Golyó és Mikulás

Nagyon rendes bácsi ez a Mikulás bácsi. Igaz most néni formájában járult elém, de a hétfői baba-mama tornán, azaz mama tornán ott volt. Kaptam tőle egy kis zsák kölesgolyót nagyszakállú csomagolásban.
Amúgy a torna jó volt. Anyu ugra-bugrált, én pedig haverkodtam az ott lévő kissrácokkal. Találtam helikoptert, kisautót, hallgattam a meseolvasást, néztem a gyerekeket, megtaláltam a közös kölesgolyós tálat. Abból szemezgettem kicsit, aztán néhányat kiklopfoltam a szőnyegen, hogy utána szemezgethessek a morzsákból és néhány szöszt is elfogyaszthassak. Aztán jött két kislány és akik elkezdtek körülöttem szaladgálni...nehéz volt őket követnem a szememmel. Utána aranyosan odajöttek hozzám és hordták nekem sorra a játékokat. A torna végén visszataláltam Anyuhoz és örömömben, hogy újra látom (azt mondja, hogy ott volt végig mellettem) hatalmas öleletet és pusziáradatot kapott tőlem.

Hópelyhek és hóember

A nagy pucérkodásom ellenére hozzánk visszavonhatatlanul megérkezett a tél.














Mire délutáni szunnyadásomból feleszméltem az ablakaink telis-tele lettek hatalmas hópelyhekkel. Az én ablakomon mit találtam? Egy csoda aranyos hóembert, akinek a lábos kalapjára hullanak a hópihék. És Anyuék azt mondják, hogy ez még csak a kezdet!

Felnőtt kád

Apu, nagyon hiányoztál ma este! Annyi minden történt. Miután elmentél itthonról, Anyuval hatalmas szülinapi buliba mentünk Dunakeszire a Robinson Pubba, ahol többek között Krisztián nagybácsim születésnapját ültük. Ott volt az összes többi gyerek, voltunk vagy tizenöten és akkor még a felnőttekről szót sem ejtettem.
Miután hazajöttünk Anyuci újabb meglepetéssel állt elő és ma a nagykádban engedte meg a fürdővizemet. Szuper móka volt, ezért remélem egyre többször fogjuk ezt megismételni.

Takarítok

Muszáj takarítanom! Állandóan renitens koszmókat találok a ház különböző pontjain. Például ma a gyertyatartóra szállott valamilyen módon egy PAPÍRFECNI! Hát, körülbelül negyed órát vett el az életemből, hogy kellőképpen megragadjon a kissé nyálkás ujjbegyemen és ezáltal el tudjam onnan távolítani. Most nem kezdek el regélni a szőnyegen található szöszökről és az etetőszékem alatt található kölesgolyó morzsákról. Ez majd egy külön bejegyzést megér!
Profizmusomról árulkodik, hogy még eközben a nagy munka közben is jut időm arra, hogy egy rogyasztás kíséretében zenét keverjek a tanuló kutyusommal. Aztán, ha elénekelte a kért dalocskát, kérem a következő számot tőle.

Játék a szobámban

A héten - nekem és új alvási szokásaimnak köszönhetően - kimaradtunk minden délelőtti társasági programból. Semmi torna, semmi zenebölcsi, hiszen úgy időzítettem alvókámat, hogy az éppen kiütötte az előbb említetteket.
De sebaj! Imádom felfedezni a nappali, fürdőszoba, előszoba minden zugát, nomeg az emeleten is körülnézek szívesen minden szobában. De a legkedvesebb mégiscsak a saját szobám. Ott vár a kincsesládám teli játékokkal, a könyveim a cicatartóban, az ingó hintaszék, a szekrények a kihúzható fiókokkal és még a szundi-ágyikóm is. Csak szegény Miklós Maci néha bent marad az ágyban, de sosem hagyom cserben és megpróbálom kiszabadítani!

Mondom: de!

Én, Anyu és a mese

Igen, mostmár még nagyobb fiú lettem. A nagy fiúk pedig szeretik az esti mesét. Már én is szeretem a mesét olyannyira, hogy csak Anyu mesemondása közben tudok álomba szenderülni.
A betegségem és fogacskáim jövetelével egyidőben kissé felborult az alvási rendem és könnyed elalvási szokásom. De Anyuval összefogtunk, egy hétig kísérleteztünk és úgy tűnik, hogy minden beáll egy új, de ismét kiegyensúlyozott vágányba. Ebbe beletartozik a mese is, ami a legfontosabb eleme a szertartásnak. Imádom!

Csuda vidám vagyok!

Mostanság az egyik legkedveltebb, legviccesebb, legharsányabb elfoglaltságom a kanapén történő játék a szülőkkel. Ott aztán lehet dűlni-borulni, csikiződni, kacarászni, viccelődni, felállni, a puha párnába kapaszkodni, ami gyakran elborul velem, de élvezet alóla kimászni és felkapaszkodni a könyöklőnél és onnan paskolni a falat. Soroljam még?

Beszámoló

Jelentem alássan a muszaka finom volt. elég tömény étel, ezért nem tudtam belőle nagyon-nagyon sokat enni, de a banános-kivis deszertemmel együtt tele lett a pocak rendesen. És így legalább holnapra is maradt.
Délután viszont enyhén ki lettem éheztetve, mert 4 előtt fogtuk magunkat és Balázsékkal elmentünk Vácra vásárolgatni. Csak közben nekem kimaradt az uzsonnám. Anyu vett gyorsan a DM-ben valami joghurtos-gyümölcsös cuccot, nomeg hozzá kanalat és beültünk a Főtéren egy Csokoládézóba. Anyu és Ági nagyon guszta sűrű csokit ittak, de utána elég rosszul lettek, mert állítólag nagyon tömény volt. Egy darabig biztos nem megyünk oda újra...maximum teázni.

Muszaka

Este megleptek minket egy röpke látogatás erejéig Krisztiánék. Nórikával játszottunk kicsit és bár nagyon gyorsan változtatta a helyét a lakásban, én próbáltam lépést (vagyis mászást) tartani vele. Noémi egyedül, nagylányosan olvasgatott, számítógépezett és teázgatott. Végül maradtak vacsira is, ami épp akkor készült el, mikor érkeztek. Anyu muszakát sütött, amiből én este már nem kaptam, de tudtommal holnap azt kapom pürésítve ebédre. Alig várom!

Terepszemle

Mielőtt neki látunk a főzésnek, kell tenni néhány óvintézkedést. Meg kell keresni a tányéralátéteket, nehogy leegyük az abroszt, majd kissé ki kell klopfolni a fiókot, meg kell bizonyosodni, hogy a sütő működőképes-e, majd a hagymaállományt szükségeltetik ellenőrizni, végezetül pedig a táskát át kell bogarászni, hátha Anyu ott felejtette a vizecskémet!

Szerelés

Állandó dolgom van idehaza. Ma megint Apunak nyújtottam segítő jobbot.
Anyu vett egy mega-giga cipősszekrényt az előszobába, Apu pedig ma nekiállt és összeszerelte. Azért kélt el a segítségem, mert Anyu megviccelte Aput és a szekrényhez nem kért összeszerelési útmutatót. Így egy picit nehezebb volt kitalálni mit, hova, de egy pillanatra sem hagytam magára Apucit!

Bécsben

Fürdetésre ért haza Apu és Anyu, akik reggel bécsi kiruccanásra siettek. Reggel átvittek engem Gitta mamáékhoz, ahol kicsattanó jókedvemmel szórakoztattam őket egész álló nap. Bár Anyuék fürdetésre éppen hazaértek, nem is kellett volna sietniük, ugyanis megint elszaladt előlem álommanó és tízig meg sem találtam.


Még este megmutatták a fotót, amin jól látszik, hogy a világ legnagyobb schnitzel-jét kínáló étteremben költötték el ebédjüket. A kép láttán a szavam is elállt, ez valóban lelógott a tányérjukról. Jövőre már én is velük tarthatok!

Ijesztős!

egy-két-hár....

















húúúúúúúúú!