2007. szeptember 9., vasárnap

2007. szeptember 8., szombat

Olvasnom kell!

Anyu, a Quelle-t már kiolvastam, folytathatom az olasz könyvekkel?

2007. szeptember 7., péntek

A nap vége

Apu után meglátogattuk Esztert és anyukáját, Nórát.
Eszterrel nagyon jól megértettük egymást, megmutatta a játékait és engedte, hogy játszak is velük. Majd segített inni és sétálni is el akart vinni.. de valamiért Anyu abba nem egyezett bele.


Később Kata is csatlakozott hozzánk, akkor a felnőttek sokat beszélgettek, Eszterrel elkezdtünk unatkozni: Eszter a tévézésbe menekült, nekem Nóra adott érdekes könyveket.

A nap közepe

Délután Apunak Anyuval szerveztünk egy meglepit a háta mögött. Mivel a közelbe készültünk vendégségbe, megleptük őt a munkahelyén.
Kényelmes a forgó széke, tágas az irodája és finom meleg van. Ide még visszatérek!

A nap kezdete

Bababuli volt Ágiéknál! Ma Balázzsal rémisztgettük egymást: én elkiáltottam magam, mire ő megijedt és elkezdett sírni, mire együttéreztem vele és én is sírni kezdtem. Mikor megnyugodtunk, minden kezdődött előről.

Azért jó barátok maradtunk ám, csak néha vannak hullámvölgyek minden kapcsolatban.




Aztán Balázsnak dolga támadt a szekrényben: át kellett rendezni kicsit, szóval azt még gyorsan elintézte alvás előtt.

Nem sokkal később Zsombor is megérkezett: ő is beszált a sírós mókánkba, így együtt mulattunk tovább.

2007. szeptember 6., csütörtök

Happy

Meglehet, ma kettesben maradtunk a fürdésre Anyuval, de nagyon jól mulattunk! Ijesztgetett és grimaszolt, ezeken pedig hatalmasakat tudok kacagni. Íme!

Cickafark

Végre nem egyoldalú a kapcsolatom Didó papáék cicájával. Eddig csak én nézegettem őt áthatóan és mondtam neki, hogy "de", de ő fittyet sem hányt rám. Most megtört a jég és megcirógatta a talpamat a nózijával és a farkincájával néhányszor végigsuhintotta a nadrágom. Ez egy barátság kezdete lehet.

2007. szeptember 5., szerda

Úszás

Ma mentünk először babaúszni. Én voltam a rangidős és ebből adódóan - bár ez ennek tudatában nem nagy büszekség -, de a legügyesebb is. Például azt a helyes kis labdát, amit kaptam a száraz éneklő nénitől, csak én tudtam megfogni, de olyannyira, hogy bizony el sem engedtem, amíg el nem búcsúztunk a medencétől.

Margó nagyi elkísért minket e nagy eseményre és készített rólunk egy fotót is. Amikor hazaértünk bemutattam neki legfrisseb izomkötegeimet, amik a karomban és a lábamban bújnak meg: megragadtam a haját és így kapaszkodva felhúztam magam fél álló helyzetbe. Kimerítő mutatvány.

Labdák

Látsz a képen labdát? Nem, igaz!? Hát, ez az! Őrületbe kergetnek a labdacsaim! Állandóan elgurulnak és azt várják tőlem, hogy folyton a nyomukban legyek. Azt várhatják! Inkább sóvárogva nézek utánuk, hátha Anyu vagy Apu visszahozza nekem.

2007. szeptember 4., kedd

Kedd

Hűűű, de hosszú napom volt! Vendégségben voltunk Anyuval Zuglóban Anyu keresztmamijáéknál, aztán uzsonna után tűztünk a Duna Plazába, mert Anyunak csajszis programja volt a barátnőivel és csak este 8-ra értünk haza.

Anyut boldoggá tettem, mert egész nap jókedvű voltam, mosolyogtam, dumcsiztam, kiabáltam, fogkivillantottam, pedig nem igazán hagyott aludni.

Anyu is boldoggá tehetne már és ezt a fránya hajszárítót eltüntethetné a pelenkázómról. Pár napja fejébe vette, hogy beköszöntött a hideg és ideje elkezdeni az esti hajszáírtást. Én frászt kapok ettől a zúgó micsodától, ami állandóan a fejemet fújja. Már kezdek barátkozni vele, de mégse csípem, mert kiszámíthatatlan és amikor azt hiszem, hogy végre haverok vagyunk, elkezd fújni. Nem gond, állandóan szemmel tartom a kis komiszt!

2007. szeptember 2., vasárnap

Jófajta

Ez egy igazán jófajta kerti party volt. Igaz, hogy a levegő eléggé lehűlt estére, de melegítettek Noémi unokatesói puszijai, majd felnőtt segítséggel kipróbáltam a trambulint...














amikor pedig már kissé elfáradtam, kiolvastam a napilapokat, amiben számos érdekes témára leltem!
Ja, hogy fejjel lefelé olvasok? Ez engem cseppet sem zavar!

2007. szeptember 1., szombat

Nagypapa

Szombaton járt nálunk Károly nagypapa. Annyira megörült nekem, hogy a fülembe súgta: azt játszhatunk, amit csak szeretnék!


Először gyorsan meghúzgáltam a jobb fülét,

majd elkaptam a szakállát,




és végül megajándékoztam egy nagy ölelettel. Mellesleg szerintem a szakáll-cincát élvezte a legjobban.

Daloljunk!

Ma is elénekeltem Anyunak az "Ó, Anyu, ha tudnád" kezdetű dalt. Ez azért tetszik neki mindig, mert más és más az éppen aktuális csattanója a dalnak. A mai folytatása: "milyen fáradt is vagyok én már"!

2007. augusztus 31., péntek

Bizony!

Bizony ám, én ilyen nagyon szeretem az Apukám, aki mindig játszik velem, röptet, szeretget, este megfürdet, megetet, lefektet.
Én ezt egy-egy hatalmas ölelettel tudom neki viszonozni.