A bátyám

Még szerencse, hogy van egy gondoskodó és szerető bátyám, aki velem van a bajban. Ma megpróbált a "pöpö kroki"-val felvidítani. Szerinted sikerült? Egyáltalán hol vagyok???

Köhögés

Sajnos, rám telepedett valami nyavaja, ezáltal borzasztó sokat kell köhögnöm és kapar a torkom. Anyu időnként belém diktál egy gyógyszernek nevezett szörnyűséget és most már gyakorlom azt a kegyet, hogy nem köpöm ki egy az egyben. Amúgy amikor épp nem fáj nagyon a torkom, olyankor jó kedvem van. Sokat nevetek, gőgicsélek, mosolygok és mókás kidugdosni a nyelvem, ezért azt is gyakran teszem.

Estefelé

Minden nap kitörő örömmel tölt el, amikor Apu hazatér a munkából. Jöhet a felhőtlen hancúr!
Amúgy muszáj megemlítenem, hogy igazán sokat törődött velünk ezen a héten is Didó papa. Egyik nap a Dédihez vitt, majd a varrónénit látogattuk meg együtt és még sétálni is elkísért minket pénteken.
Péntek este még egy féktelen bababuli is belefért a napba. Na, nem nekem volt féktelen, de a többi gyerek egészen kifordult magából ... szerintem. Azért jól éreztem magam.

Az Istennő

Hát, ha létezik szerelem ebben a korban, akkor bizton állíthatom, hogy én beleestem eme édes csapdába. Már régóta ismerem Rézit, de igazából a bölcsiben döbbentem rá, hogy ez több puszta szimpátiánál. Sőt, eleinte nem is voltunk jóban, mert ő kissé vehemens és én ezt rosszul tűrtem, de most már ezt tartom a szexepiljének.
Mikor megjöttek, én rögtön felcsábítottam az emeletre, az ősöket lent hagytuk dumcsizni és nagyon nagyokat mókáztunk, de hogy pontosan mi is történt odafönt, az maradjon a mi titkunk!

Láz

A hét magas lázzal és orrfolyással kezdődött nálam. Ebből adódóan Évához nem mentem se kedden, se csütörtökön. Viszonylag gyorsan felépültem, mivel csak így tudtam kibújni a szörnyűséges orrszívás alól.
Mire én kilábaltam, Olivér némileg belábalt, de én minden orrszívásnál fogtam a kezét és nyugtatgattam és a köhöhő rohamainak köszönhető, minden földrecsöppenő nyálfolyamot irdatlan sebességgel törölgettem fel a földről ... ahogy ez egy jó bátytól elvárható. A megmaradt idő nagy részét Anyu bosszantásával töltöttem és egész jól szórakoztam.

Megelégeltem!

Elegem lett belőle, hogy Vili állandóan megy a haverjaihoz a bölcsibe vagy jönnek hozzánk vendégségbe pajtások. Itt volt az idő, hogy rávegyem Anyut, hogy felkerekedjünk Tabitához. Ő egy héttel később született, mint én, szóval abszolút korosztályombéli. Kellemesen el is voltunk napközben: nézegettük a játékokat, gügyörésztünk, mosolyogtunk, ettünk, aludtunk és ökölszájbagyömösz versenyt hírdettünk!

Megtaláltam!!!

Oppá, ma újabb hosszas próbálkozás után, egyszercsak becuppant a kis hetyke hüvelykem a számba. Érdekes íze volt, szerettem volna később is megkóstolgatni, de valahogy mindig megszökött. Sebaj, kitartó kiskrapek vagyok, ám! Rettegj hüvelyk, jövök!!!

Kisbéka

Ma is irtó jó fej voltam Anyuval és Olival: a bölcs bátyó! Történt ugyanis, hogy Apu edzésen volt, mi pedig hármasban otthon, így mindkettőnk fürdetése Anyura hárult.
Segítettem neki Olivért lepancsolni, aztán fölmentünk együtt és amíg Anyu etette Olivért a félhomályban és esti csöndben, addig én behoztam két könyvet és suttogva olvastam: egyszer sem hangoskodtam, nehogy Olivér felriadjon a félálomból! Anyu nagyon megdícsért érte!
Aztán végre én fürödhettem. Mostanság egy rövid játék után (vizet öntögetek a fürdőjátékomba, horgászok halakat, meg ilyesmi) már görgetem is fel a csúszágátlómat, hogy leeresztehessem a fürdővizem. Imádom, ahogy körbe-körbe kunkorogva szép lassan eltűnik a víz és a hab a lefolyóban. Ma egészen közelről szemügyre vettem!

Bölcsi

Anyu már lassan két hete nem jött értem a bölcsibe, mindig valakit elküldött, mert Olivér éppen aludt és nem akarta felébreszteni.
Azért, hogy lássa, hogy nem szeretem ezt az új szokást, ma amikor megláttam, a nyakába ugrottam és - szokásomtól eltérően - el sem akartam mozdulni mellőle. Olivérnek is éppenúgy örültem, őt is csak ölelgettem, simogattam. És ma éreztem először úgy, hogy bár kellemesen telt a napom, de mégiscsak hiányzott a család és vágyódtam haza. De ez normális, nem?

Ököl

Megtaláltam! Néhány napja megtaláltam az öklömet,jól lehet csámcsogni rajta és az is feltűnt, hogy az oldalsó, kissé kilógó ujjamat fincsi lenne bekapni, de még túlzottan hozzásimul a többihez. Most ezen az ügyön dolgozom, hogy valahogy sikerüljön megkaparintanom. Majd szólok, ha sikerül!

Vendég

Vasárnap Blanka járt nálam, akivel már egyszer megadatott a találkozó és nagyon bájos kislánynak találtam. Most is megtanított a maga bölcs, négy éves élettapasztalatával erre-arra. Megmutatta, hogy a kanapéról hogyan érdemes beleugrani a babzsák közepébe. Ezt megunhatatlanul próbáltuk, illetve a földön nekifutásból, mert úgy is kellőképp mókás.
Hétfőn Zsombort láthattam vendégül, akivel régebben gyakran, mostanság annál ritkábban látjuk egymást. Hát, a távolság... Mindenesetre jól kijöttünk egymással, próbáltunk együtt játszani, együtt aludni több kevesebb sikerrel. De jó szokásunkhoz híven az étvágyunkkal nem volt probléma.

Rólam is essék szó!

Én ki szoktam hagyni a bababulikat, mert nem túlzottan élvezem. Inkább otthon maradok Anyuval, de többnyire Apuval. Ezen a héten is ő maradt velem és igazán meg lehetett elégedve, mert sokáig nézegettem a pörgős macijaimat, gőgicséltem, mosolyogtam és nyugalmasan vártam, hogy eljöjjön a fürdés ideje, hogy élvezhessem az esti relaxációmat és utána megérkezzen a finom falat, amivel a pocakomban jól esik álomba zuhanni egy megaalvásra egészen hajnalig!

Nem is meséltem!

Pénteken ismét ellátogattunk a rendesen megrendezésre kerülő bababuliba. Most Noémiék tartották. Szinte minden családot képviselt valaki. Ott volt: Noémi, Nóri, Ákos és másik Ákos, Márti, Simi, Saca, Peti, Petra és Zita, Pipi, Levente és Árpi ... azt hiszem senkit se hagytam ki. Én először szeretem felmérni a terepet, itt is úgy tettem, majd legjobbnak láttam a fiúkkal behúzódni a csendes hálószobába és ott ugrándozni, pörgő fotelezni és vonatozni. A lányok odakint égtelen ramazurit csaptak, ami nem mindig találtatott viccesnek, sőt alkalmanként egészen ilyesztően hatott rám, de nem csak rám. Olyannyira jól éreztem magam, hogy még fél 9-kor is nehézkesen adtam indulásra a fejem, dehát otthon várt már Apu és Olivér!

A Dunánál

Délelőtt felkerekedett a család ebben a gyönyörű szürke időben és kipróbáltuk Olivér kenguruját, amit még karácsonyra kapott. Nagyon jól érezhette magát benne, hangját sem lehetett hallani, kivéve valami horkolásfe sejlett irányából.
Én felpattantam a mocimra és már zúztunk is a Duna partra, ahol minden csupa-csupa jég és hó volt, de jópofa volt motorozni rajta. A Duna és a part is ámulatbaejtően gyönyőrű volt. Visszafelé menet, felfedeztük, hogy a holtágon korcsolyáznak kicsik és nagyok; nagyon kiváncsi lettem. Odamentünk és sétálgattunk a jégen, amit egészen addig élveztem, amíg egyszer-egyszer meg nem csúsztam ... ekkor döntöttem úgy, hogy a jövőben maradok a labdajátékok tökéletesítésénél. A téli csúszós sportokat meghagyom az arra vágyódóknak.

Hol vagyok?

Pontosan ott, ahol Anyu szerint semmi keresnivalóm! A konyhapulton. Pedig csakis saját magát hibáztathatja, azzal az elhamarkodott lépéssel, hogy minilépcsőt vett nekem, hogy jobban hozzáférjek a pulthoz, amikor ő ott dolgozik, én pedig kotnyeleskedem. Sebaj, mostmár itt vagyok és egy darabig maradok is.

Rég nem látott ismerős

Délután átjöttek hozzánk Kis Balázsék. Én ilyen fergetegesen régen éreztem magam korombeliek társaságában. Igazán sokan megfordulnak nálunk és igazán nagyon örülök - még ha nem is látszik mindig - mindenkinek, de Balázzsal az első pillanattól egymásra kattantunk és együtt játszottunk: kergetőztünk, babzsákba vetődtünk, kanapén ugráltunk, vonatoztunk, csillagszórót fújtunk és Apu által szervírozott tiramisuból falatoztunk. Hiába, azért a gyerekkori barátság sosem hűl ki!

Melegben

Amikor bejövünk a kinti fagyból, a legjobb, amit tehetünk, hogy Olivérrel összebújunk egy pihe-puha takaró alatt és dumcsizunk!

Zimankó

Mit lehet ebben a zimankóban csinálni? Hát, Didó papával elmotorozni a Feneketlen-tóhoz és ott a korisok között csúszkálni a jégen!
Ebben az őrületes hidegben még a testvérfellépő kereke is befagyott, ezért hazafelé is kénytelen voltam motorozni, de a könnyebbség végett Anyuval olykor meglökettem magam.

Noémi néha furcsa

Nem elég, hogy vasárnap megjelent egy fura, pillangóra hasonlító jelmezben, amit nem tudtam hova tenni, hiszen eddig nem így nézett ki - állítólag majd ez lesz a farsangi ruhája, csak még fel fogják tuningolni -, majd rávett minket Nórival, hogy álfalatozzunk a műszőlőből a zuhanytálcában, végezetül a Legos dobozban nekilátott kotlani és ki sem akart belőle jönni. Egy okos kisfiú mit szűr le mindebből? Nem tudom!!!!

És még azért ...

mert egy imádnivaló báty mindenhova elkísér, követ, visz (vinne), megmutatja a játékaimat és meg is szagoltatja őket velem, sosem felejt el kedveskedni. Ha túl sötét van, lámpát kapcsol a túlzottan vakít, leoltja és még táncos-zenés műsorral is képes meglepni engem.
A bátyám egy bűbáj, én pedig ezidáig elégedett vagyok az életemmel!

Miért jó kistestvérnek lenni?

Mert az embernek van egy szerető és törődő bátyja, aki sokszor simogatja, befogja az orrát - s közben azt kántálja: töf-töf -, aki szeret hozzá bújni - bár néha őrült nagynak tűnik és ez kissé rémisztő - és akit nem zavar, ha olykor megnyaldossa. És ki más szagoltatná meg vele az illatgyertya kupakját, ha nem Ő???

Este Gitta mamáékkal

Megint eljött a csütörtök, amikor este nem látjuk Apucit, mert labdázik a barátaival. Helyette viszont találkozunk Gitta mamával és Didó papával, akik segítenek Anyunak az esti teendők elvégzésében. Igazából csupán Vilmos bátyámat kell szórakoztatni - vagyis inkább ő szórakoztatja esti stand-up comedyjével az egybegyűleteket -, amíg Anyutól megkapom az esti adag eleségemet.
Szerencsére azért az ilyen alkalmakkor egy pici nekem is jut a nagyszülőkből, pedig Vili elég erőteljesen dolgozik rajta, hogy csak rá figyeljenek. Sebaj, ez esetben is megmarad nekem Anyu.

Újra az exágyamban

Rádöbbentem, hogy jogom van bemenni Olivér kiságyába, hiszen az valójában az én exkiságyam! Olivér éppen macimustrát tartott és szólt a Hull a pelyhes a hangszóróból, amikor megkértem Anyut, hogy röppentsen be Olivér mellé az ágyba. Hát, mondhatom, igazán jó érzés volt visszatérni a régi kuckómba és mindenkit biztosíthatok róla, hogy az öcsikémnek remek helye van!

Ismét Apu nélkül

Apu ma úgy határozott, ismét elindul reggel munkába. Mondhatom, nem örültünk neki, de nem volt mit tenni. Elkezdődtek az átlagosnak mondható hétköznapok, amiket azért mindig színessé varázsolunk Anyuval és Olivérrel.
Délelőtt, amíg én a vonatommal játszottam, Olivér egy órán keresztül figyelt engem a pihenőszékéből és láthatóan el volt varázsolva a játékomtól...meg a sajátjaitól. Aztán kicsit beengedtem az ágyikómba, mert ott mégiscsak kényelmesebben lehet őt megszeretgetni és megmutattam neki az én "ződ kroki"-mat. A délelőtti dühöngőben töltött időszakomról nincs fotónk, mert Anyu - elmondása szerint - fontosabbnak tartotta, hogy Olivér életbenmaradását felügyelje hihetetlenül merész mutatványaim közben.
Amikor Olivér megéhezett, egy darabig Anyu etette fél kézzel, mert a másikkal velem olvasott, míg én az ölében ültem. De közben megvilágosodtam és rájöttem, mi a legújabb küldetésem! Így aztán kiragadtam Anyu kezéből a cumisüveget és már etettem is a vidáman kortyolgató Olit!

Rippel délután

A délutáni alvásom után ma újra összeált a Rippel brigád és örömmel jelentem, hogy új taggal bővültünk Olivér személyében.
Bemelegítésként hol Apuhoz, hol Olihoz bújtam, majd mikor kiszeretgettem magam - egy kis időre -, nekiláttunk a különböző lélegzetelállító tornamutatványoknak. Íme néhány!
(A szerelésem lehet, hogy meglepő, de az elődeim is hasonló testhezsimuló ruhában végzik a mutatványokat ... vagy csak simán fogjam az alvásra, hiszen emígyen szoktam festeni a hálózsákom belsejébe bújva!?)