Bölcsi a kertben

És akkor még a sétálásainkról, a játszóterezésről és a vonatlesről nem is esett szó.
Évának van sok motorja, kerti játéka, bogyós bokra, bújócska bokra, motoros kifutója, ugráló lépcsője és a többi.

Bölcsi bent

A héten otthon volt Éva férje, aki vett egy új fényképezőt és rajtunk tesztelte. Ebből jutott néhány kép a blogunkra is. Így játszunk bent a többiekkel ... és még sok mást, ami pillanatnyilag nem lett megörökítve.

Anyu bekeményít

Nem hiszem el!!! Anyu úgy döntött, hogy bekeményít, én pedig érzem, hogy lassan elmúlnak a gondtalan csecsemőnapok!
Anyu mostmár napok óta azon pörög, hogy félévesen nem vagyok kisbaba, hanem nagybaba, akinek bizonyos dolgokban igenis már önállósodni kell. Ha engem kérdez, ez badarság!
Mindenesetre nem elég, hogy ma délelőtt hosszú percekig kellett "gáj-gájoznom", hogy végre észrevegye, hogy éhezem, hanem még a kezembe is nyomta a cumisüveget, hogy fogjam meg és egyek magam. Ki hallott még ilyet? ... Dehát éhes voltam, mit tehettem, megfogtam és ettem...

Futáááás!

Egy-kettő-hámot, start, tűz, futáááás!
Íme, a bizonyíték, hogy nemcsak tespedtem a fellépőn, hanem keményen edzettem is magam és Apuékat. Időről időre futóversenyt rendeztem és - láss csodát - legtöbbször bizony lekörőztem az ősöket!

Csokifagyi

Melyik a kedvenc fagyim? A csoki és az epres. A foltokból ítélve és az emlékeimben kapirgálva, most a csokis mellett voksoltam.

Óriás séta

Fogtuk magunkat és kihasználva a napsütéses időt, neki indultunk egy óriási gödi sétának. Egészen Alsó Gödig jutottunk, ott lementünk a Duna partra, majd egy kunkorral vissza úgy, hogy a fagyizó mindenképpen útba essen!
Összesen két órát mentünk és mindenki kellemesen elfáradt. És bár azt gondolhatná mindenki, hogy én csak vitettem magam a testvérfellépőn, ez bizony közelről sem így történt.

Végre kaja!

Bár ez inkább Anyu szövege, ugyanis már hetek óta folyamatos rosszallását fejezi ki az ügyben, hogy nem vagyok hajlandó semmit megenni... a tápszert leszámítva. Nos, úgy gondoltam fél évesen megkegyelmezek neki és amúgy is az egyik étel egész finomnak bizonyult, ezért nekiláttam az evésnek. Egyelőre csak azt eszem, de ígérem idővel nyitni fogok más irányba is!

Könyvklub

Ma Anna felhívta a figyelmemet néhány könyvújdonságra az újságunkban, ami roppantmód felkeltette a figyelmemet. Mellesleg ma csak az enyém volt Anna, mert Vili ezen a héten pénteken épp Károly papáéknál virgonckodik.

Homokgyár

Olivér állandó felügyelete, bíztatása és szeretete nélkül nem tudtam volna ilyen gyönyörű homokformákat létrehozni.
Oli baba, köszönöm, hogy vagy nekem!!!

Az igazi feleségtípus

Rájöttem, hogy mi nagy kincs egy lányban: ha házias és rendszerető. Az én házam táján aztán igazán nincs rumli, de Anna mégis egyből helyre tette a szerinte nem rendjén való dolgaimat: kitakarította a kisházamat és még a homokozót is rendbe rakta. Nem elhanyagolandó tény, hogy a haja végén függő barna loknik csodaszépek!

Emmás délután

Emma nem csak Vilivel törődött ám, hanem velem is igen kedves volt! Simogatott, nézegetett, közben pedig mindent bejárt és az összes játékunkat felfedezte magának.

Csajok és csajok

Miután kedden és szerdán Évánál mulattam az időt a barátaimmal, csütörtök délelőtt bejelentkezett Rézi, hogy átjönne. Naná, jöjjön csak! Majd az utcánkban sétálgatott Pipi és Réka, hát ők is bejöttek. Később pedig Emma csatlakozott hozzánk, de ő nemcsak délig, hanem estig maradt!
Ja, a kicsik is ott buliztak ám a kertben: Oli és Réka.

Közös

Mi a közös a két képben?
Lényegében minden: a két szék, a tréning gatya, a meditálás, a kigyúrt felsőtest (enyém félénken rejtve) és az eltökéltség ... menni fog!

Mókuska by Vilmos

Bohóc

Végre átjöttek hozzánk Gábor és Magdi, akik a második szomszédjaink. Az utcáról már jól ismerjük egymást és a kutyáját is szeretem (Rómeó, a dobberman), de sose jártak nálunk. A jég megtört és én iszonyatosan élveztem Gábor bohóskodásait - amit szó szerint is lehet venni, hiszen ez a pénzkereső szakmája -, már alig bírtam megállni a lábamon a nevetéstől!
Olivér pedig hihetetlenül élvezte Magdi társaságát, ki se lehetett robbantani az öléből!

Torta

Túl vagyunk a köszöntésen, az ajándékozáson, az ebéden, jöhet a torta!!!! Jött a probléma: ki fújja el? Először Apu, aztán én, aztán Nóri és Noémi. Parfétorta volt, kicsit hideg, de finoman szétolvadt a szánkban!

Utána a játszás

Miután a bokrok alja kifogyott, nekiláttunk játszani Apuci köszöntéséig. Ugyanis nemcsak Húsvét, hanem Apu születésnapja alkalmából is történt a nagy összejövetel.

Megint a nyúl!

Később betoppantak Gitta mamáék, Noémiék és Nelli néni. Először Noémiék érkeztek meg, velük bekukkantottunk a tuják alá és lám, ott találtunk egy halom ajándékot. Majd megjöttek Gitta mamáék és nem sokkal később már megint odatojt a nyúl. Több se kellett, amikor Nelli néni megjött, megint odanéztünk és nem ért minket csalódás! Utána rutinszerűen időnként megjelentünk a tuják körül járőrözni, de már semmit se találtunk.

A nyúl

Hozzánk is jutott ideje eljönni, aminek roppant mód örültem. Reggel megpillantottam a nappaliból, hogy a vadiúj sziklakertünkbe elrejtett egy óriási piros tojást. Szaladtam nyomban ki és megkerestem a többi eldugdosott kosárkát és apró ajándékokat. A legjobban a könyveimnek örültem. Az egyik az Arany Lacinak, a másik az Altató és még megkaptam a Gombóc Artúr locsolkodikot is. Ezeket azóta zsinórban olvastatom az ősökkel, az egyszeri fejadag minimum 3-3 mindegyikből!

Légszaxofon

Hallottam, hogy rendeznek léggitár versenyeket szerte a világon. Miért ne lehetne légszaxofon versenyt is bevezetni? Egy lelkes kezdeményező már van is!

Henye

Míg a többiek aktívan töltötték a hétvégét, addig én henyéltem és henyéltem a kertben. Nagyon fincsi volt!!!

Csak erős idegzetűeknek!

Folyt.
Szóval Apuci csodálatosan szép sárga ici-pici csigákat gyűjtött nekem a földből és bődületesen hosszú gilisztákat. Én oda vagyok ezekért az állatkákért és személyes kihívásnak tekintettem, hogy megtanítsam őket úszni egy nap alatt. A csigák folyton szökni próbáltak, de résen voltam és visszapakoltam őket a vödörbe. A giliszták jól bírták, dícséretképp őket néha kivettem, hogy levegőhöz jussanak, de aztán puttty, ugrottak vissza lubickolni!
Aznap még a francia konyhával is ismerkedtem, mert miután összefogdostam nyálkás barátaimat, ettem egy-egy szemet a dióból, amit Anyuval törtünk a teraszon.

Kell a söröd?

Apuci hétvégi feladata a sövénysor kiszedése volt. Nagyon megküzdött vele szegényke, de sikerrel járt. Viszont ... a jól megérdemelt söröcskéje, csak akkor vált igazán megérdemeltté és csak akkor adtam a kezébe, ha a nekem beszolgáltatott árú mennyisége és minősége megfelelő volt.
Folyt. köv.

Miért jó?

Miért jó, ha az embernek van egy Anyucija és egy Apucija? Mert felváltva lehet csüngeni rajtuk, ölelgetni őket, ugrálni rajtuk és a többi.
És miért jó, ha annak az Anyukának vagy Apukának két keze van? Mert akkor Olivérnek is jut egy és nekem is egy másik!

Mindent tudni akarok!

És látni is! Borzasztó kiváncsiság gyötör folyamatosan! Legyen szó a kameráról, arcokról, lámpákról, növényekről, ruhadarabokról, mindenről gyűjtöm az infot és amit csak elérek összenyálazok hálám jeléül.
Legviccesebb, amikor Vili vagy Noémi nekilátnak a szórakoztatásomhoz, olyankor kacagok a legesleghatalmasabbakat!

Spontán látogatók

Szombat délelőtt, miközben dolgoztunk, hirtelen csöngettek: Petra és Bence voltak a szüleikkel. Gyorsan megmutattam nekik a kerti játékaimat és a vödrömben féltve őrzött meztelen csigáimat és gilisztáimat, amiket csak én mertem megfogni. Bence látni szerette volna a Dunát, hát elvittem őket oda, de nem tudtunk lemenni a partra, mert még magasan állt. Folytattuk utunkat a töltésre a bicikli úton és ott sikerült eljutni a Dunáig, ahol néhány kacsa (én inkább úgy mondanám: kakacs) úszkált. Ebédre sajnos nem maradtak, de megbeszéltük, hogy hamarosan újra találkozunk!

Csigaaaaa!

Aputól kaptam ma egy csodaszép sárga csigabigát. Egyből éreztem, hogy hű társra leltem! Nézegettük egymást egészen közelről, méregettük egymást, majd mikor már zavart a kiváncsiskodása, kissé megnyomtam a szemeit és ő hopp, behúzta. Aztán hamar ki is kukucskált újra. Úgy megszerettem, hogy le se tettem egy órán keresztül! Aztán, mikor egy kis időre magára hagytam, átjött a szomszédunk és véletlenül agyon taposta... szegénykém! Gyorsan kerestünk egy másikat!