Szép időben kint tudom elfogyasztani ebédemet és uzsonnámat a teraszon, ahol végre szabadon ehetek.
Végre valahára sikerült összehozni az oly rég áhított bababulit! Ágiéknál jöttünk össze és mára eljutottam odáig, hogy nem ijedtem meg még Zsombortól sem, pedig igazából mondom, hogy egyre fürgébb. Sőt, időnként közös érdeklődési pontot is találtunk, például Balázs magasságmérőjét a falon, amit pillanatok alatt szét is kaptunk. Volt, hogy mindhárman egy pontra tudtunk koncentrálni, így történt egy földön fekvő pelenka esetén is, ami előtt kérdőn álltunk, hogy hogy kerülhetett az előszobába. Azt hiszem én hoztam ki a szobából...
Úgy gondoltam, ideje megküzdenem a "világ legrosszabb gyereke" címért. A vetélytársaimat nem ismerem, de állom a kihívást! Eddig jól nevelt, szófogadó, higgadt gyereknek hittek a szüleim. Sikerült rafináltan félrevezetnem őket és most kezdem kimutatni a fogam fehérjét.
Apu egész vasárnap délelőtt gürizett a kertben. Levágta a füvet, kiigazította a sövényeket és a többi. Anyu mosott, mint egy mosómedve, teregetett. Én abban tudtam nekik segíteni, hogy körbe locsoltam a kert növényeit. Gondosan végig páztáztam mindet - többször is. Azt is kilestem, hogy honnan kell vizet venni, ha elfogyott a kannából. Miután a saját kertünkben végeztem, gondoltam, a szomszédhoz is juttatok egy kis vizet, hátha szomjas a füvük.
Egyre kedveltebb időtöltésem a labdázás a legkülönbözőbb színű és méretű labdáimmal. A kedvencem, amikor Apu a magasba dobálja és nekem el kell kapnom és visszaadni neki. Remek szórakozás!
A délutáni szundim után Didó papa felé vettük az irányt, felvettük és már mentünk is Vácra a Duna partra hintázni, kutyatej-szirmokat fújni és kavicsokat dobálni a Dunába. Miután kijátszottam magam - Anyuék szerint -, mentünk haza és Didó papáék kertjében simogattam a tulipánokat, ellenőriztem a megfelelő mennyiségű vízállományt az olajfa alatt, majd megirányoztam a kavicságyat, ahol nagyon sokat kellett pakolásznom.
Az állatmustra után benéztünk az Állatkert játszóházába is. Na, az legalább olyan jó volt! Kis hisztit le is vágtam, amikor a végén Anyu megpróbált kiráncigálni a labdák közül.
Ma Anyuval és Nelli nénivel egy egész délelőttöt töltöttünk az Állatkertben! Szuper volt! Annyi helyes állatot láttam! Legelőször a kecskék varászoltak el, mert nagyon barátságosak voltak és gyönyörűen mekegtek. A legjobb barátságba a tébláboló kacsákkal keveredtem és velük meg is találtam a közös hangot abban a bizonyos háp-hápban.
Bosszantó, hogy Anyuék minden áldott este letakarják a homokozómat. Én pedig reggelente akárhogy megfeszülök, nem bírom felemelni a tetejét. De rendesek a szülők, mert segítenek és kedvemre homokozhatok, amíg csak kedvem tartja!
Továbbra sem lankad érdeklődésem az aprócska élővilág iránt. Ha kell, négykézlábra ereszkedek, hogy istápolhassam, terelgethessem a kis aranyosakat!
Ma megint műsort szerveztek a Kenguruban és a rossz időre való tekintettel, részt is vettünk Anyuval és Apuval. Pintácsi Vikinek volt lemezbemutató koncertje és minden sztárvendég is hivatalos volt ide, akik duettet énekelnek vele a lemezen. Énekelt Csepregi Évával, Ricsi bohóccal, Fésűs Nellyvel, Baby Gabival. Nekem borzasztóan bejött a zene: előbb Apu öléből néztem őket ámulatba esve - olykor tapsolva -, majd a színpad mellé sétáltunk és onnan szemlélődtem - sokszor a közönség tagjait. Ebédre igaz hazaértünk ... volna... de én úgy elaludtam a kocsiban, hogy három óra múlva az ágyamban ébredtem és hatalmasat beebédeltem.
A sok-sok betegeskedés után Balázzsal össze tudtunk egyeztetni egy röpke találkát délután. Mi látogattuk meg őt és anyukáját otthonukban. Először a kertben időztünk és megszaglásztuk Balázzsal az összes tulipánjukat. Helyesbítek: ő szaglászott, én simogattam. Másfél tulipán bánta a nagy szaglászást, de én sem értettem, hogy hogy nem tudja a tulipán, hogy illene neki szárból hajlékonynak lenni. Mostmár mindegy!
Mióta igazi menő-manó lettem, mindenhova gyalog járok. Hétközben Anyuval szoktam kisebb-nagyobb túrákat tenni, de imádok Apuval hétvégén reggelente vásárolni menni, Nelli nénivel felfedezni a környék építkezéseit és Didó papával lesétálni a Duna partra.
Apu nagyon megszomjazott ma este és úgy láttam nem tud elég hatékonyan inni egyedül. Segítettem neki és tartottam a Kozeles doboz alját. Egyre magasabbra. Így aztán Apunak életében először - hála nekem - sikerült meginnia pontosan 20 másodperc alatt egy egész doboz sörikét!
Eddig a hétig élvezhettem, hogy a 7 órás reggelim elköltése közben Thomas, a gőzmozdony szórakoztasson a tv-n keresztül. Sajnos, levették a műsorról és a többi mese nem igazán érdekel. Veráék ígérték, hogy a Thomasos dvd-jüket kölcsönkapom és akkor újra nézhetem... bármikor!
Nem is meséltem, hogy kedden Anyuval Pesten jártunk ultrahangon. Már 6 centis a kistesóm és hiperaktív gyereknek tűnik, mert meg se állt a vizsgálat során, keze-lába járt mint a motolla. És ő maga is.
Ma Anyuval elköltött délutáni tipi-topi sétánk alkalmával, a főútról kiszúrt minket Gitta mama és Didó papa és bekanyarodtak utánunk. Az utca zengett üdvrivalgásomtól, ráadásul meghívtak minket egy gyors esti kerti sütögetésre. Több se kellett, kaptuk magunkat és spuriztunk utánuk. Én végülis nem ettem a kolbászkákból, de kaptam banánt és megmutatták Gitta mamáék az összes kerti növényt és egy csomót sétáltak is velem, ezért sok-sok puszit osztogattam szét.
Kezd teljessé válni házi játszóterem: már van benne hinta, csúszda, homokozó, fűnyíró, motor, meg ilyesmi. A homokozóm nagyon szeretem, de azért tisztaságmániámat enyhén zavarja, hogy piszkos lesz a kezem és a ruhám.
Időszerű lenne egy kiadós fűnyírás, mert botanikai kirándulásaimat nagyban zavarja a bokámig érő fű. Ha Apu hazajön, szólok is neki iziben!
Nagyon érdekelnek a bogarak és mostanság elég sokat látni belőlük az udvarunkon. Ma megkergettem a lépcsőn egy piros bogarat, aztán egy hangyát söprögettem. Szerencsémre találtam egy másik piros bogarat is. Előbb megszemléltem, majd kissé megtapostam, aztán megpróbáltam újra éleszteni, de ... nem sikerült. Ne haragudj, bogárka!
Hétfő este Anyu családdal köszöntöttük fel Apucit. Szerencsére most is jöttek Noémi és Nóri: egyre jobban szeretem őket! Már egész jól tudunk együtt játszani, a tempót is egyre inkább fel tudom velük venni. Az este végére teljesen leizzadtam a sok futkorászástól, szeretgetéstől, evéstől, babzsákra zuhanástól, stb...
Vasárnap folytatódott az ünnepség sorozat: Csillaghegyen és Békáson jártunk. Apu nagyon finom tortákat kapott, mindkettőt megkóstoltam. Editnél és Károly papánál ismét rácsodálkoztam a nagy tik-tak-os órájukra, ami szerencsére éppen elütötte a tizenegyet, mikor ott jártunk: akkor aztán volt nagy bimm-bamm!
Anyu titkos összejövetelt szervezett Apuci 30. születésnapja alkalmából, így Apu kedvenc barátai sorra toppantak be szombat délután. Két hasonkorú kisfiú is eljött: Lázár és Zsombor, így nem voltam egyedüli gyerek. Eleinte túl soknak találtam az összegyűlt embermennyiséget, mert Apu és Anyu olyan hiretelen eltűntek a szemem elől, hogy csuda! Aztán megbarátkoztam a helyzettel és felmértem az embereket is. Először Putyuval kötöttünk - ismét - közelebbi barátságot: beültem mellé egy nagyszékbe az asztalhoz és ő szépen adagolta nekem a fasírtot igény szerint. Amikor a gyerekek távoztak - úgy tűnik pillanatnyilag a felnőttek társasága jobban szórakoztat - én lettem a társaság középpontja, körben ültek a nagyok, én pedig középen produkáltam magam. Sokszor megtapsoltak, amiért ügyes voltam, olyankor hihetetlen öröm töltött el! Putyu felesége, Csí is nagyon kedves volt, zsebkendőket pakolászhattam a zsebébe.
Csütörtökön meglátogattuk Anyu barátnőjét, Oroszi Andit, aki most épp lábadozik betegségéből otthon. Szerencsére ott találtam Bencét és Petrát is. Bence nagyobb nálam egy évvel és nem szereti, ha más játszik a játékaival, ezt már megtapasztaltam. Most is úgy fogadott köszönés helyett, hogy: nem játszhatok Zsiráf Zsófival... én ebbe gyorsan bele is törődtem. De végül engedte, hogy játszadozzam és még gyümölcssalátámat se vette el tőlem.
Mióta megnyitottam magam előtt a kétlábon járás lehetőségét, a kintlétet is sokkal jobban élvezem, mert így annyi mindent lehet csinálni. Egyik kedvenc hobbim - a házon belül is - az ajtó nyitogatás, csukogatás. Ma, amikor Anyuval hazatértünk délelőtti programjainkból, több mint fél órán keresztül játszottam a kapuval. Kinyitottam, becsuktam, kukucskáltam a lécek között, megvicceltem Anyut: úgy csináltam, mintha behívnám, de nem engedtem be. Jött egy halom biciklis, autós és gyalogos, sőt, még kutyákkal is találkoztam a kalandom közben.
