Én is remekül éreztem magam: alaposan szemügyre vettem Károly papát sok mosoly kíséretében, Editet szintúgy, sőt, ő még egy kis hajráncigát is kiérdemelt, mert sokat foglalkozott velem.
Kaptam ebédet, nagyot ittam, majd elálmosodtam. Alig vártam, hogy Vili befejezze a labdadobálást, de nem akarta ... mit volt mit tenni, elszundítottam!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése