Sajnos, Gitta mamához hasonlóan Didó papa is nagyon sokat dolgozik. Szerencsére azért ő többet időzik otthon hétközben, mert nem kell mindennap mennie a Bíróságra, de így is elég elfoglalt.
Igaz, még nem az iskolába. Tegnap kipróbáltam, hogy a sok ismerős és ismeretlen, aki kolompolva jelzi, hogy megérkezett hozzánk, mit is csinál valójában. Hát, elárulom: a cicakolomp-csengőnk kötelét huzogatva megkongatja a kisharangot. Nekem is tökéletesen ment, de mivel én viszonylag ritkán érkezem egyedül haza még nem használom túl gyakran. Majd később biztos több lehetőségem lesz!
Gitta mamáéknál mostanság a mikrohullámú sütő kezelése a kedvenc elfoglaltságom.
Apu ma nagyon vicces kedvében volt. Csakis rendkívüli humorérzékemnek köszönheti, hogy nem alkalmaztam semmi retorziót.
Tegnap este Anyu magamra hagyott! Na, jó, nem magamra, hanem előbb Didó papára, majd Apura, mert ő elment Pestre barátnőzni, mozizni. És igaz, hogy remekül éreztem magam egész délután és este, de azért mégiscsak bűntudatot sikerült benne ébresztenem, hogy nem volt velem, így péntekre szupi programmal állt elő.
Anyu úgy ítélte meg, mivel jó ideje úgyis egyedül eszem a reggelimet, ezért eljött az idő, hogy ezt valóban egyedül vigyem véghez. Ezért bekuckóz engem a nappaliban a szőnyegre, odaadja a tápom és én szépen komótosan megreggelizek. Ő pedig addig zuhanyzik, készülődik, mosogat és ennek nagyon örül. Hát, miért is ne kedvezzek neki egy kicsit?
Délután Mihály-napi buli volt Noémi ovijában. Na, ennyire boldog voltam, hogy megyünk!!!
Evés közben irtó sok mindent lehet csinálni! Szimplán örülni annak, hogy Anyu nagyon finomakat főz, ma például az első fogás vegyes zöldségleves-pép volt.
Aztán az etetőszék is remek helyszín a bújocskára: Anyu elbújik a
Délelőtt még Margó nagyinál voltunk Békáson, délután pedig már Ádám bácsi és Susa néni jött hozzánk vendégségbe.
El is felejtettem mondani, hogy hétköznapokon, mikor Apu hazaér teljes izgalomban vagyok az örömtől. Úgy szokott lenni, hogy Anyuval az ablakban várjuk és amikor látom gurulni a kis kék autót már tudom, hogy Apu közeledik. Miközben kiszáll a kocsiban, integet, majd beáll, én nagyon nagy örömmel kopácsolok az ablakon és nagyokat sikoltozom!
Pacipózban ringani mindenhol jó, de legjobb Apu expocakján...ma már csak a horpadásban támaszkodom meg...
A szombat reggeleknek immár hagyománya van. Anyu és Apu megvárják, míg felébredek és átmehetek hozzájuk játszani a nagyágyba. Amikor megéhezek Anyu ágyba hozza a reggelimet, amit kényelmesen elhelyezkedve elfogyasztok.
A múlt heti betegeskedés után a héten Anyuék szerint teljesen kivirultam újra és visszatért a régi jókedvű, örökvidám, nagydumás énem. Megint benne vagyok mindenféle mókásázban legyen az fotózkodás vagy bármi más.
Péntek. Ringató. Most csak Orsi és anyukája volt az ismerősök közül, de én ilyenkor úgyis csak a daloló nénit figyelem, külvilág kizárva.
Ha valaki a fotókon nagy kék foltot fedezne fel a homlokomon, akkor jelentem, az még tegnap este egy hatalmas dudor volt, azt pedig egy fejesugrás előzött meg Krisztián nagybácsiék kanapéjáról.