Családi nap

A mai csodaszép, meleg, tavaszi napon délelőtt a játszótéren voltunk és a Duna parton sétáltunk hármasban. Végre eljött az idő, hogy a vékonyabb kabátomat és az ultravagány baseball sapimat is felavassam. Alvás után vásároltunk, majd Vácon fagyiztunk, azaz én rolettit és fagyitölcsért ropogtattam. Este még Gitta mamáékhoz is beugrottunk és az uncsitesómékkal együtt egészen 8-ig maradtunk. Cseppet sem voltam fáradt, sőt, egész estét betöltő műsort szolgáltattam a családomnak.
Egy program maradt ki a mai napból: a biciklizés. Úgy terveztük, hogy délelőtt cangázunk a játszótérre, de Anyu első kereke leeresztett és a pumpánk is elromlott. De délután vettünk új pumpát, így talán már holnap Anyuval bepótolhatjuk!

A buborékfogás nagymestere

Erről beszéltem: kezdek rákapni az ízére

Ádám

Ma megint találkozhattam Ádámmal, mert kijött hozzánk. Jót játszottunk, megmutattam neki néhány tudományomat, például hogy hogyan lehet a zsiráfom szájába a háta mögül bedobni a golyókat. Aztán sétáltunk egyet Anyuékkal együtt, egészen a fagyizóig, ahol megkaptam a szokásos és jól megérdemelt rolettimet. Itthon a szép időben egy kicsit meg is hintáztatott Ádám, én pedig segítségül - hátha nem ismeri a hinta-palinta mondókát -, mondtam neki, hogy "hinta": így könnyebben ment neki a lökés.
Jelentem az elmúlt egy-két napban írtózatos fejlődést mutatok az önálló járás témában. A fél nappalit már simán átszelem, ha úgy tartja kedvem! Ügyes vagyok, nem igaz?

Remek hét

Húsvét után kezdődött csak igazán a remek hetem! Egyrészt lábalok ki a betegségből, másrészt Anyuék kedd estére és éjszakára leadtak engem Gitta mamáékhoz. Minden csúcsszuper volt: jókat játszottunk, fincsit pancsoltam, nagyot vacsoráztam és édesdeden aludtam a kiságyamban. Anyu 8-kor jött értem, de még maradtunk játszani, aztán elmentünk vásárolgatni. Apu hamar jött haza aznap, nagyon vártam, mert már csaknem két napja nem láttam. Ma kijött hozzám Nelli néni, akivel játszótereztünk délelőtt és otthon is mókáztunk, majd 5 után meglátogattuk Noémit és Nórit, akik szintén túl vannak minden betegség-nyavaján. Írtó kedvesek voltak: simogattak, ölelgettek, puszilgattak... én pedig viszont! Ja, és a lányok nagyon ösztönzőleg hatottak rám, egy csomót sétálgattam egyedül! Holnap délelőtt megyünk tornázni, ott vár a megszokott társaságom, délután pedig majd várom Aput, mert ma megint későn érkezik haza.
Röviden ennyi!

Még egy nyuszi

Gitta mamáéknál is járt a nyúl, amint megkaptam a hírt, Anyuval átsiettünk hozzájuk egy kis időre. (Aput nem hagyhattuk itthon sokáig, mert szegény elkapta azt a szörnyű betegséget, amit előbb Anyu kapott el tőlem, majd Apu Anyutól. Elég gyenge és rosszul van, siettünk hozzá haza. Nomeg én se vagyok valami jól, Noémi és Nóri szintúgy, szóval elég beteges egy Húsvét ez a mostani.)
Szóval, egy hatalmas kalózsátor várt ott engem, benne sok-sok tojglival. Be is kukkantottam sebtiben, de aztán átszegődtem vendégségbe a lányok rózsaszín sátrába, mert ott pillanatnyilag nagyobb volt az élet.
Természetesen meg is locsoltam minden hölgyet a társaságban, mivel a verset még nem tudtam betanulni, egy helyes táblát adtak Anyuék a nyakamba a locsoló versikémmel. A spricceléssel nem volt gondom és a tojásokat is begyűjtöttem. Amint hazaértünk egy hatalmasat aludtam!

Nyuszi

Járt nálunk a nyúl! Sajnos, pont nem találkoztam vele, pedig nagyon megköszöntem volna, azt a gyönyörűséges fűnyírót, amely a szomszédok idegeivel játszó csodás berregésével, a tetején gyorsan pörgő ventillátorával és buborékfújásával teljesen levett a lábamról. Na, nem szó szerint, hiszen egyből dolgom is akadt: szaladtam is segíteni Apunak rózsabokrot ültetni.

Itt az ideje...

Elérkezettnek látom az időt, hogy így a nyuszi megérkeztével elkezdjem önálló járásom gyakorlását. Ezáltal az új hobbim, hogy hirtelen felállok, ahol éppen vagyokés több-kevesebb sikerrel - nagyon óvatosan, hiszen nem hazudtolhatom meg önmagam - neki indulok. Ha nagyon ügyes vagyok, akkor tíz lépésnyit is eltipegek, de persze Anyu és Apu sosem olyan gyors, hogy éppen ezen remek pillanatokat kapják el.

Kellemes Húsvétot, sok nyuszit, megszámlálhatatlan locsolót és rengeteg hímes tojást kívánok minden kedves családtagomnak és barátomnak!

Vacsora csata

Ma nagyon jó fejek voltunk Apuval és szegény, legyengült Anyucinak este pasta asciutta-t főztünk. Anyu a kanapéról instruált, Apu pedig brillírozott én pedig közben elővettem egy kis tejet - végül nem kellett -, kiöntöttem a földre az étolajat és az általam széttrancsírozott papírzsebkendő darabkákat módszeresen kidobáltam a szemetesbe. Imádom a rendet és tisztaságot: ha nagy leszek, lehet, hogy takarító cégem lesz. A hétvégi programjainkból a szombati kettőt már lemondtuk, a többi még kérdőjeles. Azt mondta a dokibácsi - az enyémnek is van sztetoszkópja...brrr -, hogy az én hörghurutom nagyon csúnya és szerencse, ha egy hét alatt múlni kezd. Anyunak is szüksége van még néhány nap pihire. Hát, ilyen lett a Húsvétunk. Sajnos.

A héten történt

Elég sűrű volt a hét, legfőképpen orvoslátogatással telt: hol én voltam beteg, hol Anyu, hol pedig csak kistesó ügyben jártunk. De nehogy azt higgyétek, hogy nem érzek együtt Anyucival, amikor éppen őt vizsgálják! Képzeljétek, kétszer is megmérték a vérnyomását a héten! Én annyira sajnáltam, mert biztos nagyon fájhatott neki - bár ő győzködött, hogy nem -, hogy keserves zokogásban törtem ki mindannyiszor. A sztetoszkópozást meg sem említem inkább!
De amikor otthon voltunk meglátogatott minket Nelli néni - közben Anyuci elillant polinéz masszázsra -, majd Balázs is benézett hozzánk. Vele nagyon jól kijövünk, hasonló dolgok érdekelnek, hasonló dolgokat tudunk csinálni és a szókincsünk is egészen megegyező.

Várakozás

Rajzolgatva vártam az ikrek, Dorka és Dávid érkezését. Ma este átjöttek hozzánk - szerencsére csak pár utcára laknak - és megint meg kellett állapítanom, hogy nagyon kedves gyerekek és korban is nagyon összeillünk, hiszen csak néhány hónappal idősebbek nálam. Dorka igazi nő, mindenkiről gondoskodik: engem itatott, Dávidot etette folyamatosan. Dávid pedig egyszer még jó barátom lesz, mert nagyon szimpatizálunk egymással, csak a játékkedvünk általában elkerüli egymást. Majd ha ezek összeérnek, akkor aztán szuper lesz játszani együtt!!!

Hétvégi kerti munka

Megint be lettem fogva. Anyuék úgy döntöttek, hogy a hétvégi kerti munkából ideje kivenni a részem. Én a locsolást választottam és a frissen ültetett rózsákat öntöztem rendületlenül. De felügyeltem Apu veteményes ásását is és amint körbevette apró fakerítéssel.
Végülis élveztem a szép időt és hogy a szabadban vagyunk a szülőkkel! Ha maradt volna időnk, bicajoztunk volna egyet családilag, de elröppent a hétvége. Ha szép idő lesz, Húsvétkor cangázunk!

Zsuzsiéknál

Szombaton ebéd meghívásunk volt Zsuzsiékhoz, hogy együtt ünnepeljünk meg mindenféle alkalmat, ami mostanság körülvett minket. Nagyon kellemes vendégeskedés volt: a házigazdákkal igazán jól kijöttem, elővettek régi játékokat nekem (például egy húzogatható kiskacsát), beülhettem a hintaszékben, ahol ebéd után megpihentem és Apu ringatott és fincsi sós kekszet rágcsálhattam. Ja, a szuper zenegépről és vidám zenéről, ami jött belőle még nem is szóltam! Az ebédből én nem ettem, mert a diétám még tartott, de nem gond, mert Anyu répás levese is tökéletesen megfelelt. Remélem megyünk Zsuzsiékhoz máskor is!

Grrrr! Huss, betegség, huss!

Most már nagyon elegem van ebből a betegeskedésből. Kezdek legyengülni és le is fogytam kissé, de még mindig csinos vagyok ... állítólag. Már három napja nem marad meg bennem semmi: vagy itt, vagy ott, de távozik. Nem szeretem, várom a végét, de a kedvem mindehhez képest egész jó.

Imádtam a hétvégét! Látszik?

Élménybomba

Ezen a hétvégén Alsópáhokon egy helyes bioházban ünnepeltük Gitta mama valahanyadik születésnapját. Íme, a házikónk és én Anyuval!

Élménybomba az Ottó családdal

Így mulattunk mi kilenc és felen Alsópáhokon, ahol lehetőségem nyílt a szülőkön kívül nagyokat játszani az unokatesókkal és Krisztiánékkal, Gitta mamával és Didó papával. Hihetetlenül élveztem! Reggelente alig vártam, hogy megjelenjenek a lépcsőnél és hatalmas sikítással örültem egyesével mindenkinek!

Élménybomba Anyuval

Anyuval nagy köröket mentünk a medencében, én a hátán lógtam, innen szuper volt a kilátás és néha még a fülét is sikerült leharapnom. Aztán játszottunk a kismedencében a vödörrel, a kacsákkal és a locsolóval, itt sikerült lelocsolnom...és magamat is. Amennyire élveztem, annyira kiszívott a víz minden nap, így utána jól esett pihegni Anyucin.

Élménybomba Apuval

Annyira, de annyira jót usziztunk Apucival, hogy talán azt élveztem legjobban a hétvégén! Volt ott orrharapás, pofozkodás, simogatás, merülés és mindenfajta mókázás.

Élménybomba a játszóházban

A játszóházat is kellőképp élveztem. Többek között viháncoltunk az uncsitesókkal a sok színes labdacs között, csúzsdáztunk a kis csúszdán - a lányok a nagyon is - és előszeretettel tili-toliztam egy helyes fa babakocsit. Néha elütöttem vele egy-két embert, illetve többször falnak mentem, de mindenki azt mondta, hogy milyen aranyos vagyok: nem haragudtak.

Élménybomba Noémivel

Mindkét unokatesómmal még közelebbi barátságba kerültünk a hétvégén, Noémivel vasárnap együtt is reggeliztünk. Amúgy sok-sok simogatást kaptam tőlük - és adtam -, sokszor fogócskáztak velem a lányok, olykor oroszlánként fölfaltak, de én mindent nagy örömmel fogadtam és cseppet sem bántam, hogy oroszlánok martalékává váltam.

Jóízű

Apu időnként annyira nagyon megnevettet, hogy csak csuda! Az a legeslegviccesebb, amikor megijeszt, olyankor nem bírok magammal!

Apu labdázik

Vasárnap Nelli néninél tett szüli- és névnapos látogatásunk után, megnézhettem Apucit, hogy hogyan labdázik. Nagyon ügyes volt, nem kellett csalódnom benne. Sőt, ügyesen úgy intézte a csapata, hogy gyorsan lefusson a meccs és én ne unatkozzak. Az első szettnél még teljesen letaglózott a látvány, aztán nem kötött le száz százalékig és bosszantott, hogy nem mehetek oda Apuhoz, amikor kedvem tartja, de legalábbis hogy nem topoghatok kedvemre a pályán. Viszont megkaptam Judittól a kocsikulcsukat, amivel bőszen eljátszottam egy darabig, meg olvastunk Anyuval a könyvemből. Amikor vége lett a meccsnek, Apu körbevitt a pályán és bevitt a csapattagok közé is: na, az szuper volt!!!

Pán Péter

Szombat délelőtt Anyuval és az unokatesókkal elmentünk a Pán Péter játszóházba. Elég jó hely, bár ebben a csúnya időben elég sokan voltunk. Sok jópofa játék van ott, körbejártam, körülnéztem, beszálltam egy rendőrautóba, bementem a sok labdás részre, megtekintettem a konyharészleg szekrényeinek tartalmát, segítettem főzni Noéminek, de a kedvencem mindenképp a kis ház maradt, amibe nagyon jó volt bemenni és kijönni, kidobálni a labdákat, megnézni a virágokat, megvizsgálni, hogy nem érkezett-e levelem a postaládába... Egyet sajnáltam csak, hogy nem tudtam a lányok után felmászni a csúszdára, mert az ott nagyon meredek volt.

Látogatóban a Jogi Ügyosztály vezetőjénél

Persze-persze, Gitta mamáról van szó, de ha már egy hivatalban jártam, muszáj hivatalosan fogalmaznom. Mindig nagy öröm bemenni hozzá. Egyrészt, mert találkozhatok vele soron kívül. Másrészt játszhatok a pálmájával és a szekrényeivel, a kulcsokról nem is beszélve. Harmadrészt, ilyenkor az egész ügyosztály összegyűlik nála és engem csodál és szórakoztat: én pedig benne vagyok a buliban. Most is miután elszállingóztak tőlünk, utánuk mentem az irodájukba, bekéredzkedtem az ölükbe rajzolni vagy a számítógépeiket nézegethetni. Nagyon kedves lányok és fiúk!

Didó papa buji

Szeretem, amikor Didó papa nem dolgozik, mert akkor napközben sokszor előfordul, hogy bekukkant hozzánk egy kicsit. Néha hangos kiabálással és tapsolással fejezem ki örömöm, néha finoman hozzábújok. Azt hiszem mindkettővel elégedett szokott lenni.

Extrém sportok

Megpróbáltam tökéjre fejleszteni kedvenc sportjaimat. A tökéletesség abban nyilvánul meg, hogy sporttevékenység közben minden nehézség nélkül el tudjam fogyasztani éppen aktuális rágcsáimat. Nézzétek csak, sikerült!

Koalák

Apuhoz is bújhatnékom támadt egy délután, a hosszú-hosszú szunyám után. Ilyenkor nehéz egyből elevennek lenni, de szerencsére Apu éppen ugyanígy érez, ezért jó partner volt, hogy hozzá koalázzak!