Napi teendők

Megvannak a bevett napi teendőim. Ilyen például a veteményes kertecskénk locsolása, csakúgy mint a többi növényé. De meghálálják a gondoskodást, mert szépen nő minden. Továbbá esténként le kell nyírnom a füvet az egész kertben, néha még az utcán is. Ja, és a kutyákat számba veszem az utcában: végigsétálunk és megnézzük Rómeót, a cseresznyefás kutyust, a két vizslát, a fehér bozontost és a fekete ugatóst. Ha valamelyiket nem látom, akkor jó szokásomhoz híven, széttárom karjaimat és így szólok: hóóó van??? Ilyenkor pedig Anyu azt mondja, hogy elment aludni. Igaza lehet.

A héten történt

Már nem is emlékszem mi minden történt velünk a héten. Az tuti, hogy nagyon élveztem a szép időt és nagyon szenvedtem az óriási hőségtől. Jártunk játszótéren, Duna parton, békataxizni, vásárolgatni, játszóházazni, zenebölcsizni, Anyu barátnője és Nelli néni látogatott meg minket egy-egy nap. Már nagyon jóban vagyok a szomszédainkkal, de az utca népével is, ja és a fagyis néni is tudja már, hogy nálam a két tölcsér a minimum!
Kedd délután Gitta mamáékhoz mentünk át megnézni az új kerti házikójukat, nomeg tojásos nokedlit majszolni. Minden jól sikerült, élveztem az ottlétet, megint lehetett nagyokat sikongatni örömömben, aztán sajnos hazamenni... Pedig mindig próbálom húzni az időt, de egyszer csak a kocsiban találom magam.
Pénteken Apu itthon volt velünk, délelőtt csavarogtunk, délután míg Apu cseresznyét szedett, mi Anyuval a heti rendes bababulit látogattuk meg.

Eljött az én napom: a gyereknap!

Már reggel sejtettem, hogy ez egy különleges nap lesz, mert egy aranyos gerlepár puszilkodott az ablakunk alatt. És az is lett, mert egy remek gyereknapi murin vehettem részt!
A körhintázáson kívül nagyon tetszettek még a kacsák, akik a tavon sütkéreztek és az a meseelőadás, amit a színpadon adtak elő. Juliskáról szólt és az ő szövevényes férjhezmeséről egy királyfihoz, de roppant cselekményes és fordulatos történet volt, így az elejétől a végéig a lányokkal ámulattal néztük. Ezzel el is telt a délelőtt és indultunk haza ebédelni és aludni.

Gyereknapi körhinta

Ma délelőtt részt vettem életem második gyereknapján, amit tőlünk nem messze, a Feneketlen tó partján rendeznek. Fogtuk a békataxim és családilag levonultunk megnézni, hogy mivel szeretnének engem idén megörvendeztetni.
Ahogy a fotók is mutatják a kedvencemmé a körhinta vált. Mentem egy kört Apuval - akkor még sok-sok autó közül választhattam, mert aránylag kevesen voltak. Aztán Anyuval is köröztünk egyet és ismét alig akartam kiszállni - egy kis hiszti be is csúszott.
Végül arra gondoltak a szülők, hogy úgy élvezem, hogy a közelségükre semmi szükségem. Nagyon nagyot tévedtek! Bár a járgányom szuper volt, de hamar hiányolni kezdtem őket és nem is láttam a tömegben hol lehetnek. Nagyon nekikeseredtem, de Apu hirtelen tarzant meghazudtolva felurott mellém és úgy már megnyugodtam. Ejnye, szülők!

Álarc

Nos, felismer valaki? Igen, ez a fess, kidolgozott testű fiatalember én volnék. Csak próbálok elbújni Apuék elől, nehogy mégegy bababuliba elvigyenek ma!
Ahogy végetért a Zsombor- és Balázs féle buli, elmentünk fagyizni és már szaladtunk is a "gödi rendes pénteki bababuliba", ahol - mint mindig - most is vagy tizenöt kortársam volt, plusz szülők. Ráadásul Ákos második szülinapját ültük e jeles rendezvényen. 8 után jöttünk el tőlük, mert Anyunak mindenkivel dumcsizhatnékja támadt, de mi Apuval jól elvoltunk. Például mi voltunk a fogók: a többi gyerek a kert két végében lévő tuják mögé bújt el és miután bejelentették, hogy hova bújtak kiabálatk nekünk, hogy keressük őket meg. És láss csodát megtaláltuk őket!!! Aztán szaladtak a túl oldalra ... és ez így ment egész sokáig.
Ez után a nap után különösen jól esett este az aromafürdőm.

Atos, Portos, Aramis

Megint összegyűltünk mi hárman és úgy érzem, egyre jobban kezdünk összecsiszolódni! Előbb Zsombor érkezett meg és rögvest ezer elintéznivalónk akadt: lap-topoztunk, egy tálból cseresznyéztünk, csattogó kutyáztunk és hasonlók.
Aztán csatlakozott Balázs, akivel gyors kupaktanácsot tartottunk. Aztán ment mindenki a dolgára. A szülők is jó fejek voltak: Ági rajzolt nekünk, majd mondókázott (csak nekem), Kriszta pedig fogócskázott és bújócskázott velem. Én mindettől hihetetlenül boldog voltam!

Anikó itt

Örömömre szolgált, hogy Anikó ismét látogatását tette minálunk. Délután érkezett és egészen fürdésig maradt. Kicsit beszélgettek Anyuval valami érkezőfélben lévő babákról - hjajjj, felnőttek!!! -, de mivel nagyon kedves volt hozzám és nagyon finom sütit sütött nekem, megmutattam neki az összes könyvemet. Én rámutattam a képekre, ő pedig ügyesen meg tudta mondani mit lát rajta.
Kicsit rosszul érintett, hogy megjegyzéseket tett a hasam méretére, de szerencsére én tudom, hogy nem nagy, csak a keresztbe csíkos moletté teszi az embert!

Thomas torony

Ma tökéletesítettem a Thomas mozdonyomra történő toronyépítést. Már olyan, de olyan magasságokig jutottam, amit képtelenség volt ülve elérni, így a művemet felállva fejeztem be. Gyönyörűséges lett!!!

Hétvége

A hétvégém háromnegyedét Gitta mamáéknál töltöttem. Jókat aludtam, játszottam velük - hol a házban, hol a kertben -, mentünk fagyizni és még vásárolgatni is voltunk. Amikor Anyuék megszereztek egy picit, akkor lementünk a Duna partra egy kis játszóterezéssel összevont Dunába-kavicsdobálással, illetve Anyuval nagy egyetértésben pihegtünk a nappaliban a tévét bambulva meredten.
Holnap egész napos budapesti kiruccanásom lesz, szóval ne keressetek itthon!

Almás-túrós

Ma Anyu beújított egy bizonyos almás-túrós gofrival. Egész fincsi lett, csak bosszantó, hogy az ételek - már ha kézzel fogom meg őket - rátapadnak kis morzsák formájában az ujjaimra.
Mellesleg ma bábszínházat néztünk délután. Minden szerdán rendeznek Dunakeszin az Alexandra könyvesboltban. Nagyon jópofán mesél Luca néni és izgalmasak a történetek. Utána a Kenguruba átnéztünk Anyuval, de velünk tartottak Noémi, Nóri, Ákos és Peti is. Nekem ott a buborékfújó kenguru jön be a legjobban, de egy kicsi játék erejéig csatlakoztam a többiekhez a játszóházban.
Elég későn értünk haza, de még lebékataxiztunk a Duna partra családilag, mert bodzát kellett szedni a nagyon fontos bodzaszörp elkészítéséhez!

Nőtincs

Remek programajánlatot kaptunk Krisztiánéktól ma délelőttre, mégpedig egy nőtincsi Seholsziget látogatást. Seholsziget egy élménydús élménypark. El is mentünk hatalmas társasággal, voltunk vagy 25-en. Elsőként birtokba vettük a kisvasutat, mivel indítottak nekünk egy különjáratot . Bejártuk a falut , egészen a tóig entünk és vissza. Tisztára olyan volt, mintha Thomason utaznék!
Aztán megnéztük az állatokat: nyuszikat, papagájokat, fácánokat, lovakat, lámákat és persze a kecskéket. Ott izgalommal figyeltük Anyuval, ahogy Aput egy kecskészfiú bevonja egy kecske befogásába, ugyanis készült megfejni, csak nem tudta egyedül elejteni. Apu ott termett és a kecskét hipp-hopp megfogták.
Hazafelé az út telis-tele volt repceföldekkel, az egyiknél meg is álltunk, olyan gyönyőrű volt.

Ha-ha!

Mondja valaki, hogy az élet nem csodálatos!

Apuval mostanság...képekben

Sütögetős 2.

Ma pedig Gitta mamáéknál gyűltünk ösze Didó papa pincepörköltjére. Gitta mamával nagyot labdáztunk; azt játszotta, hogy feldobta a labdát, az meg fent ragadt a fán: hát, ez irtó mulatságos volt!
A lányok megszállták a két robogót és nagyon robogtak, én pedig jobb híján megint füvet nyírtam és kavicsokat dobáltam és kóstolgattam. Aztán Nóri játszott velem egy csipetnyit. Kellemesen szórakoztam ma is!

Sütögetős 1.

Tegnap nálunk rendeztünk délután kerti sütögetést. A szokásos kör vett részt: uncsitesóék és Didó papáék. Nekem a sültek nem jöttek be, bár gusztán néztek ki, így inkább a kenyércsücsköt rágcsáltam. Vacsi után a lányok nagyot játszottak, de én nem igazán értem rá: előbb körbe kellett locsolnom a kertben, aztán - míg ők labdáztak - nekem le kellett nyírnom a füvet, amire ma nem jutott ideje Apunak.

Robi szülinap

Sajnos, a mai napon éppen Robi köszöntéséről nem készült fotó, de jelentem, rendben lezajlott: átadtam az ajándékot, majd visszavettem, segítettem kibontani, kipróbálni, majd ettünk, tortáznuk.
Ellenben előtte Károly papát és Editet meglátogattuk és ott csinált Anyu képeket. A kertben nagyszerűen szórakoztam a fiúkkal; szaladgáltunk fel és le a lejtőn, labdáztunk az újonnan kapott labdacsaimmal és Károly papa a virágszaglászás művészetével szórakoztatott.
Közben egyszer-egyszer felkéredzkedtem a lányokhoz a teraszra és Edit kínálásának folyományaként - na, nem kellett tukmálni - fogyasztottam kis nápolyit és ropit. Kis pihenés után következhetett a folytatás!

A nagy gombavadászat

Zsombor barátom születésének napján - ezúton is Isten éltesse - eljött az ideje a nagy sárga gévagomba vadászatnak. Eddig leginkább csak Gitta mama és Didó papa voltak a résztvevői, de idén már engem is bevontak.
Reggel felöltöttük gombász ruháinkat, Didó papa is legszebbik kisvakond nadrágját, fogtuk magunkat és lementünk a közeli Duna partra, ott is a legnagyobb susnyásba. Arról híresek ezek a gombák - azon túl, hogy nagyon finomak -, hogy esős idő után bukkannak elő nedves fakérgeken, de kedvenc pihenőhelyük a korhadt fatörzs.
Őrült nagy keresgélésbe kezdtem. Megvizsgáltam sok-sok fakérget, olykor meg is nyaldostam, de mindig rájöttem, hogy az nem gombás fatörzs. Olykor Anyuval megbújtunk egy kidőlt fa mögé, hátha megpillantunk egy hirtelen kinövő példányt. Aztán Apu nyakából kémleltem a tájat és a magasabb részeit a fáknak. Gitta mama mindeközben több helyen is talált gombát, de azért én is ügyes voltam és egy magamfajta méretű darabot találtam is!
Anyuék már azt a fini gombát ebédelték, én most inkább kihagytam!

Ja, nem láttok?

Én vagyok az, Vilmos, csak eltakar a békapoharam! Gondoltam elújságolom, hogy hazatértek egyhetes utazásukról Gitta mamáék. Volt nagy sikongatás, mikor újra találkoztunk. Nomeg azért is, mert a lányokkal egy hatalmasat játszottunk a nagycsaládi összejövetelen Krisztiánéknál. A lányok szaladgáltak, én próbáltam felvenni a tempót, illetve amikor elsuhantak mellettem, megkíséreltem talpon maradni. Ez a játék annyira élvezetes volt, hogy mindannyian őrült nagyokat visítoztunk!

Gyertek, ha mertek, kullancsok!

Már nem aggódok, hogy belém mászik-e egy kullancs a kertünkbenvagy sem -bár eddig sose tette, de hallottam mástól, hogy előfordulhat -, ugyanis megkaptam az első ezirányú oltásomat. Még azért kicsit várhatnak a fekete állatkák, mert egy hónap múlva megkapom a másodikat is és az már egész jó kis védettséget nyújt!

Nincs megállás

Nem csalódtam és vasárnapra is remek programjaink voltak. Délelőtt meglátogattuk Dédit, aztán az újonnan átadott játszótérre slattyogtunk át, végül Gitta mamáéknál locsolt Apu, mert ők épp elutaztak.
Déltuán hivatalosak voltunk Emmáékhoz. Emma egy három hetes pöttöm kislány és irtó édes, de még nem sokat foglalkozott velem. Én próbáltam szórakoztatni műsorommal, de csak üveges tekintettel nézett rám. Majd talán legközelebb.
Elmeséljem a hétfői napunkat is? Már azon is túl vagyunk. Reggel mentünk a kórházba Anyuval vérvételre, aztán Aput munkába engedtük és egy nagy sétával és kis játszóterezéssel eljutottunk Nelli nénihez. Ott szokás szerint nagyokat játszottam, finomat ebédeltem és három órát szundiztam. Aput megvártuk munka után és már 7 órára otthon is voltunk!

Mennyi program!!!

Huhhh, hol is kezdjem?! Talán a tegnapi napnál: délelőtt Anyuval vásároltam, majd Apuval kertészkedtem, később, a 3 és fél órás alvásom után - több is lett volna, ha nem keltenek fel -, vendégségbe iramodtunk Apu volt kollégájához és családjához. Ott megismertem Blankát, egy négyéves irtó aranyos és barátságos kislányt, aki mellett olyan hamar feloldódtam, hogy magam is meglepődtem. Megmutatta a szobáját, a sok játékát és én mindent nagy érdeklődéssel fogadtam. Fél 8-kor indultunk aztán haza.
Ma következett szintén egy hosszú nap: Apu röpizni ment, én Anyuval délelőtt Ikeáztam, majd Bányai Zsuzsihoz mentünk, ott bolondoztam egy sort, megebédeltem, aludtam egy nagyot - ma is Anyu ébresztett... őrület, hogy nem hagynak pihenni -, majd felvettük Annát s Esztit, Anyu barátnőit és suhantunk haza az autóval. Apu már otthon várt minket, én pedig előadtam Annáéknak a jól bevált önálló estem. Nagyon viccesnek találtak ... és én is jómagam!
És még hátra van egy vasárnap! Arra is kész terveik vannak az ősöknek.

Itt volt Marci!

Egész álló délutánt kint töltöttük a kertben Anyuékkal, Marcival és szüleivel. Megmutogattam Marcinak a kerti játékaimat, leginkább a hintám és a színes labdáim nyerték el a tetszését. Amikor a békataxim felé közelített, na, annak nem nagyon örültem, de miután engem körbetolt egyszer engem Laci, utána már nem bántam, hogy Marci is kipróbálja. Végtére is nekem kell bemutatni, mi hogyan működik!
Úgy tervezem, hogy legközelebb bevonom a homokozásba, hátha azt is élvezni fogja.
Remélem jön majd hamarosan újra!