A bátyám

Még szerencse, hogy van egy gondoskodó és szerető bátyám, aki velem van a bajban. Ma megpróbált a "pöpö kroki"-val felvidítani. Szerinted sikerült? Egyáltalán hol vagyok???

Köhögés

Sajnos, rám telepedett valami nyavaja, ezáltal borzasztó sokat kell köhögnöm és kapar a torkom. Anyu időnként belém diktál egy gyógyszernek nevezett szörnyűséget és most már gyakorlom azt a kegyet, hogy nem köpöm ki egy az egyben. Amúgy amikor épp nem fáj nagyon a torkom, olyankor jó kedvem van. Sokat nevetek, gőgicsélek, mosolygok és mókás kidugdosni a nyelvem, ezért azt is gyakran teszem.

Estefelé

Minden nap kitörő örömmel tölt el, amikor Apu hazatér a munkából. Jöhet a felhőtlen hancúr!
Amúgy muszáj megemlítenem, hogy igazán sokat törődött velünk ezen a héten is Didó papa. Egyik nap a Dédihez vitt, majd a varrónénit látogattuk meg együtt és még sétálni is elkísért minket pénteken.
Péntek este még egy féktelen bababuli is belefért a napba. Na, nem nekem volt féktelen, de a többi gyerek egészen kifordult magából ... szerintem. Azért jól éreztem magam.

Az Istennő

Hát, ha létezik szerelem ebben a korban, akkor bizton állíthatom, hogy én beleestem eme édes csapdába. Már régóta ismerem Rézit, de igazából a bölcsiben döbbentem rá, hogy ez több puszta szimpátiánál. Sőt, eleinte nem is voltunk jóban, mert ő kissé vehemens és én ezt rosszul tűrtem, de most már ezt tartom a szexepiljének.
Mikor megjöttek, én rögtön felcsábítottam az emeletre, az ősöket lent hagytuk dumcsizni és nagyon nagyokat mókáztunk, de hogy pontosan mi is történt odafönt, az maradjon a mi titkunk!

Láz

A hét magas lázzal és orrfolyással kezdődött nálam. Ebből adódóan Évához nem mentem se kedden, se csütörtökön. Viszonylag gyorsan felépültem, mivel csak így tudtam kibújni a szörnyűséges orrszívás alól.
Mire én kilábaltam, Olivér némileg belábalt, de én minden orrszívásnál fogtam a kezét és nyugtatgattam és a köhöhő rohamainak köszönhető, minden földrecsöppenő nyálfolyamot irdatlan sebességgel törölgettem fel a földről ... ahogy ez egy jó bátytól elvárható. A megmaradt idő nagy részét Anyu bosszantásával töltöttem és egész jól szórakoztam.

Megelégeltem!

Elegem lett belőle, hogy Vili állandóan megy a haverjaihoz a bölcsibe vagy jönnek hozzánk vendégségbe pajtások. Itt volt az idő, hogy rávegyem Anyut, hogy felkerekedjünk Tabitához. Ő egy héttel később született, mint én, szóval abszolút korosztályombéli. Kellemesen el is voltunk napközben: nézegettük a játékokat, gügyörésztünk, mosolyogtunk, ettünk, aludtunk és ökölszájbagyömösz versenyt hírdettünk!

Megtaláltam!!!

Oppá, ma újabb hosszas próbálkozás után, egyszercsak becuppant a kis hetyke hüvelykem a számba. Érdekes íze volt, szerettem volna később is megkóstolgatni, de valahogy mindig megszökött. Sebaj, kitartó kiskrapek vagyok, ám! Rettegj hüvelyk, jövök!!!

Kisbéka

Ma is irtó jó fej voltam Anyuval és Olival: a bölcs bátyó! Történt ugyanis, hogy Apu edzésen volt, mi pedig hármasban otthon, így mindkettőnk fürdetése Anyura hárult.
Segítettem neki Olivért lepancsolni, aztán fölmentünk együtt és amíg Anyu etette Olivért a félhomályban és esti csöndben, addig én behoztam két könyvet és suttogva olvastam: egyszer sem hangoskodtam, nehogy Olivér felriadjon a félálomból! Anyu nagyon megdícsért érte!
Aztán végre én fürödhettem. Mostanság egy rövid játék után (vizet öntögetek a fürdőjátékomba, horgászok halakat, meg ilyesmi) már görgetem is fel a csúszágátlómat, hogy leeresztehessem a fürdővizem. Imádom, ahogy körbe-körbe kunkorogva szép lassan eltűnik a víz és a hab a lefolyóban. Ma egészen közelről szemügyre vettem!

Bölcsi

Anyu már lassan két hete nem jött értem a bölcsibe, mindig valakit elküldött, mert Olivér éppen aludt és nem akarta felébreszteni.
Azért, hogy lássa, hogy nem szeretem ezt az új szokást, ma amikor megláttam, a nyakába ugrottam és - szokásomtól eltérően - el sem akartam mozdulni mellőle. Olivérnek is éppenúgy örültem, őt is csak ölelgettem, simogattam. És ma éreztem először úgy, hogy bár kellemesen telt a napom, de mégiscsak hiányzott a család és vágyódtam haza. De ez normális, nem?

Ököl

Megtaláltam! Néhány napja megtaláltam az öklömet,jól lehet csámcsogni rajta és az is feltűnt, hogy az oldalsó, kissé kilógó ujjamat fincsi lenne bekapni, de még túlzottan hozzásimul a többihez. Most ezen az ügyön dolgozom, hogy valahogy sikerüljön megkaparintanom. Majd szólok, ha sikerül!

Vendég

Vasárnap Blanka járt nálam, akivel már egyszer megadatott a találkozó és nagyon bájos kislánynak találtam. Most is megtanított a maga bölcs, négy éves élettapasztalatával erre-arra. Megmutatta, hogy a kanapéról hogyan érdemes beleugrani a babzsák közepébe. Ezt megunhatatlanul próbáltuk, illetve a földön nekifutásból, mert úgy is kellőképp mókás.
Hétfőn Zsombort láthattam vendégül, akivel régebben gyakran, mostanság annál ritkábban látjuk egymást. Hát, a távolság... Mindenesetre jól kijöttünk egymással, próbáltunk együtt játszani, együtt aludni több kevesebb sikerrel. De jó szokásunkhoz híven az étvágyunkkal nem volt probléma.

Rólam is essék szó!

Én ki szoktam hagyni a bababulikat, mert nem túlzottan élvezem. Inkább otthon maradok Anyuval, de többnyire Apuval. Ezen a héten is ő maradt velem és igazán meg lehetett elégedve, mert sokáig nézegettem a pörgős macijaimat, gőgicséltem, mosolyogtam és nyugalmasan vártam, hogy eljöjjön a fürdés ideje, hogy élvezhessem az esti relaxációmat és utána megérkezzen a finom falat, amivel a pocakomban jól esik álomba zuhanni egy megaalvásra egészen hajnalig!

Nem is meséltem!

Pénteken ismét ellátogattunk a rendesen megrendezésre kerülő bababuliba. Most Noémiék tartották. Szinte minden családot képviselt valaki. Ott volt: Noémi, Nóri, Ákos és másik Ákos, Márti, Simi, Saca, Peti, Petra és Zita, Pipi, Levente és Árpi ... azt hiszem senkit se hagytam ki. Én először szeretem felmérni a terepet, itt is úgy tettem, majd legjobbnak láttam a fiúkkal behúzódni a csendes hálószobába és ott ugrándozni, pörgő fotelezni és vonatozni. A lányok odakint égtelen ramazurit csaptak, ami nem mindig találtatott viccesnek, sőt alkalmanként egészen ilyesztően hatott rám, de nem csak rám. Olyannyira jól éreztem magam, hogy még fél 9-kor is nehézkesen adtam indulásra a fejem, dehát otthon várt már Apu és Olivér!

A Dunánál

Délelőtt felkerekedett a család ebben a gyönyörű szürke időben és kipróbáltuk Olivér kenguruját, amit még karácsonyra kapott. Nagyon jól érezhette magát benne, hangját sem lehetett hallani, kivéve valami horkolásfe sejlett irányából.
Én felpattantam a mocimra és már zúztunk is a Duna partra, ahol minden csupa-csupa jég és hó volt, de jópofa volt motorozni rajta. A Duna és a part is ámulatbaejtően gyönyőrű volt. Visszafelé menet, felfedeztük, hogy a holtágon korcsolyáznak kicsik és nagyok; nagyon kiváncsi lettem. Odamentünk és sétálgattunk a jégen, amit egészen addig élveztem, amíg egyszer-egyszer meg nem csúsztam ... ekkor döntöttem úgy, hogy a jövőben maradok a labdajátékok tökéletesítésénél. A téli csúszós sportokat meghagyom az arra vágyódóknak.