Ma kijött hozzám Zsombor barátom. Nagyon vártam és örültem is neki, de ma valahogy olyan félelmetesnek tűnt! Lehet, hogy roppant iramú mászása az oka, de folyamatosan menekülhetnékem támadt. Azért, hogy ne tűnjek nyámnyilának olykor én is utána eredtem, máskor pedig sikongattam, hogy azért nehogy úgy gondolja, hogy teljesen uralma alá kerültem. Azért mindenképp jobbnak láttam, ha az asztal túloldaláról szemlélődöm, tisztes távolságban kicsiny, de annál fürgébb barátomtól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése