Morzsaviliszívó

Látjátok, az én szüleim már beszerezték a legmodernebb morzsaviliszívót! Tegyétek ezt ti is! Úgy működik, hogy Vili (azaz én), a morzsaszívók legnagyobbika addig pásztázik szemével az asztalon mígnem egy kósza, netán bújdosó morzsát meg nem pillant. Több sem kell neki, septiben megsemmisíti egyetlen ujjával, majd ezen ujjának segítségével beszippantja a zsákjába (nálam ezt a pocak helyettesíti). És ezt módszeresen elvégzi az utolsó szem morzsáig. Ja, és a morzsaviliszívó ugyanilyen hatékonyan működik kövön és parkettán, sőt, szőnyegen is!

Első zsúrom

Két napos előkészület után végre elérkezett a nagy alkalom és eljött az egész nagy családom megünnepelni a szülinapom. Ott voltak Gitta mamáék, Margó nagyiék, Nelli néni, Krisztián nagybácsiék és a Zsuzsik családja is. Annyi, de annyi ajándékot kaptam, hogy ismét egy Karácsonyt éltem át - és azt mondják, hogy ez minden évben így fog menni! Nem gond!!! A szülők lassanként új bevételi forráshoz juthatnak, ha az én beleegyezésemmel megnyithatják itthoni játszóházunkat. Egyelőre nem egyezek bele...
Volt sok-sok Anyu főzte-sütötte ennivaló, én azokból a fasírt golyót kóstoltam és kettőt meg is ettem. Aztán nem maradhatott el a torta sem, amit szintén Anyu csinált, rögtön kettőt, hogy mindenkinek elég legyen. Na, az isteni volt, abból másfél szelettel megrágcsáltam, ugyanis Anyu direkt olyan tortát sütött, amit én is megehetek.
Aztán Noémiékkal sikongatva lufist játszottunk, meg próbálgattuk a játékaimat. Én közben jó szokásomhoz híven, jöttem-mentem, barátkoztam. Mindenkinek jártam az ölében és mindenki boldog volt ettől, így én is! Na, röviden ennyi volt...szuper volt!

Mit csinál egy 1 éves?

Játszik azzal a halom lufival, amit Apuci fújt neki és amelyikek mindegyike más formájú és mind más színű. Csudaszépek!
Másodszor játszik a karácsonyi tojglival, ami nem csak remekül pörög-forog, de el is lehet benne bújni. Így ni! Harmadszor pedig a jó gyerek a szülőktől kapott szülinapi zsiráffal is játszik, mégpedig hosszasan. Hát, valahogy így telik az első szülinap!
Plusz sok-sok móka és kacagás Anyuval és Apuval - közben némi szundi - és készülődés a holnapi giga-partyra!

Roll over Beethoven

Nem szeretnék Beethoven babérjaira törni, de mégis minden esélyem megvan rá, hogy nagyobb művész legyek, mint ő. Ugyanis csodaszépen játszom Robi nagybácsi Jézuskájának zongoráján.

Minden a helyén

Szerencsémre ma reggelre minden tegnap kapott játékom megvolt még. Nem voltam bizonyos affelől, hogy a Jézuska véletlenül nem viszi-e őket vissza, de nem. Itt hagyott mindent, mégpedig a fa alatt.
Hozzá is láttam reggel, hogy leltározzak. A traktoromat megfuttattam a nappaliban, olvastam a beszélő könyvemből és a kalapácsos játékom kalapácsával megpróbáltam szétcsattintani a karácsonyfa díszeket, de egy felsőbb erő hirtelen leállított.

Karácsonyi tojgli

Hát, bizony, Karácsonykor is lehet tojást találni. Mégpedig nem is akármilyet. Igazi fotel-tojást. Itt és most éppen hármat, ugyanis a három gyermek, köztük én is, ilyet kaptunk Gitta mamától és Didó papától. Írtó jópofa, lehet benne ücsörögni, forogni, komolykodni és grimaszolni és még számtalan jobbnál jobb dolgot!

Karácsonyi áhitat

Miután délután otthon is jött a Jézuska - majd később megmutatom, miket kaptam - átmentünk Gitta mamáékhoz és ott is fogadtam a meglepetéseket. El se tudom mondani mi mindent kaptam, de azért megpróbálom: egy kalapácsos fajátékot (éljen a püfölés!), egy zenélő, guruló kis traktort, egy zenélő tili-toli kacsát, nomeg a tojglit...

Karácsony kezdete

24-én délelőtt felkerekedett a család kismillió pakkal és célba vettük Károly papáékat, majd Margó nagyiékat.
Szeretem ezt az ünnepet, mert ez a Jézuska olyan drága, hogy mindenhová ellátogat és mindenhol ott hagy nekem egy halom ajándékot! Károly papáéknál egy bendzsót, ami igen szépen szól.

Margó nagyiék Jézuskája is azt gondolta, hogy én muzikális lélek vagyok, így kaptam egy zongorát, de még mellé egy tili-toli kutyust és egy három-macis fajátékot is. Ja, és majd' elfelejtettem a kis L'ecsó patkányomat!

Karácsony

Minden kedves Családtagomnak, Barátomnak és Blognézőmnek

békés, boldog Karácsonyt kívánok!
Vili és a szülők

Féktelen hahota

Apuval megünnepeltük, hogy most egész sok napot itthon fog velünk tölteni. Íme!

Reggel

Miután elfogyasztottam a kis takaróm alatt, a puha szőnyegen a finom reggelimet, első utam a távirányítóhoz vezetett. Fontos, hogy a bekapcsoló gomb megnyomásakor el ne hagyjam az oda vonatkozó fintoromat...nem is maradt el!

Bújás

Kipróbáltam, hogy nem csak Anyuhoz és Apuhoz lehet odakukacolni és bedugni a kezem a mellkasukhoz, hogy abban a kellemes, meleg szülői odúban érezzem magam, mikor fáradt vagy elesett vagy megilletődött vagyok. A kanapé karfája is egész hasonló. Igaz derékszögben kell hozzábújnom, de nem is olyan kényelmetlen. Nézd csak és próbáld ki te is...már ha ilyen kukacolós fajta vagy!

Nincs lehetetlen

Úgy érzem - és a szüleim is -, hogy immáron nincs lehetetlen dolog előttem. A szekrények bármelyikét kinyitom kulccsal vagy anélkül, nekem egyre megy. Sőt, a felső konyhafiókokat is egyre ügyesebben érem el, csak még egy kicsit pipiskednem kell. A rossz a dologban csak annyi, hogy onnan ahova végre bejutok nem dobálhatok ki mindent: Anyu ott áll fölöttem vagy mellettem és szelektál. Rám szól, hogy ezt szabad, azt nem. Én most még úgy teszek, mintha szófogadó, rendes gyerek lennék és úgy teszek, ahogy kéri. De nem lesz ez mindig így!!!

Télen Érden

Még egy utolsó Karácsony előtti kirándulást tettünk Érdre Zsomborékhoz. Ez a nap kissé nyűgös hangulatban telt: én személy szerint Anyu-imádatban szenvedtem és fáradtnak is éreztem magam. Zsombornak ebéd után kicsit jobb lett a kedve, mint azelőtt volt. Hát, igen, a teli pocak csodákra képes! Engem a távirányító és a telefonok dobtak fel, mikor a nappaliban játszottunk.
Kora délután már tovább is álltunk, mert Anyu dokihoz ment, addig pedig én Nelli nénit szórakoztattam...vagy ő engem?!