az ujjai.
Mindegy, felőlem szórakozhat, én addig beállítom az ébresztőt a telefonján. Vagy felhívok valakit?

Gitta mama rezidenciáján

Reggel még úgy ébredtem, hogy Anyu egy bizonyos Ringató programot harangozott be (amire elmentünk és isteni volt!!!), de a délelőtti szundimból felébredve már azzal várt, hogy ebéd után Pestre megyünk, mert valami gyerekruha félét (kinek? minek?) szeretne vásárolni a belvárosban.
Ennek megfelelően útnak indultunk és egyenesen Gitta mama rezidenciájára, azaz munkahelyére vezetett az utunk. Ott egy búcsúztató kellős közepébe estünk be, de nagyon örültek nekem a fiúk, lányok.















Én is örültem nekik, még egy kanalat is kaptam tőlük, ami remekül szólt Gitta mama szemüvegén!

Aztán nemsokára sorban elbúcsúztak tőlem a felnőttek és magamra hagytak egy türkisz színű fotelben. Anyu elétolt szembe még egyet és így egy egész kerek játszóterem lett.

Nem maradhatnék itt vásárlás helyett?

Csak ülök és mesélek

Nos, ezt a hetet Anyu nyugisabbra szervezte, mint az előzőt. Eddig csak unokatesózás, nagyszülőzés, játszóterezés, úszás, vásárlás, autókázás volt napirenden.
Most elszaladunk a postára, aztán ma is tiszteletünket tesszük a játszótéren. Bár itthon is szuper Anyuval hinta-palintázni, mert mindig nevettet közben, de a játszótéren is igen élvezetes: annyi gyereket lehet nézegetni közben!
Péntekre marad egy kis ringató (első alkalom, majd beszámolok) és a "nagy" bababuli (a "kis" buli résztvevői Zsombor és Balázs, amely összejövetelek nálam viszik a pálmát).
A hétvégét nem is mesélem előre, esküvő, stb...
Na, de most már irány a posta!

Ciccca

Ma még közelebb kerültem a cicához. Megengedte, hogy a farkincája végét gyöngéden megsimítsam (semmi durvaság, huziga-ránciga...ez én volnék?) ...






cserébe finoman megcsikizte a talpamat. Mi ez, ha nem barátság?

Galéria

Ez hihetetlen!!!!! Didó papa felment néhány lépcsőfokon és árnyként elsuhant az emeleten. Bár középen egy hatalmas lyuk van náluk a plafonon, mégsem látom sehol.










Ááááá, megvan, csak bújócskázott!!! Vicces ám az én nagypapám!

Miben sántikáltok?

Látom rajtatok, hogy valami rosszban sántikáltok! Mit csináltatok, ki vele!








Ahaaa, szóval már megint dugdostok előlem egy járólapot a szőnyeg alatt!!!

Találka Annával

Ma Apu külön utakon járt, így Anyuval ismét felkerekedtünk - lassan nincs olyan nap, hogy ne mennénk világkörüli útra - és meglátogattuk Annát egy pesti kávézóban.
Gyönyörű hosszú haja van, megsimogattam és csak ici-picit rángattam meg.


Amikor pedig nem Annánál vagy Anyunál voltam, akkor elfoglalhattam egy egész foltelt, ahol remekül elfértek a játékaim, ráláttam a bejárati ajtóra (folyton résen kellett lennem, hogy kik járkáltak ki-be a kávéházba) és a cipőmet is kényelmesen le tudtam venni és játszani vele.


Hazafelé elaludtam a kocsiban és mire fölébredtem Gitta mamáéknál találtam magam, amint a földön kabátban és cipőben alszom. Apu elvitte Anyut vacsorázni és engem most kihagytak belőle, de nem gond, mert Didó papáékkal jókat mókáztam.

Uppsz! Bekapcsolt a tv!

Hoppp, egy légy! Megvan!

La-la-la-laaaa

Ez elment vadászni...

Jujjjj, egy mamarazzo!!!