Hurrá-hurrá! Ma Marci elhozatta magát hozzánk a szüleivel. Már múltkori találkozásunkkor is roppant szimpi volt Marci, ez mit sem változott az idő múlásával. Most már mászik, négykézlábazik, meg ilyenek, pedig éppenhogycsak fél éves. Én ilyenkor még gondolatban sem fogalmaztam meg a buksimban, hogy egyszer ilyen merész lépésekre szánom rá magam.Nagyon tetszett neki a rumbatököm és a másik csörgő hangszerem. Én megmutattam neki, hogy hogyan működik a zsiráfom, de nem nagyon figyelt. Ja, és a farmkocsim is bejött Marcinak és sikerült is megszólaltatnia az állatokat a platón.
Egy ideig a fiúszekció az étkezőasztal körül tanyázott, míg Anyu és Kata a kanapén dumcsiztak. Aztán Marci elfáradt és hazafelé vették az irányt...sajnos.
2 megjegyzés:
szia Vili. Jó volt nálatok, bírom a kis vigyorgó buksidat. Sajnálom, hogy nem adhattam a tejemből, de az nekem kellet. A zsiráfodat még nem értem fel, de ígérem tornázom majd sokat és legközelebb sikerül.) Marci
szia Marci! a tej sztori hagyott bennem némi nyomot, de halványul, ne aggódj! legközelebb találkozunk a zsiráf szájánál! Üdv, Vili
Megjegyzés küldése