2009. január 17., szombat

A Dunánál

Délelőtt felkerekedett a család ebben a gyönyörű szürke időben és kipróbáltuk Olivér kenguruját, amit még karácsonyra kapott. Nagyon jól érezhette magát benne, hangját sem lehetett hallani, kivéve valami horkolásfe sejlett irányából.
Én felpattantam a mocimra és már zúztunk is a Duna partra, ahol minden csupa-csupa jég és hó volt, de jópofa volt motorozni rajta. A Duna és a part is ámulatbaejtően gyönyőrű volt. Visszafelé menet, felfedeztük, hogy a holtágon korcsolyáznak kicsik és nagyok; nagyon kiváncsi lettem. Odamentünk és sétálgattunk a jégen, amit egészen addig élveztem, amíg egyszer-egyszer meg nem csúsztam ... ekkor döntöttem úgy, hogy a jövőben maradok a labdajátékok tökéletesítésénél. A téli csúszós sportokat meghagyom az arra vágyódóknak.


Nincsenek megjegyzések: