Vacsora csata

Ma nagyon jó fejek voltunk Apuval és szegény, legyengült Anyucinak este pasta asciutta-t főztünk. Anyu a kanapéról instruált, Apu pedig brillírozott én pedig közben elővettem egy kis tejet - végül nem kellett -, kiöntöttem a földre az étolajat és az általam széttrancsírozott papírzsebkendő darabkákat módszeresen kidobáltam a szemetesbe. Imádom a rendet és tisztaságot: ha nagy leszek, lehet, hogy takarító cégem lesz. A hétvégi programjainkból a szombati kettőt már lemondtuk, a többi még kérdőjeles. Azt mondta a dokibácsi - az enyémnek is van sztetoszkópja...brrr -, hogy az én hörghurutom nagyon csúnya és szerencse, ha egy hét alatt múlni kezd. Anyunak is szüksége van még néhány nap pihire. Hát, ilyen lett a Húsvétunk. Sajnos.