Már pénteken fújtam kívülről, hogy mit fogunk csinálni szombat délelőtt Apuval a kertben: Apu ásó,Te (azaz én) gebeje (azaz gereblye) piros. Szóval kiosztottuk/tam a feladatokat, így zökkenőmentesen hozzá tudtunk látni a feladatunknak: mihamarabb kiásni a sövénysort. Végülis én szószéknek használtam a motorom és onnan instruáltam Apu elég sok sikerrel.
Pénteken, éppen hogy Vili hazaért egész napos budapesti látogatásából, Anyu máris begyömöszölt a kényelmes kengurumba, Vili felpattant a mocijára és már indultunk is a szokásos bababulinkba, amit most Noémiék tartottak. Apu fél 9-kor jött értünk, akkor aztán siettünk haza aludni.
Csodaszép az idő mifelénk! Ha lehet, egész nap kint játszom és motorozok. Várom, hogy Anyuék elérkezettnek lássák az időjárást a fagyiszezon kezdetéhez.
Úgy készültünk, hogy Noémiékkel meglátogatjuk oroszlánékat az Állatkertben, de olyan rettenetes tömeg fogadott minket, hogy sarkon fordultunk és átnéztünk a Közlekedési múzeumhoz, ahol gyönyörű vonatok vártak minket, de ott sem tudtunk belül körülnézni, ugyanis egy vagon iskoláscsoport szintén oda vágyott ... így mi kevésbé. Maradt a Városligeti séta, ami viszont fergeteges volt ebben a csoda időben! Sok kutyus futkározott arra, Oli baba nagyokat aludt és evett a szabadban egy padon, én pedig tökéletesítettem galambkergető - akik szerintem "nigók", de Apuék váltig állítják, hogy galambok - tudományomat: én lettem a galambok réme!
Vasárnap megkergültem. Minden azzal kezdődött, hogy 9-kor Olivérrel és Apuval átsétáltunk Gitta mamáékhoz, hogy felköszöntsük Didó papát névnapján. Az út 1 óra, másként 4 kilométer, amit én a motoromon tettem meg. Ekkor mindenki azt hitte, hogy majd kipukkadok, mint egy lufi a fáradtságtól. Egy frászkarikát! Úgy felpörgetett a tettem, hogy az utána következő kb három órát egyfolytában rohangálással töltöttem, néhány perces szünetekkel - a fotókon a szünetek láthatóak.
Túl vagyunk rajta és nagyon jól sikerült! Amennyire féltünk Anyuval egy nálunk tartott bababulitól, annyira pozitívan csalódtunk.
Láttam, hogy Vilmos a kezével csinálja, én nagyobb kihívásnak tartom, a szájjal történő golyó áthelyezést!
A legújabb felállás a következő: hétfő, szerda a nyugis nap, mert Vili estig Évánál van, Anyu csak velem foglalkozik. Sőt, hétfő délután Didó papa vigyáz rám, amíg Anyu suliban van, Apu pedig dolgozik. A péntekek is csöndesek, mert Vili vagy Nelli néninél vagy Károly papánál vagy Margó nagyinál leledzik. Kedd és csütörtök a családi nap, de néha be-bekukkant Didó papa vagy estefelé Gitta mama néz meg minket, mielőtt hazamenne. Szerdán, amikor csak én vagyok itthon kijön Nelli néni és egész nap kényeztet, hogy Anyuci tudjon készülni az iskolába. Szóval egy percig se higgyétek, hogy csak Vilivel foglalkozik a család, mert nagyon cukik és velem is éppen annyit dumcsiznak és játszanak. Sőt, én sokkal többet vagyok az ölükben, babausgatva, mint a bátyó!
Vilmos bratyesz kifogyhatatlan mennyiségű ölelettel és puszival tározott fel. Egész nap osztogatja nekem, de jut Anyunak is és Apunak is bőven. Örömmel hallom, hogy elkezdte őket a megfelelő megnevezéssel illetni és nagy örömükre Anyucinak és Apucinak hívja őket néha. Ja, és már tudom, hogy hívják az ősöket, mert arra is megtanított Vili: Kajesz és Zsuzsi!
Állandósult állapot lett a megfázásom. Időnként elmúlik, aztán megint előjön, de úgy látom, Vili sincs ezzel másképp, mert néha észlelem, ahogy rámtüsszent vagy egy-egy ölelgetése után kissé nyálkás marad az arcom.
Délután, mielőtt elszunyálnék, megengedem Olivérnek, hogy mellém huppanjon az ágyba. Ilyenkor olvasok neki kicsit, majd meghallgathatja velem azt is, amit Anyu olvas nekünk. Ekkor még viszonylag kevesen tartózkodunk az ágyamban, mert amint Anyu elhúzza a csíkot (este Apu), én kilopózok az ágyamból a zsákomban és begyűjtöm az összes játékot, ami csak kezem ügyébe esik. Reggel, mire jönnek a szülők és alig látszom ki a sok plüssállat, autó és könyv közül ... de mindig rám találnak végül.
Már megint dolgos időszakot tudhatok a hátam mögött: Apuval felfúrtunk a falra lámpákat, konzolokat, villanykörtéket cseréltünk, aztán Anyunak segítettem eltűntetni az általam fennhangon hírdetett porcicákat - azt mondta, ha zavar tűntessem el! - és persze ki másra maradna az egész pereputty szórakoztatása, mint rám!
