Szombati programáradat ... helyett

Úgy készültünk, hogy Noémiékkel meglátogatjuk oroszlánékat az Állatkertben, de olyan rettenetes tömeg fogadott minket, hogy sarkon fordultunk és átnéztünk a Közlekedési múzeumhoz, ahol gyönyörű vonatok vártak minket, de ott sem tudtunk belül körülnézni, ugyanis egy vagon iskoláscsoport szintén oda vágyott ... így mi kevésbé. Maradt a Városligeti séta, ami viszont fergeteges volt ebben a csoda időben! Sok kutyus futkározott arra, Oli baba nagyokat aludt és evett a szabadban egy padon, én pedig tökéletesítettem galambkergető - akik szerintem "nigók", de Apuék váltig állítják, hogy galambok - tudományomat: én lettem a galambok réme!
A végére kissé elfáradtunk: Oli a nagy fekvésben, én pedig a vad motorozásban, így a szülőkön kötöttünk ki.

Foci

Őrült vasárnap

Vasárnap megkergültem. Minden azzal kezdődött, hogy 9-kor Olivérrel és Apuval átsétáltunk Gitta mamáékhoz, hogy felköszöntsük Didó papát névnapján. Az út 1 óra, másként 4 kilométer, amit én a motoromon tettem meg. Ekkor mindenki azt hitte, hogy majd kipukkadok, mint egy lufi a fáradtságtól. Egy frászkarikát! Úgy felpörgetett a tettem, hogy az utána következő kb három órát egyfolytában rohangálással töltöttem, néhány perces szünetekkel - a fotókon a szünetek láthatóak.
Én végül kettő körül tértem nyugovóra, Olivér már korábban elfáradt, így őt Apu haza is tolta a babakocsiban. Az alvás előtti hisztimre nem térnék ki, hiszen érdektelen, ha valaki mégis kiváncs volna, arról bővebb infok Anyunál kérhetők!

Debütáló bababuli

Túl vagyunk rajta és nagyon jól sikerült! Amennyire féltünk Anyuval egy nálunk tartott bababulitól, annyira pozitívan csalódtunk.
Anyu készült káposztás haséval, tiramisuval és almás gofrival, amiket Apu kiegészített vásárolt pogácsával, én pedig lelkileg készültem a nagy haddel-hadra, ami volt is, de élveztem.
Kik voltak? Nos: Noémi, Nóri, Petra, Zita, Ákos, másik Ákos és a húga Márti, Pipi és a húga Réka, Kis Balázs, Simi és Saca, Peti és Csabi, a kölcsöngyerek, Levi és Árpi és Dorka. Velem együtt tizennyolc gyerek (ha jól számolok), plusz az anyukák. Atyaég mennyi ember és még nem is jött el mindenki!!! De örültem nekik, jöhetnek máskor is!!!

Hogy is?

Láttam, hogy Vilmos a kezével csinálja, én nagyobb kihívásnak tartom, a szájjal történő golyó áthelyezést!

Mostanság

A legújabb felállás a következő: hétfő, szerda a nyugis nap, mert Vili estig Évánál van, Anyu csak velem foglalkozik. Sőt, hétfő délután Didó papa vigyáz rám, amíg Anyu suliban van, Apu pedig dolgozik. A péntekek is csöndesek, mert Vili vagy Nelli néninél vagy Károly papánál vagy Margó nagyinál leledzik. Kedd és csütörtök a családi nap, de néha be-bekukkant Didó papa vagy estefelé Gitta mama néz meg minket, mielőtt hazamenne. Szerdán, amikor csak én vagyok itthon kijön Nelli néni és egész nap kényeztet, hogy Anyuci tudjon készülni az iskolába. Szóval egy percig se higgyétek, hogy csak Vilivel foglalkozik a család, mert nagyon cukik és velem is éppen annyit dumcsiznak és játszanak. Sőt, én sokkal többet vagyok az ölükben, babausgatva, mint a bátyó!

Vilmossal

Vilmos bratyesz kifogyhatatlan mennyiségű ölelettel és puszival tározott fel. Egész nap osztogatja nekem, de jut Anyunak is és Apunak is bőven. Örömmel hallom, hogy elkezdte őket a megfelelő megnevezéssel illetni és nagy örömükre Anyucinak és Apucinak hívja őket néha. Ja, és már tudom, hogy hívják az ősöket, mert arra is megtanított Vili: Kajesz és Zsuzsi!
Érdemes odafigyelni rá, mert sok okosat mond nekem, mindig tanulok tőle valamit, de egyelőre magamban tartom a tudást és majd csak jóval később örvendeztetem meg vele a közeli rokonaimat és ismerőseimet!

Oli, a beteg

Állandósult állapot lett a megfázásom. Időnként elmúlik, aztán megint előjön, de úgy látom, Vili sincs ezzel másképp, mert néha észlelem, ahogy rámtüsszent vagy egy-egy ölelgetése után kissé nyálkás marad az arcom.
Lehet, hogy ezek sincsenek jótékony hatással a gyógyulásomra, de igazából azon kívül, hogy néha megtelik az orrom és kicsit kapar a torkom, a kedvem nem szegi ez a fránya hörghurut.
A családi programokon kiveszem a részem, bár a pénteki bababulira nem mentem, Apu itthon maradt velem, de vásárolni hármasban voltunk tegnap Anyuval, sétálunk sokat és egyik délután a szomszédba is Viliékkel tartottam, ahol három korunkbeli gyerek lakozik. Vasárnap Noémiékné voltunk délelőtt és ebédelni, ma ovinézőbe megyünk, szóval az élet nem áll meg! Pénteken debütálunk egy nálunk tartott bababulival, de én akkor úgy tervezem, hogy elhúzom a csíkot Gitta mamáékhoz éjszakára!

Olvasok Olinak

Délután, mielőtt elszunyálnék, megengedem Olivérnek, hogy mellém huppanjon az ágyba. Ilyenkor olvasok neki kicsit, majd meghallgathatja velem azt is, amit Anyu olvas nekünk. Ekkor még viszonylag kevesen tartózkodunk az ágyamban, mert amint Anyu elhúzza a csíkot (este Apu), én kilopózok az ágyamból a zsákomban és begyűjtöm az összes játékot, ami csak kezem ügyébe esik. Reggel, mire jönnek a szülők és alig látszom ki a sok plüssállat, autó és könyv közül ... de mindig rám találnak végül.

Csak a munka

Már megint dolgos időszakot tudhatok a hátam mögött: Apuval felfúrtunk a falra lámpákat, konzolokat, villanykörtéket cseréltünk, aztán Anyunak segítettem eltűntetni az általam fennhangon hírdetett porcicákat - azt mondta, ha zavar tűntessem el! - és persze ki másra maradna az egész pereputty szórakoztatása, mint rám!

Ilyen ...

... a tökéletes testvéri szeretet!

Akire mindig felnézhetek

Azért remek, ha az embernek van egy jó fej bátyja, mert egy ember már tutira van, akire mindig felnézhetsz, aki mindig szórakoztat és aki mindig kedves hozzád.

Én, a félelmetes!

Egyik kedvenc időtöltésem - mivel mozgásterem és lehetőségeim egyelőre korlátozottak - családtagjaim riogatása. Úgy teszek, mintha az egész orrukat le akarnám harapni, majd hopp, bekapom a saját, fínomságos öklömet, amiből megpróbálom kibogarászni a hüvelykujjam.

Különbség

Hogy mi a különbség a két kép között? Lényegében semmi, hiszen mindkét képen Pipiéket (polgári nevén Orsi, de így senki se hívja) várom reggel, hiszen mióta Pipi is bölcsistársam lett, ők visznek Évához.
De mégis találok különbséget: az első képen csúnya, szürke idő van és egykedvűen várakozok, a másikon csodaszép napsütés és én vidáman kavargok a kertben a motoromon, míg megérkeznek.
Tegnap délelőtt egy fincsi sétán voltunk Anyuval és Olivérrel - miután meglátogattuk Dédit - és mikor délben hazaértünk, nekem semmi kedvem nem volt bemenni. Így történt, hogy míg Anyu etette Olivért, addig én felforgattam az összes, ősz óta elfekvőben lévő játékomat és csak bő félóra múlva csatlakoztam hozzájuk. Sajnos, a fűnyírót nem engedte meg Anyu, hogy bevigyem a lakásba és még azt sem értékelte igazán, hogy mind az öt lépcsőfokon felcipeltem a küszöbig. Mindegy!

Apun az élet

Remek! Apu mindig megengedi, hogy másszak és ugráljak rajta. Már nem vagyok egyedül, mert Olivér is rájött, hogy ez jó dolog, de ő egyelőre nem vesz el előlem sok helyet.
Apu lelkesedése többnyire lankad az idő múltával, mert egyre kellemetlenebb helyeken randalírozok. Nem értem, mi üt belé ilyenkor, de abbahagyom, hogy megnyugodjon.

Irígy

Jó fej a bátyám és igazán sokat törődik velem, de akárhogy szugerálom a kakaóját, sose esik le neki, hogy esetleg megkínáljon egy kevéssel!

Tabi

Ma reggel kicsinosítottam magam, pocakomat behúztam, megfésülködtem és vártam-vártam, hiszen Tabita jött ma hozzám látogatóba. Nemrégiben jártunk náluk és nagy hatással volt rám, ezért a mai izgatottságom. Mellesleg a korkülönbség köztünk ideális: épp egy hét és természetesen az én, azaz a férfi javára. Remélem jól érezte magát, hiszen egy kellemeset pöffeszkedtünk együtt a kanapén, aztán Anyu átalakította a járókámat franciaággyá és ott pihegtünk, együtt moziztuk a forgó macikat és nagyjából egyszerre aludtunk. Mi mást mondhatnék: gyere máskor is Tabi!

Végre Éva!

A héten - két hét betegeskedés után - végre újra mehetek Évához! Hétfőn már kabátban, sálba, sapkában vártam, mikor telefonált, hogy lemerült az autója aksija. Nem gond, a szomszédból indul Pipi is az anyukájával, akik bevállalták, hogy elvisznek. Csípem Pipit, elmentem velük. Évánál remek volt, szerdán visszavágó!

Szurik

Kis késéssel megjelentünk a négy hónapos oltásomra a doki bácsinál. Tyűha, mennyien voltak! Még szerencse, hogy ezt inkább hallomásból, mintsem tapasztalatból tudom, ugyanis jó nagyot alukáltam a babakocsiban, míg várakoztunk. Mikor bejutottunk, a doktor bácsinak az volt a különbejáratú meglepetése, hogy kaptam egy Prevenal bónusz szurit is. Eléggé elkeserített ez a váratlan helyzet, de szerencsémre Vilmos bátyám végig fogta a kezem és velem volt lelkiekben. Ő megúszta a Prevenal második részét, mert állítólag neki mégiscsak elegendő volt az az egy darab, amin már rég túl van. Bónuszszurira jól jön egy kis bónuszszundi ... hrrr-zzzzz!

Pacsis kutyus

Jó lenne már egyszer összetalálkozni a pacsis kutyus haverom gazdájával, ugyanis ez még sosem sikerült. Így viszont nem tudom a nevén hívni, pedig a kutyakör sétáinknak mindig ő a legfőbb állomása. Ma sem volt ez másként, bár konkrét uticéllal indultunk és ez kivételesen nem ő volt: Olivért oltásra vittük...

Jó volt!

Isteni hétvégénk volt! Pénteken fiús estének néztük elibé, mert Anyu lelépett szórakozni. Szombaton Anyu keresztmamijáékat láttuk vendégül ebédre, akiket már ismerősként vártam és talán mostmár Olivér is emlékezni fog rájuk. Délután alig vártuk Olival, hogy három órás alvásunk végére érjen és elindulhassunk Leviékhez a farsangi mulatságba. Igazság szerint a bulit élveztem - mégha ez néha nem is látszott rajtam -, de cseppet sem volt kedvem a horgászszerkómban mutatkozni, így átlagember maradtam. Olivér egy kellemeset aludt a csatazajban, mígnem Anyu felrázta. Olivér és Apu 7 óra körül hazatértek, Anyu pedig alig tudott engem negyed 11-kor hazaebrudalni. Még sosem maradhattam fenn ilyen sokáig, de szuper élmény volt! Várom a következő farsangot!

Nóni és Mimi vendégül látott

Már alig vártam vasárnap reggel, hogy végre útnak induljunk Nónihoz és Mimihez (köznapi nevükön: Nóri és Noémi). Ők még pizsamában vártak minket, de erre ügyet sem vetettem, hanem rögvest belekezdtünk a játékba. A szobájukba sok érdekeset találtunk és fedeztünk fel együtt, szaladgáltunk a folyosón, Anyu könyvet olvasott nekünk. A lányok szokás szerint magukra öltötték farsangi tündérkirálykisasszony jelmezüket: már kezdem megszokni. Ebéddel is próbálkoztak az ősök, de kinek van kedve enni, mikor buli van!