2009. december 26., szombat
2009. december 25., péntek
2009. december 3., csütörtök
Mi ez?
Jóban rosszban
Néha tömegkatasztrófa történik a családunkban. Sokszor úgy kezdődik, hogy meghúzom Vili haját, vagy kicsit megkarmolászom, vagy beverem a fejem, vagy összekoccanunk Vilivel, a lényeg, hogy a vége mindkettőnknek fájdalmas. Ha ugyanis én kezdek marakodni, mindig érkezik hamar a megtorlás. Ezek viszont remek alkalmat szolgáltatnak mindkettőnknek egy hatalmas sírópartira. Apu gyakran velünk tart ilyenkor, hiszen: együtt jóban rosszban!
2009. november 21., szombat
Közös program
Reggeli ágymászás
Hova rohanunk?
A modell-vasút kiállításra Keszthelyen. Át kell szaladni a kastély parkján és a zebrán túl vár minket a múzeum! Én már láttam nyáron, de pontosan annyira élveztem most is. Sőt, miután hazatértünk, szombaton gyorsan elmentünk megnézni másodszor a Duna Pláza Északi pályaudvar kiállítását, majd egy Thomas mozifilm is be lett ígérve vasárnapra! Alig várom!
Kolpingoltunk
2009. november 11., szerda
Ismét elnyomott a buzgóság
Tegnap délután óta nem vagyok topon, azaz betegeskedem. Megkérdeztük a doktor bácsit, hogy hajlandó-e felállítani diagnózist és hajlandó volt. Felsőlégúti hurut ... megjegyzem, mi más lenne!?
Viszont elég sokat kellett rá várni, én hősisen viseltem a megpróbáltatásokat, de a hazafelé vezető másfél perces út betett: elaludtam. Menthetetlenül. (Persze azért Anyunak sikerütl végül felráznia, grrr!)
Viszont elég sokat kellett rá várni, én hősisen viseltem a megpróbáltatásokat, de a hazafelé vezető másfél perces út betett: elaludtam. Menthetetlenül. (Persze azért Anyunak sikerütl végül felráznia, grrr!)
Hoppá!
Azért azt Vilmos kifelejti a sztoriból, hogy én már elindultam volna szívem - vagyis álmosságom - szerint fél12 körül, de ő nem hagyta. Délre pedig úgy kifáradtam, hogy a kifli, amit Anyu azért adott, hogy hazáig elfoglaljam magam és nehogy elaludjak, valahogy megakadt a számban ... vagy azon kivül? Nem emlékszem tisztán.
Mesekert
Mivel ma csúnya, esős idő köszöntött ránk, itt volt az idő, hogy kipróbáljuk Dunakeszi új játszóházát. Mondanom se kell, egyből kedvencünkké vált! Remek játékok vannak kicsiknek, nagyoknak külön-külön, bepillanottunk egy zenebölcsis foglalkozásba és az ugrálós-csúszdázós-bújkálós szekciót is próbára tettük Olikával. Anyu, mikor megyünk újra?
2009. november 5., csütörtök
Ősz
Olivér ünneplés még egyszer
Olivér ünneplés még egyszer
Olivér ünneplés
Még nem mindenkinek volt lehetősége felköszönteni engem a születésnapomon, de természetesen sorra adom az időpontokat. Károly papáék is kaptak és igazán megérte, hiszen egy óriási puha kutyust kaptam, a ruhákról nem is beszélve. Vili most is segített elfújni a gyertyámat és gondolom kívánt is helyettem valami szépet!
Boltos játék
2009. október 26., hétfő
Egy éves vagyok, hát felállok!
Veszprémi Állatkert
Vasútmodell
Vadászati kiállítás
Séta a kastélykertben
Utolsó séta
2009. október 20., kedd
Anna
Dorka és Dávid
Napsütéses vasárnap
Lilla
Egy napsütéses szombat délelőtt felkeredtünk és elautóztunk megnézni pici Lillát, Marci húgát. Nagyon édes, bár sajnos még nem tudtunk vele játszani, leginkább a nappali sarkában alukált csendben. Mi viszont felderítettük Marci szobáját, a sok szupi játékot és nagyon sajnáltuk, amikor hazafelé kellett venni az irányt!
Itt járt Tabi
Kacsakő
Most, hogy vége a nyárnak, eltűnt a víz a házunk mellett lévő dunaparti részről a víz ... ezt vártuk egész nyáron, amikor nem volt part, pedig napoztunk, kavicsoztunk és kagylóztunk volna szívesen. Mindhiába vártuk!
Az őszi dunapart csodája, hogy egyszerűen gyönyörű és írtózatosan sok kacsakövet lehet találni és bekacsázni a Dunába. Találásban már egészen profi szintet értem el, dobásban még Apu tarol.
Legfőbb segítségem Olibaba, aki annyira szurkol nekem, hogy olykor majd kiugrik a babakocsijából! Ne aggódj, Oli, jövő ilyenkor már együtt kacsázunk majd!
Az őszi dunapart csodája, hogy egyszerűen gyönyörű és írtózatosan sok kacsakövet lehet találni és bekacsázni a Dunába. Találásban már egészen profi szintet értem el, dobásban még Apu tarol.
Legfőbb segítségem Olibaba, aki annyira szurkol nekem, hogy olykor majd kiugrik a babakocsijából! Ne aggódj, Oli, jövő ilyenkor már együtt kacsázunk majd!
2009. október 6., kedd
Vasúttörténeti Park
Természetesen a blogszünet nem a programok hiánya miatt alakult ki ... sőt! Igazából a sok program okozta időhiány nem kedvez a blogunknak. Sebaj!
Most néhány fotóval beszámolunk a vasárnapi kiruccanásunkról, ahol mindannyian remekül éreztük magunkat, bár Ojika 11 körül elszunyókált Apu vállán. Egy kis közös pihi után indulhattunk is haza a töménytelen vonat és mozdony szép emlékével!
Most néhány fotóval beszámolunk a vasárnapi kiruccanásunkról, ahol mindannyian remekül éreztük magunkat, bár Ojika 11 körül elszunyókált Apu vállán. Egy kis közös pihi után indulhattunk is haza a töménytelen vonat és mozdony szép emlékével!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)