Mondom: de!

Én, Anyu és a mese

Igen, mostmár még nagyobb fiú lettem. A nagy fiúk pedig szeretik az esti mesét. Már én is szeretem a mesét olyannyira, hogy csak Anyu mesemondása közben tudok álomba szenderülni.
A betegségem és fogacskáim jövetelével egyidőben kissé felborult az alvási rendem és könnyed elalvási szokásom. De Anyuval összefogtunk, egy hétig kísérleteztünk és úgy tűnik, hogy minden beáll egy új, de ismét kiegyensúlyozott vágányba. Ebbe beletartozik a mese is, ami a legfontosabb eleme a szertartásnak. Imádom!

Csuda vidám vagyok!

Mostanság az egyik legkedveltebb, legviccesebb, legharsányabb elfoglaltságom a kanapén történő játék a szülőkkel. Ott aztán lehet dűlni-borulni, csikiződni, kacarászni, viccelődni, felállni, a puha párnába kapaszkodni, ami gyakran elborul velem, de élvezet alóla kimászni és felkapaszkodni a könyöklőnél és onnan paskolni a falat. Soroljam még?

Beszámoló

Jelentem alássan a muszaka finom volt. elég tömény étel, ezért nem tudtam belőle nagyon-nagyon sokat enni, de a banános-kivis deszertemmel együtt tele lett a pocak rendesen. És így legalább holnapra is maradt.
Délután viszont enyhén ki lettem éheztetve, mert 4 előtt fogtuk magunkat és Balázsékkal elmentünk Vácra vásárolgatni. Csak közben nekem kimaradt az uzsonnám. Anyu vett gyorsan a DM-ben valami joghurtos-gyümölcsös cuccot, nomeg hozzá kanalat és beültünk a Főtéren egy Csokoládézóba. Anyu és Ági nagyon guszta sűrű csokit ittak, de utána elég rosszul lettek, mert állítólag nagyon tömény volt. Egy darabig biztos nem megyünk oda újra...maximum teázni.

Muszaka

Este megleptek minket egy röpke látogatás erejéig Krisztiánék. Nórikával játszottunk kicsit és bár nagyon gyorsan változtatta a helyét a lakásban, én próbáltam lépést (vagyis mászást) tartani vele. Noémi egyedül, nagylányosan olvasgatott, számítógépezett és teázgatott. Végül maradtak vacsira is, ami épp akkor készült el, mikor érkeztek. Anyu muszakát sütött, amiből én este már nem kaptam, de tudtommal holnap azt kapom pürésítve ebédre. Alig várom!

Terepszemle

Mielőtt neki látunk a főzésnek, kell tenni néhány óvintézkedést. Meg kell keresni a tányéralátéteket, nehogy leegyük az abroszt, majd kissé ki kell klopfolni a fiókot, meg kell bizonyosodni, hogy a sütő működőképes-e, majd a hagymaállományt szükségeltetik ellenőrizni, végezetül pedig a táskát át kell bogarászni, hátha Anyu ott felejtette a vizecskémet!

Szerelés

Állandó dolgom van idehaza. Ma megint Apunak nyújtottam segítő jobbot.
Anyu vett egy mega-giga cipősszekrényt az előszobába, Apu pedig ma nekiállt és összeszerelte. Azért kélt el a segítségem, mert Anyu megviccelte Aput és a szekrényhez nem kért összeszerelési útmutatót. Így egy picit nehezebb volt kitalálni mit, hova, de egy pillanatra sem hagytam magára Apucit!

Bécsben

Fürdetésre ért haza Apu és Anyu, akik reggel bécsi kiruccanásra siettek. Reggel átvittek engem Gitta mamáékhoz, ahol kicsattanó jókedvemmel szórakoztattam őket egész álló nap. Bár Anyuék fürdetésre éppen hazaértek, nem is kellett volna sietniük, ugyanis megint elszaladt előlem álommanó és tízig meg sem találtam.


Még este megmutatták a fotót, amin jól látszik, hogy a világ legnagyobb schnitzel-jét kínáló étteremben költötték el ebédjüket. A kép láttán a szavam is elállt, ez valóban lelógott a tányérjukról. Jövőre már én is velük tarthatok!

Ijesztős!

egy-két-hár....

















húúúúúúúúú!

Aranyos anyu vagy, Anyu

Köszi Anyu az elmúlt heteket. Tudom, hogy nem dob fel, hogy sosincs kedvem aludni, de ha egyszer nem vagyok álmos!
Tudjátok, egy-két hete hirtelen megváltoztam. Az eddig magától elalvó, állandóan és kiegyensúlyozottan szuszmákoló Viliből átváltoztam egy duracell nyuszivá. Napközben valahogy nem jön álom a szememre. És különben is bosszantó, hogy Anyu csak úgy ott hagy engem, hogy aludjak. Nem, nem és nem! Én vele szeretnék maradni! Így aztán nem hagyom őt se pihenni egy pillanatra sem...és még csak nem is látszik rajta (nagyon), hogy bánná!

Elgurult

Ebben a házban mostanában minden eltűnik. Helyesebben begurul a szekrények és ágyak alá. Anyu szerint én vagyok a ludas és én gurítom be a játékaimat oda, hogy aztán kukucskálhassak, majd ő kivehesse, hiszen én, a rövid karjaimmal nem érem el.
Ez azonban aljas rágalom: a játékokat egy gonosz manó dugdossa el előlem és minden alkalommal csak nagy nehezen bukkanok rájuk!

Hintaszék

Mindig is izgatott, hogy este evés közben hogyan tud Anyuci folyamatosan ringani. Most - sokadik nekifutásra - behatóan és áthatóan megvizsgáltam az alattunk elterülő fotelt. Rá is jöttem a megfejtésre! Ez egy hintaszék. Elég fura fajta, mert nincs hintalába, de van helyette egy másik fura szerkezet, ami biztosítja a ringást.
Tartozik hozzá egy lábhinta is, ami titkon remélte, hogy kifog rajtam és nem tudok mellette felállni, de legyőztem!

Vasárnap

Ma sem maradhatott el a közös vasárnapi ebéd az unokatesókkal és a többiekkel. Nekem különösen szép alkalom volt ez, hiszen megkóstolhattam Gitta mama isteni bablevesét. Alig tudtam abbahagyni, olyan jól esett!




Amúgy kicsit visszafogottabb volt a mulatozás szintje, mert mi "kicsik" kissé betegeskedtünk. Mindannyian enyhén megfáztunk és ez ránk nyomta a bélyegét.

Segítség

Ahogy egyre növök, egyre több feladat hárul rám a házimunkából.
Hétvégén például Apunak kellett segítenem felügyelni a káposzta reszelést. Nagyon nagy figyelmet igényelt, ugyanis a tisztem az volt, hogy szóljak, ha le találna pottyanni egy-egy darabka káposzta és gondosan szedegessem őket össze. És ezek aztán nagyon pici darabkák voltak, ám!


Az egyik visszatérő program pedig Anyunak segíteni a vasalásban. Ilyenkor bevonulunk a fürdőszobába néhány játékkal és miközben kicsit játszom, nagyon figyelek, hogy nem marad-e gyűrődés valamelyik ruhadarabon. Csak néha el-elvonja a figyelmemet valami más, ilyenkor Anyu csalhat. Például itt ez a kád: Miért ilyen nagy? És mi lehet benne?

Úgy szeretem Apucit!

Nagyon hiányzott a buji Apucival, mert múlt héten négy napot nem volt itthon, ezen a héten is kétszer nem találkoztam vele és ez így nem volt jó nekem. Ma amikor hazajött, mondta, hogy már péntek van és két napig nem megy sehova. Ennek úgy örültem, hogy egy nagy ölelettel jutalmaztam.
Utána pedig nem bántam, hogy bohóckodtunk is egy sort. Egészen fürdetésig. Ott aztán következett a folytatás!

Köszi Kriszta!!!

Utólag kissé kellemetlenül érzem magam, hogy a tegnapi bababulin nem voltam túlontúl szívélyes Krisztával, de ezúton jelzem, hogy: Kriszta, minden elvesztegetett könnycseppem visszaszívom!

Ez a cd, amit kaptam tőled egyszerűen fergeteges! Le sem tudtam venni róla a szemem és kicsit ráztam is a pelusom a muzsikára! Egyszóval: köszönöööööm!

Mester és tanítványa

Alapszabály: ha van egy tanuló kutyusod és még azt is tudod hogyan kell használni, akkor mutasd meg felepajtásodnak. Ha minden az eltervezett szerint halad, akkor ő teljesen elámul majd hatalmas tudásodon és attól a végtelen rutintól, amellyel nyomkodod a gombokat. És keverd be folyton ugyanazt a zeneszámot, mert az aztán az igaz tudás!
Alapszabály2: hiába próbálja bárki elvonni a figyelmedet a kutyusról miközben melletted ül felepajtásod, ne hagyd magad! Veszélyes!!!

Buli

Egy kis kihagyás után újra bulit rendeztek Anyáék és eljött hozzánk Zsombor és Balázs. Örülök, hogy Zsombor meggyógyult, mert tudom milyen kellemetlen bármilyen betegség ilyen csöpp korban.
És mindenki bemutathatta új tudományait: Zsombor ahogy megérkezett máris brillírozott hasra fordulásával.



Balázzsal pedig klubboztunk a kanapénál. Hogy mi nyűgözött le minkett annyira? Háááát, egy távirányító és a szintén vendégségben lévő zenélő-számoló-villogó telefon!

Bemelegítés

Arra gondoltam, hogy mivel ma bababuli lesz nálunk, kicsit edzek előre a nagy mókára. A fotó rólam még reggel készült, de délután is megeshetett volna..könnyedén.
Szóval néhány napja úgy érzem, hogy nem igénylem a napi kétszeri alvást. Még nem döntöttem el, hogy pontosan mikorra tervezzem azt a megmaradt egyet, így aztán tegnap ebéd után aludtam egy órát, ma viszont már délelőtt tízkor hívó hangokat hallottam az ágyikóm felől. Már ekkor elég nyűgös voltam, Anyunak megmutattam párszor, hogyan kell igazán elkeseredetten sírni.
Aztán amikor megérkeztek a többiek a bulinkba én fölriadtam, még rosszabb kedvvel, mint amilyen azelőtt volt. Sajnos. Így aztán ha bárki rám merészelt nézni, vagy kedvesen szólni hozzám, nagyon pipa lettem és nagy sírásban törtem ki. Egy idő után kicsit feledésbe merült a rossz kedvem és már sokkal barátságosabb lettem, végülis a haverjaim vannak nálunk.

Nem élet az élet nélküle

Tudjátok mi a legklasszabb dolog a világon? A távirányító!
Érte mindent érdemes megtenni: kanapét mászni, asztalhoz felkapaszkodni, Anyun vagy éppen Apun keresztül jutni, és a többi.
A használatát elsajátítani pedig nem nagy művészet: mondhatnám roppant egyszerű. Egy kis gombnyomás itt egy másik ott és máris lehet szörfözni a csatornák között, a kakaót maximumra tekerni, de ha unalmas, akkor kikapcsolni. A lényeg, hogy mindig a tv irányába fordítsd!









Ha pedig mindezzel megvagy, akkor add át magad a tv nyújtotta élvezeteknek...mindaddig míg egy felnőtt észre nem veszi mit tettél és ki nem kapcsolja galádul!

Spicc

Hát, igen, idáig jutottam! Teljesen mindegy, hogy talpon, spiccen vagy fél lábon, álldogálni remek dolog!
Gondolom senki figyelmét nem kerülték el csontos harisnyámba bújtatott izmos vádlijaim. Ezek is gyakori spiccelésem eredményei, szóval minden sápítozó, zsenge vádlijú hölgynek ajánlom figyelmébe ezt a tornagyakorlatot: nehéz, fárasztó, de az eredmény magáért beszél!

Csak iszom és mesélek

Tehát ott tartottam, hogy péntek is elmúlt Apu nélkül. Szombat délelőtt az Ikeába siettünk Gitta mamával együtt és nagyon-nagyon sok időt töltöttünk ott. Úgy értem, többet mint amennyit én szerettem volna, de szó nélkül tűrtem. Ráadásul még haza sem értünk ebédidőre, de az sem jelentett problémát, mert mérgemben végig aludtam a hazautat.
Vasárnap végre előkerült Apuci is!!! Volt délelőtt bevásárlás, nagy családi ebéd és édes hármas délután, este pedig Mongolian Bbq-ban Ádám szülinapi bulija...nélkülem. Aztán vége, azaz épp ellenkezőleg: eleje. Ugyanis egy újabb hét kezdőtött és Apu megint ment reggel munkába. De abban is van jó, ugyanis lehet nagyokat sikongatni és ablakot püfölni amikor elmegy és akkor is amikor hazaér.

Katáéknál

Mivel Apuci továbbra sincs itthon, Anyu telepakolta programokkal mindennapjainkat. Cseppet sem bánom, mert nagyon csípem a jó társaságot. És ez ma is megvolt, ugyanis Anyu barátnőjéhez, Katához látogattunk el, akivel már többször találkoztam és mindig igazán helyes velem. Ráadásul közben hazajött Péter is, aki megajándékozott egy igazi mobiltelefonnal. A képen éppen azt röptetem.





Aztán nagy beszélgetésbe keveredtek Anyu és Kata, így én félrehúzódtam. Eleinte visszafogottan tologattam a táskámat, aztán nekiláttam és pakolásztam egy sort.

Ez a fránya laptop

Nem értem, hogy Apuék miért tolják mindig olyan messzire a laptopot. Így alig érem el. Csak nyújtózkodom-nyújtózkodom, de nagyon messze van. Pedig épp Katával szeretnék skypon dumcsizni. Ha Anyunak szabad, nekem miért nem lehet soha???

Én, november 7-én...dúlva-fúlva, mert Apu elutazik

Én, november 7-én...oktondin Gusztáv fürtökkel

Én, november 7-én...harcias kedvemben

Én, november 7-én...ivó bulldogként mosolyogva

Én, november 7-én....békával a hasamban

Én, november 7-én

Cifra Palota

Ma végre eljutottunk Zenebölcsibe a Cifra Palotába Dunakeszin. Én élveztem, bár én voltam a legkisebb és így egy-két játékból kiszorultam, de nem csüggedtem, mert ez egyben egy szuper játszóház is és a terem szélén játékdömping volt. Meg aztána többiek sem koncentráltak mindig száz százalékkal a daloló nénire.
A foglalkozás végén a terem közepén termett egy kincsesláda megpakolva zeneszerszámokkal, amiket ki lehetett pakolni. Na, több se kellett!!!
Aztán autókáztunk Pestre, mert Anyu dokihoz ment és csak fürdésre értünk haza. Jó hosszú nap volt...már megint.

Mit nyissak ki?

Tulajdonképpen én egy kinyitó-művésszé nőttem ki magam. Reggel elmásztam a fürdőszobaajtóig, amit Anyu gondosan behajtott, hogy ne menjek be rajta, de én minden további nélkül rájöttem melyik oldala nyílik befelé és gyorsan beiramodtam, mert igen sok dolgom volt arrafelé.




Kifelé jövet útba ejtettem az italos polcot, amibe kapaszkodva remekül fel tudja húzni magát az ember... és persze a fia is. Néhány pillanatra volt szükségem ahhoz, hogy rájöjjek hogyan nyílik ez a szerkezet, de természetesen megoldottam. Gondoltam kiveszem azt a hatalmas pezsgőt, hogy bebizonyítsam, hogy azt is ki tudom nyitni, de azt már Anyu nem engedte. Na, majd legközelebb, amikor nem ilyen éber!

Károly nap délutánja

Délután nálunk gyűlt össze a család másik fele. Mindenki átadta Apucinak a névnapi ajándékokat, Apuci szóhoz sem jutott a meghatódottságtól...ja, de mégis, folyton valami pálinkát emlegettek a fiúkkal.







Aztán jött a háromfogásos vacsi. Mármint a nagyoknak, mert nekem csak néhány szem kölesgolyóval szúrták ki szemem, mondván én már uzsonnáztam, a vacsi pedig később jön. Aztán kicsit játszottak a lányok, nomeg játszottam én is, csak most nem egyeztettünk időpontot és helyszínt.

Károly nap délelőttje

Boldog névnapot, Apu!!!
Nagyon sűrű ünneplős napunk volt ma. - Úgy tűnik egy kis bűntudattal küzdöttek a szülők, miszerint ideje lenne, hogy foglalkozzanak velem, miután tegnap déltől ma reggelig nélkülem mulattak. - Délelőtt felkerekedtünk és elutaztunk Csillaghegyre, ahol Károly papa is éppen névnapját ünnepelte, így felköszöntöttük őt is és egyben meglátogattuk Editet.





Utána szaladtunk ebédelni Margó nagyihoz, aki igazán rendes Nagymamihoz híven, előbb rólam gondoskodott és csak utána pakolta tele Anyu és Apu pocakját.

Nagybörzsöny sztorno

Úgy volt, hogy ma találkozunk Emesével és Muzsyval (is) Nagybörzsönyben, de végül nem így lett...
ugyanis ők jöttek hozzánk. Nagyon helyesek voltak, hamar összebarátkoztunk, együtt is ebédeltünk. Ebéd közben Muzsyval bújócskáztam Emese mögött, Emesének pedig ledobáltam a poháralátétemet, hogy újra és újra felvehesse onnan. Ezeken nagyon jókat kacagtam!





Hoztak nekem csudaszuper fürdőjátékot, amit remélem már ma este kipróbálunk Apuval. Az ajándékért cserébe pedig hamisítatlan Vili grimaszokat adtam viszonzásul!