Anyu már lassan két hete nem jött értem a bölcsibe, mindig valakit elküldött, mert Olivér éppen aludt és nem akarta felébreszteni.Azért, hogy lássa, hogy nem szeretem ezt az új szokást, ma amikor megláttam, a nyakába ugrottam és - szokásomtól eltérően - el sem akartam mozdulni mellőle. Olivérnek is éppenúgy örültem, őt is csak ölelgettem, simogattam. És ma éreztem először úgy, hogy bár kellemesen telt a napom, de mégiscsak hiányzott a család és vágyódtam haza. De ez normális, nem?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése