Arra gondoltam, hogy mivel ma bababuli lesz nálunk, kicsit edzek előre a nagy mókára. A fotó rólam még reggel készült, de délután is megeshetett volna..könnyedén.Szóval néhány napja úgy érzem, hogy nem igénylem a napi kétszeri alvást. Még nem döntöttem el, hogy pontosan mikorra tervezzem azt a megmaradt egyet, így aztán tegnap ebéd után aludtam egy órát, ma viszont már délelőtt tízkor hívó hangokat hallottam az ágyikóm felől. Már ekkor elég nyűgös voltam, Anyunak megmutattam párszor, hogyan kell igazán elkeseredetten sírni.
Aztán amikor megérkeztek a többiek a bulinkba én fölriadtam, még rosszabb kedvvel, mint amilyen azelőtt volt. Sajnos. Így aztán ha bárki rám merészelt nézni, vagy kedvesen szólni hozzám, nagyon pipa lettem és nagy sírásban törtem ki. Egy idő után kicsit feledésbe merült a rossz kedvem és már sokkal barátságosabb lettem, végülis a haverjaim vannak nálunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése