2007. november 21., szerda

Aranyos anyu vagy, Anyu

Köszi Anyu az elmúlt heteket. Tudom, hogy nem dob fel, hogy sosincs kedvem aludni, de ha egyszer nem vagyok álmos!
Tudjátok, egy-két hete hirtelen megváltoztam. Az eddig magától elalvó, állandóan és kiegyensúlyozottan szuszmákoló Viliből átváltoztam egy duracell nyuszivá. Napközben valahogy nem jön álom a szememre. És különben is bosszantó, hogy Anyu csak úgy ott hagy engem, hogy aludjak. Nem, nem és nem! Én vele szeretnék maradni! Így aztán nem hagyom őt se pihenni egy pillanatra sem...és még csak nem is látszik rajta (nagyon), hogy bánná!

Nincsenek megjegyzések: