Mert az embernek van egy szerető és törődő bátyja, aki sokszor simogatja, befogja az orrát - s közben azt kántálja: töf-töf -, aki szeret hozzá bújni - bár néha őrült nagynak tűnik és ez kissé rémisztő - és akit nem zavar, ha olykor megnyaldossa. És ki más szagoltatná meg vele az illatgyertya kupakját, ha nem Ő???
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése