2008. április 17., csütörtök

Kis Balázsnál

A sok-sok betegeskedés után Balázzsal össze tudtunk egyeztetni egy röpke találkát délután. Mi látogattuk meg őt és anyukáját otthonukban. Először a kertben időztünk és megszaglásztuk Balázzsal az összes tulipánjukat. Helyesbítek: ő szaglászott, én simogattam. Másfél tulipán bánta a nagy szaglászást, de én sem értettem, hogy hogy nem tudja a tulipán, hogy illene neki szárból hajlékonynak lenni. Mostmár mindegy!
Később megéheztünk, bementünk, beetünk, majd nagyszerűket játszottunk együtt. Balázs azon kevés gyerek egyike, akivel igazán jól érzem magam!

Séta a köbön

Mióta igazi menő-manó lettem, mindenhova gyalog járok. Hétközben Anyuval szoktam kisebb-nagyobb túrákat tenni, de imádok Apuval hétvégén reggelente vásárolni menni, Nelli nénivel felfedezni a környék építkezéseit és Didó papával lesétálni a Duna partra.

2008. április 15., kedd

Itatom Aput

Apu nagyon megszomjazott ma este és úgy láttam nem tud elég hatékonyan inni egyedül. Segítettem neki és tartottam a Kozeles doboz alját. Egyre magasabbra. Így aztán Apunak életében először - hála nekem - sikerült meginnia pontosan 20 másodperc alatt egy egész doboz sörikét!

2008. április 13., vasárnap

Thomas

Eddig a hétig élvezhettem, hogy a 7 órás reggelim elköltése közben Thomas, a gőzmozdony szórakoztasson a tv-n keresztül. Sajnos, levették a műsorról és a többi mese nem igazán érdekel. Veráék ígérték, hogy a Thomasos dvd-jüket kölcsönkapom és akkor újra nézhetem... bármikor!
Ma amúgy Gitta mamáéknál költöttem el az éjszakámat, mert a szülőknek programjuk volt. Este hatalmasat pancsoltam, aztán megint egy nagyon jót aludtam és reggel viháncolhattam az ágyukban. Végülis egészen ebédig maradtam, mert Anyu és Apu otthon csinosította a kertet. Délben megtörtént a szokásos unokatesókkal tűzdelt ebéd, aztán spuriztunk haza alukálni. A ma tanult állathangom a : csip-csip, ezt a madarak szokták mondani. Kedvenc állataim, amelyek hangját remekül utánzom: az oroszlán, a kutya, a méhecske, a halacska és a nyuszi.

2008. április 10., csütörtök

Süsü

Nem is meséltem, hogy kedden Anyuval Pesten jártunk ultrahangon. Már 6 centis a kistesóm és hiperaktív gyereknek tűnik, mert meg se állt a vizsgálat során, keze-lába járt mint a motolla. És ő maga is.
Ezt mind én magam nem láttam, de Anyu elmesélte. Én ezidő alatt Nelli nénivel vártam az előtérben és sütit majszoltam.
Ezúton szeretnék minden félreértést elhesegetni: nem állnak el a füleim, csak a fránya sapeszom mindig elnyomja szegényeket. A Süsü fogak azonban valódiak!

Szezonnyitás

Ma Anyuval elköltött délutáni tipi-topi sétánk alkalmával, a főútról kiszúrt minket Gitta mama és Didó papa és bekanyarodtak utánunk. Az utca zengett üdvrivalgásomtól, ráadásul meghívtak minket egy gyors esti kerti sütögetésre. Több se kellett, kaptuk magunkat és spuriztunk utánuk. Én végülis nem ettem a kolbászkákból, de kaptam banánt és megmutatták Gitta mamáék az összes kerti növényt és egy csomót sétáltak is velem, ezért sok-sok puszit osztogattam szét.
Amúgy elég fáradt voltam, mert délelőtt Anyuval fordásznál voltunk - én csak asszisztáltam -, majd jött az asztalos, aki nagyon szép dolgokat csinált a házikónkba, viszont nem nagyon hagyott aludni. Holnap jön megint.. ajjjajjj, majd éjjel belehúzok.

Saját játszótér

Kezd teljessé válni házi játszóterem: már van benne hinta, csúszda, homokozó, fűnyíró, motor, meg ilyesmi. A homokozóm nagyon szeretem, de azért tisztaságmániámat enyhén zavarja, hogy piszkos lesz a kezem és a ruhám.
A kerti gépem is remek játék, dehát ha az embernek ilyen komoly eszközei vannak, azok olykor már szerelésre is szorulnak. Nem gond, megcsinálom.

Apu, nyírj füvet!

Időszerű lenne egy kiadós fűnyírás, mert botanikai kirándulásaimat nagyban zavarja a bokámig érő fű. Ha Apu hazajön, szólok is neki iziben!

Bogármese

Nagyon érdekelnek a bogarak és mostanság elég sokat látni belőlük az udvarunkon. Ma megkergettem a lépcsőn egy piros bogarat, aztán egy hangyát söprögettem. Szerencsémre találtam egy másik piros bogarat is. Előbb megszemléltem, majd kissé megtapostam, aztán megpróbáltam újra éleszteni, de ... nem sikerült. Ne haragudj, bogárka!

2008. április 7., hétfő

Apu utolsó szülinapi öszejövetele

Hétfő este Anyu családdal köszöntöttük fel Apucit. Szerencsére most is jöttek Noémi és Nóri: egyre jobban szeretem őket! Már egész jól tudunk együtt játszani, a tempót is egyre inkább fel tudom velük venni. Az este végére teljesen leizzadtam a sok futkorászástól, szeretgetéstől, evéstől, babzsákra zuhanástól, stb...
Ja, Apu persze ma is gazdagabb lett sok ajándékkal és boldogan zárta le 30. születésnapjának ünneplését!

Apu családnál

Vasárnap folytatódott az ünnepség sorozat: Csillaghegyen és Békáson jártunk. Apu nagyon finom tortákat kapott, mindkettőt megkóstoltam. Editnél és Károly papánál ismét rácsodálkoztam a nagy tik-tak-os órájukra, ami szerencsére éppen elütötte a tizenegyet, mikor ott jártunk: akkor aztán volt nagy bimm-bamm!
Margó nagyinál egy kiadós ebéd után, egy kiadósat aludtam Anyuval a nagyágyban, Apuci pedig bezsebelt egy halom ajándékot.

2008. április 6., vasárnap

Apu meglepetés partyja

Anyu titkos összejövetelt szervezett Apuci 30. születésnapja alkalmából, így Apu kedvenc barátai sorra toppantak be szombat délután. Két hasonkorú kisfiú is eljött: Lázár és Zsombor, így nem voltam egyedüli gyerek. Eleinte túl soknak találtam az összegyűlt embermennyiséget, mert Apu és Anyu olyan hiretelen eltűntek a szemem elől, hogy csuda! Aztán megbarátkoztam a helyzettel és felmértem az embereket is. Először Putyuval kötöttünk - ismét - közelebbi barátságot: beültem mellé egy nagyszékbe az asztalhoz és ő szépen adagolta nekem a fasírtot igény szerint. Amikor a gyerekek távoztak - úgy tűnik pillanatnyilag a felnőttek társasága jobban szórakoztat - én lettem a társaság középpontja, körben ültek a nagyok, én pedig középen produkáltam magam. Sokszor megtapsoltak, amiért ügyes voltam, olyankor hihetetlen öröm töltött el! Putyu felesége, Csí is nagyon kedves volt, zsebkendőket pakolászhattam a zsebébe.
Na, de ne csak magamról beszéljek! Úgy tűnt, hogy Apu nagyon örült a bulijának, sikerült a meglepetés!

2008. április 5., szombat

Ezek vannak

Csütörtökön meglátogattuk Anyu barátnőjét, Oroszi Andit, aki most épp lábadozik betegségéből otthon. Szerencsére ott találtam Bencét és Petrát is. Bence nagyobb nálam egy évvel és nem szereti, ha más játszik a játékaival, ezt már megtapasztaltam. Most is úgy fogadott köszönés helyett, hogy: nem játszhatok Zsiráf Zsófival... én ebbe gyorsan bele is törődtem. De végül engedte, hogy játszadozzam és még gyümölcssalátámat se vette el tőlem.
Petra ellenben egy kisangyal. Ő most lesz egy éves és nagyon csini kislány. Nemsokkal megérkezésünk után, tudtára is adtam szimpátiámat és előbb megsimogattam a haját, majd egy puszit is kapott... ami végül a levegőben landolt, de neki szántam, csak messzebb volt az arca, mint hittem.
Jó kis vendégség volt!

2008. április 2., szerda

Ajtónálló

Mióta megnyitottam magam előtt a kétlábon járás lehetőségét, a kintlétet is sokkal jobban élvezem, mert így annyi mindent lehet csinálni. Egyik kedvenc hobbim - a házon belül is - az ajtó nyitogatás, csukogatás. Ma, amikor Anyuval hazatértünk délelőtti programjainkból, több mint fél órán keresztül játszottam a kapuval. Kinyitottam, becsuktam, kukucskáltam a lécek között, megvicceltem Anyut: úgy csináltam, mintha behívnám, de nem engedtem be. Jött egy halom biciklis, autós és gyalogos, sőt, még kutyákkal is találkoztam a kalandom közben.
Aztán amikor kiváncsi voltam, hogy Anyu az út széléről milyen fotókat készít rólam, gyorsan odaszaladtam hozzá. Aztán vissza a kapuhoz. Aztán megint oda, majd vissza. Stb-stb...