Délután, mielőtt elszunyálnék, megengedem Olivérnek, hogy mellém huppanjon az ágyba. Ilyenkor olvasok neki kicsit, majd meghallgathatja velem azt is, amit Anyu olvas nekünk. Ekkor még viszonylag kevesen tartózkodunk az ágyamban, mert amint Anyu elhúzza a csíkot (este Apu), én kilopózok az ágyamból a zsákomban és begyűjtöm az összes játékot, ami csak kezem ügyébe esik. Reggel, mire jönnek a szülők és alig látszom ki a sok plüssállat, autó és könyv közül ... de mindig rám találnak végül.
Már megint dolgos időszakot tudhatok a hátam mögött: Apuval felfúrtunk a falra lámpákat, konzolokat, villanykörtéket cseréltünk, aztán Anyunak segítettem eltűntetni az általam fennhangon hírdetett porcicákat - azt mondta, ha zavar tűntessem el! - és persze ki másra maradna az egész pereputty szórakoztatása, mint rám!
Azért remek, ha az embernek van egy jó fej bátyja, mert egy ember már tutira van, akire mindig felnézhetsz, aki mindig szórakoztat és aki mindig kedves hozzád.
Egyik kedvenc időtöltésem - mivel mozgásterem és lehetőségeim egyelőre korlátozottak - családtagjaim riogatása. Úgy teszek, mintha az egész orrukat le akarnám harapni, majd hopp, bekapom a saját, fínomságos öklömet, amiből megpróbálom kibogarászni a hüvelykujjam.
Hogy mi a különbség a két kép között? Lényegében semmi, hiszen mindkét képen Pipiéket (polgári nevén Orsi, de így senki se hívja) várom reggel, hiszen mióta Pipi is bölcsistársam lett, ők visznek Évához.
Remek! Apu mindig megengedi, hogy másszak és ugráljak rajta. Már nem vagyok egyedül, mert Olivér is rájött, hogy ez jó dolog, de ő egyelőre nem vesz el előlem sok helyet.
Jó fej a bátyám és igazán sokat törődik velem, de akárhogy szugerálom a kakaóját, sose esik le neki, hogy esetleg megkínáljon egy kevéssel!
Ma reggel kicsinosítottam magam, pocakomat behúztam, megfésülködtem és vártam-vártam, hiszen Tabita jött ma hozzám látogatóba. Nemrégiben jártunk náluk és nagy hatással volt rám, ezért a mai izgatottságom. Mellesleg a korkülönbség köztünk ideális: épp egy hét és természetesen az én, azaz a férfi javára. Remélem jól érezte magát, hiszen egy kellemeset pöffeszkedtünk együtt a kanapén, aztán Anyu átalakította a járókámat franciaággyá és ott pihegtünk, együtt moziztuk a forgó macikat és nagyjából egyszerre aludtunk. Mi mást mondhatnék: gyere máskor is Tabi!
A héten - két hét betegeskedés után - végre újra mehetek Évához! Hétfőn már kabátban, sálba, sapkában vártam, mikor telefonált, hogy lemerült az autója aksija. Nem gond, a szomszédból indul Pipi is az anyukájával, akik bevállalták, hogy elvisznek. Csípem Pipit, elmentem velük. Évánál remek volt, szerdán visszavágó!
Kis késéssel megjelentünk a négy hónapos oltásomra a doki bácsinál. Tyűha, mennyien voltak! Még szerencse, hogy ezt inkább hallomásból, mintsem tapasztalatból tudom, ugyanis jó nagyot alukáltam a babakocsiban, míg várakoztunk. Mikor bejutottunk, a doktor bácsinak az volt a különbejáratú meglepetése, hogy kaptam egy Prevenal bónusz szurit is. Eléggé elkeserített ez a váratlan helyzet, de szerencsémre Vilmos bátyám végig fogta a kezem és velem volt lelkiekben. Ő megúszta a Prevenal második részét, mert állítólag neki mégiscsak elegendő volt az az egy darab, amin már rég túl van. Bónuszszurira jól jön egy kis bónuszszundi ... hrrr-zzzzz!
Jó lenne már egyszer összetalálkozni a pacsis kutyus haverom gazdájával, ugyanis ez még sosem sikerült. Így viszont nem tudom a nevén hívni, pedig a kutyakör sétáinknak mindig ő a legfőbb állomása. Ma sem volt ez másként, bár konkrét uticéllal indultunk és ez kivételesen nem ő volt: Olivért oltásra vittük...
Isteni hétvégénk volt! Pénteken fiús estének néztük elibé, mert Anyu lelépett szórakozni. Szombaton Anyu keresztmamijáékat láttuk vendégül ebédre, akiket már ismerősként vártam és talán mostmár Olivér is emlékezni fog rájuk. Délután alig vártuk Olival, hogy három órás alvásunk végére érjen és elindulhassunk Leviékhez a farsangi mulatságba. Igazság szerint a bulit élveztem - mégha ez néha nem is látszott rajtam -, de cseppet sem volt kedvem a horgászszerkómban mutatkozni, így átlagember maradtam. Olivér egy kellemeset aludt a csatazajban, mígnem Anyu felrázta. Olivér és Apu 7 óra körül hazatértek, Anyu pedig alig tudott engem negyed 11-kor hazaebrudalni. Még sosem maradhattam fenn ilyen sokáig, de szuper élmény volt! Várom a következő farsangot!
Már alig vártam vasárnap reggel, hogy végre útnak induljunk Nónihoz és Mimihez (köznapi nevükön: Nóri és Noémi). Ők még pizsamában vártak minket, de erre ügyet sem vetettem, hanem rögvest belekezdtünk a játékba. A szobájukba sok érdekeset találtunk és fedeztünk fel együtt, szaladgáltunk a folyosón, Anyu könyvet olvasott nekünk. A lányok szokás szerint magukra öltötték farsangi tündérkirálykisasszony jelmezüket: már kezdem megszokni. Ebéddel is próbálkoztak az ősök, de kinek van kedve enni, mikor buli van!
