Nem elég, hogy vasárnap megjelent egy fura, pillangóra hasonlító jelmezben, amit nem tudtam hova tenni, hiszen eddig nem így nézett ki - állítólag majd ez lesz a farsangi ruhája, csak még fel fogják tuningolni -, majd rávett minket Nórival, hogy álfalatozzunk a műszőlőből a zuhanytálcában, végezetül a Legos dobozban nekilátott kotlani és ki sem akart belőle jönni. Egy okos kisfiú mit szűr le mindebből? Nem tudom!!!!
mert egy imádnivaló báty mindenhova elkísér, követ, visz (vinne), megmutatja a játékaimat és meg is szagoltatja őket velem, sosem felejt el kedveskedni. Ha túl sötét van, lámpát kapcsol a túlzottan vakít, leoltja és még táncos-zenés műsorral is képes meglepni engem.
Mert az embernek van egy szerető és törődő bátyja, aki sokszor simogatja, befogja az orrát - s közben azt kántálja: töf-töf -, aki szeret hozzá bújni - bár néha őrült nagynak tűnik és ez kissé rémisztő - és akit nem zavar, ha olykor megnyaldossa. És ki más szagoltatná meg vele az illatgyertya kupakját, ha nem Ő???
Megint eljött a csütörtök, amikor este nem látjuk Apucit, mert labdázik a barátaival. Helyette viszont találkozunk Gitta mamával és Didó papával, akik segítenek Anyunak az esti teendők elvégzésében. Igazából csupán Vilmos bátyámat kell szórakoztatni - vagyis inkább ő szórakoztatja esti stand-up comedyjével az egybegyűleteket -, amíg Anyutól megkapom az esti adag eleségemet.
Rádöbbentem, hogy jogom van bemenni Olivér kiságyába, hiszen az valójában az én exkiságyam! Olivér éppen macimustrát tartott és szólt a Hull a pelyhes a hangszóróból, amikor megkértem Anyut, hogy röppentsen be Olivér mellé az ágyba. Hát, mondhatom, igazán jó érzés volt visszatérni a régi kuckómba és mindenkit biztosíthatok róla, hogy az öcsikémnek remek helye van!
Apu ma úgy határozott, ismét elindul reggel munkába. Mondhatom, nem örültünk neki, de nem volt mit tenni. Elkezdődtek az átlagosnak mondható hétköznapok, amiket azért mindig színessé varázsolunk Anyuval és Olivérrel.
A délutáni alvásom után ma újra összeált a Rippel brigád és örömmel jelentem, hogy új taggal bővültünk Olivér személyében.
Úgy gondoltam, ideje nekem is brillíroznom, ha már olyan nagy és okos az én bátyám, hogy pelus nélkül éli nappalait és éjszakáit.
Mióta ebben a kényelmes pihenőszékben tengethetem ébren töltött óráimat, még több ölelést kapok Vilitől. Csak mellém térdel és már élvezhetem is karjainak melegét! Imádom!!!
Apu idejekorán megkezdte ellenállhatatlan férfiúvá történő fejlesztésem. Első lépés a szívdöglesztő beállás lazán kereszbevetett lábakkal és a szelíden mosolygós, ámde annál mélyebben átható tekintet. Hm, kezdetnek nem rossz!
Azokon a napokon, amikor nem jutunk ki a szabadba, bemehetek a dühöngőbe. Ez Anyu és Apu nagyágya, amit néhány párnával fejbucc-biztossá tesznek és akkor már csak arra kell ügyelnem, hogy a földre ne essek le.
Miután tegnap néhány barátunk társaságában kimulattuk magunkat szilveszter alkalmából, ma új év virradt ránk és a hó is megeredt. Fogtuk magunkat és elmentünk egy délelőtti tósétára és meghatottan konstatáltuk, hogy befagyott és a kacsák elmenekültek onnan.
Nekem van a világon a legdrágább családom! Állandó kényeztetésnek vagyok kitéve - kivéve, amikor családtagjaim időhiánya miatt kénytelen vagyok perceken át ordítani, hogy jöjjön már valaki, mert elfelejtettek kényeztetni! Nem elég, hogy Anyu és Apu pusziáradatait kell folytonosan elviselnem, de még Vilmos bátyám is gyakran igényt tart az orcám jobb és bal féltekére némi pusszantás ügyéből kifolyólag. Mi mást tehetnék, odatartatom magam, még akkor is amikor épp a biliről vezényel magához!
