Néha tömegkatasztrófa történik a családunkban. Sokszor úgy kezdődik, hogy meghúzom Vili haját, vagy kicsit megkarmolászom, vagy beverem a fejem, vagy összekoccanunk Vilivel, a lényeg, hogy a vége mindkettőnknek fájdalmas. Ha ugyanis én kezdek marakodni, mindig érkezik hamar a megtorlás. Ezek viszont remek alkalmat szolgáltatnak mindkettőnknek egy hatalmas sírópartira. Apu gyakran velünk tart ilyenkor, hiszen: együtt jóban rosszban!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése