Ismét Apu nélkül

Apu ma úgy határozott, ismét elindul reggel munkába. Mondhatom, nem örültünk neki, de nem volt mit tenni. Elkezdődtek az átlagosnak mondható hétköznapok, amiket azért mindig színessé varázsolunk Anyuval és Olivérrel.
Délelőtt, amíg én a vonatommal játszottam, Olivér egy órán keresztül figyelt engem a pihenőszékéből és láthatóan el volt varázsolva a játékomtól...meg a sajátjaitól. Aztán kicsit beengedtem az ágyikómba, mert ott mégiscsak kényelmesebben lehet őt megszeretgetni és megmutattam neki az én "ződ kroki"-mat. A délelőtti dühöngőben töltött időszakomról nincs fotónk, mert Anyu - elmondása szerint - fontosabbnak tartotta, hogy Olivér életbenmaradását felügyelje hihetetlenül merész mutatványaim közben.
Amikor Olivér megéhezett, egy darabig Anyu etette fél kézzel, mert a másikkal velem olvasott, míg én az ölében ültem. De közben megvilágosodtam és rájöttem, mi a legújabb küldetésem! Így aztán kiragadtam Anyu kezéből a cumisüveget és már etettem is a vidáman kortyolgató Olit!